A szakképzés része a közoktatásnak - Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke a tanév változásairól

- Melyek az idei tanév legfontosabb változásai?

- Több mint 300 szakképzési intézmény a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtól (KLIK) a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz került, az intézményeket 44 szakképzési centrumba sorolták. A Pedagógusok Szakszervezete soha nem értett egyet azzal, hogy a köznevelés, közoktatás rendszeréből a szakképzést kiemeljék és másik fenntartóhoz tegyék. Álláspontunk szerint a szakképzés szerves része a magyar közoktatásnak. Az átalakítással párhuzamosan nem készültek el azok a dokumentumok, amelyek világos helyzetet teremtenének az intézmények, centrumok és a minisztérium között. Az elmúlt években a KLIK működési zavarainak jelentős része a pénzhiányon túl abból adódott, hogy nem voltak tisztázva ezek a hatáskörök. Nem látjuk, milyen pénzből fogják finanszírozni a szakképzést. Júliusban történt a szétválás és nem tudjuk, hány forintot vitt át magával a KLIK költségvetéséből ez a 300 intézmény.

- Korábban már jelezték, hogy a KLIK költségvetése alultervezett. Ma is így véli?

- A központosított állami fenntartást mi soha nem tudtuk támogatni. Működőképes lenne a KLIK, ha az állami költségvetés megfelelően finanszírozná; problémáinak jelentős része abból adódik, hogy a költségvetés alultervezett. Nem biztosít annyi pénzt a költségvetés, amennyibe a közoktatás működtetése kerülne; nemhogy fejlesztésre, de szinten tartásra sem elegendő. Beszélnünk kell a dologi kiadásokról is, meg kell teremteni az oktató-nevelő munka feltételeit, például amikor elszakad a térkép, tönkremegy a földgömb, kiürülnek a vegyszerek a kémiai szertárban. Ilyen súlyos problémák vannak és a 2016-os költségvetés a KLIK működésének dologi kiadásait csökkentette.

– Mi az álláspontjuk a pedagógusok etikai kódexéről?

- A Nemzeti Pedagógus Kar vezetősége augusztusban készítette el a tervezetet, a Pedagógusok Szakszervezete már márciusban az Alkotmánybírósághoz fordult. Alaptörvény írja elő, melyek azok a szervezetek, akik jogszabályt alkothatnak, mert viselkedési normákat, előírásokat csak jogszabályban szabad kihirdetni. Az Alaptörvényben a Nemzeti Pedagógus Kar nincs benne. Az etikai kódex teljesen felesleges, a köznevelési törvény úgy fogalmaz: a pedagógusnak a hivatásához méltón kell viselkedni. Ráadásul ez az etikai kódex egy végeláthatatlan feljelentéssorozatot eredményez majd, mert a pedagógust mindenki - kolléga, szülő és szomszéd – feljelenthet. Az etikai kódexben értelmezhetetlen megfogalmazások vannak.

– A pedagógusok önértékelési csoportjának létrehozása csak nemrég merült fel. Ezt sem tartják jónak?

- Ez durva beavatkozás az intézmény autonómiájába. Az elmúlt években, amíg működött az intézmény minőségbiztosítási rendszere, a pedagógus munkáját folyamatosan figyelemmel kísérték. Az új rendszerrel elfogadhatatlan módon nyúlnak bele az iskola, óvoda belső autonómiájába, utasításokkal, kézikönyvekkel határozzák meg, hogyan ellenőrizzék egymást a pedagógusok. Ráadásul kivitelezhetetlen. Például ha az intézményben csak egy fizika tanár van, az ő szakmai munkáját vajon ki fogja ellenőrizni? A magyar tanár? A mester pedagógus munkáját a gyakornok ellenőrzi majd? Ez abszurd.

- Mit gondol, megbecsülik ma a pedagógusokat a társadalom?

- A közvélemény azt hallja, a pedagógusoknak milyen jó, életpálya modellt kaptak, de ezért nagy árat fizetettek. Indokolatlanul nagy munkaterhet zúdítottak a nyakukba, a minősítési rendszer – amit mindenkinek el kellett végezni - nem mutatja meg, a pedagógus milyen minőségű munkát végez. A pedagógus bérrendszer igazságtalan, mert nem honorálja azt, ha valaki többet dolgozik, több diplomája van és azt sem, ha valaki jobb minőségű munkát végez. Mindenkinek az a célja, hogy Magyarország jó minőségű legyen az oktatás, de úgy tűnik, a kormányzat ma csak egy módon akarja elérni, a pedagógusok ellenőrzésével. Holott a minőségi oktatáshoz nemcsak a pedagógusokat kell ellenőrizni, hanem annak feltételeit is biztosítani. Végiggondolni azt, hogy az elcsigázott, elnyomorított pedagógusok vajon milyen minőségi munkát tudnak végezni azokkal az agyonhajszolt gyerekekkel, ahol az első osztályos tanulónak napi hat órája is van, a középiskolás kamasznak akár kilenc, tíz. A minőségi oktatás kapcsán a körülményekről is beszélni kell, nem utolsó sorban az oktató-nevelő munkát segítő kollégákról, akiknek 2008 óta nem kaptak fizetésemelést.