Veszprémi fiatal tudós az ország legjobbjai között - Örömét leli a kutatásban

Bár Dorottyát a középiskola elején még jobban vonzotta az orvoslás, végül a biológia felé fordult, amiben szerepet játszott biológiatanára, Szalainé Tóth Tünde is. Az ELTE Természettudományi Karán molekuláris biológus szakra járt, és már másodéves hallgatóként bekapcsolódott a tudományos kutatásokba. A családban rajta kívül nincs más, aki az orvostudományban dolgozna, ebből a szempontból kakukktojásnak számít, de otthon mindenben támogatták őt. A szak befejezése után a Semmelweis Egyetemen (SE) járt doktori iskolába Farkas Henriette és Varga Lilian témavezető irányításával. Dorottya 2013 nyarától a SE III. sz. Belgyógyászati Klinika molekuláris genetika munkacsoportjában kezdett dolgozni posztdoktor kutatóként, jelenleg pedig már ő vezeti a hatfős kutatócsoportot. A közép-kelet-európai térségben egyedülálló laborban jellemzően vesebetegek DNS-mintáinak genetikai vizsgálatát végzik, valamint vesetranszplantáció előtt álló betegekben keresnek olyan mutációkat, amelyek a diagnózis pontos felállításához szükségesek és a beteg egyénre szabott, hatékony kezelését szolgálják. Emellett autoimmun-, illetve kardiovaszkuláris betegek mintáit is vizsgálják, a cél ezekben az esetekben is a betegségek hátterében álló fehérjék vizsgálata.

A díjra a SE tudományos rektorhelyettese jelölte, s bár már ezt is rendkívül megtisztelőnek érezte, október közepén a díjat támogató banktól közölték vele, hogy szerepel a kitüntetettek között. Az elismerést a Magyar Tudományos Akadémia épületében rendezett ünnepségen vehette át eddigi diagnosztikai kutatásaiért.

Csuka Dorottya szérummintákat tartalmazó mikrotitráló lemezzel, a mélyedésekben inkubált vért fehérjemérésekhez használják. Fotó: Penovác Károly

Rendszeresen publikál hazai és nemzetközi tudományos lapokban, és korábban konferenciákon is díjazták már, valamint több ösztöndíjat is elnyert. A Junior Prima Díj mellett a legbüszkébb az idén az OTKA-pályázaton elért, három évre szóló kutatási díjra, amelyet egy újabban felfedezett fehérje (CFHR5) szerepének feltárására használ fel. – A komplement-mediált vesebetegségben – amelyet az immunrendszer egy alrendszerének sérülése okoz – szenvedők hatvan–hetven százalékánál találjuk meg a betegséget okozó mutációt, jelenleg azt kutatjuk, hogy a többi esetben az egyik, eddig keveset kutatott fehérje milyen szerepet játszhat ezekben a kórképekben – magyarázza. Nem ritka az sem, hogy hazaviszi a munkáját: ha felmerül egy olyan tudományos kérdés, amelyre a munkaidő alatt nem talál megoldást, akkor otthon tudományos cikkeket olvas a témában, de gyakran az is előfordul, hogy a laborban elvégzett mérések eredményeit értékeli ki. Szerencsésnek tartja magát, hiszen a munkája, bármennyire is furcsa, egyben a hobbija is, és hatalmas öröm számára, ha sikerül beazonosítaniuk egy olyan biomarkert (olyan fehérje, amelynek a vérbeli szintje szoros összefüggést mutat az adott kórkép tüneteivel), amelynek segítségével előre tudják jelezni az adott betegség súlyosságát, vagy a vizsgálatoknak köszönhetően akár a családban öröklődő betegséghez is tudnak megfelelő terápiát javasolni egy kisgyereknek, ami az életminőségén is sokat javíthat.

Nemrégiben kezdett el egy klinikai biokémikus képzést, ahol olyan módszerekbe is bepillantást nyer, amelyeket hasznosítani tud kutatásai során. Bár korábban fél évet dolgozott egy koppenhágai kutatóintézetben, és felmerült, hogy az egyik stockholmi tudományos intézetben folytatja pályafutását, örömét leli a mostani munkájában is, így egyelőre ez a kérdés lekerült a napirendről. Tervei kapcsán elmondta, munkacsoportjukkal új gyógyszerek klinikai vizsgálatában is részt vesznek, amelyek hatékonyabbak lehetnek az eddigieknél, emellett kutatásaik hosszabb távon csökkenthetik a transzplantációval járó szövődményeket is. Legfontosabb szakmai céljának viszont azt tekintené, ha sikerülne azonosítani azokat a további géneket, amelyek szerepet játszanak a leggyakoribb vesebetegségek kialakulásában.