Játékfüggőség - Tudni kell még időben megállni

Egy friss felmérés szerint a fiatalok negyven százaléka próbálta már ki a szerencsejáték valamilyen formáját, ráadásul a legtöbben tizennégy éves koruk környékén, annak ellenére, hogy ezt törvény tiltja. Az országos felmérésből az is kiderül, hogy hazánkban ugyan csökkent a játékfüggők száma, mégis százezres nagyságról lehet beszélni. Megkeresésünkre a Szerencsejáték Zrt. elmondta, hogy a felelős játékszervezés jegyében számtalan intézkedést hoznak a kiskorúak védelme érdekében, melyek közül a legfontosabb, hogy nem értékesít olyan játékokat, melyek veszélyes besorolást kapnak a Gam-Gard standard alapján, emellett természetesen nem értékesít szerencsejátékot tizennyolc éven aluliaknak. Azonban teljesen hatékony módszer nem létezik, például a sportfogadás kiszűrésére a fiatalok körében.

A kártya talán az egyik legrégebbi és legpusztítóbb játékszenvedély. Sorsok, életek mentek rá (Illusztráció: Balogh Ákos)

Ha valaki rendszeresen fogad, és még inkább rendszeresen veszít, akkor el kell gondolkoznia a folytatáson. Persze ezt könnyű külső szemlélőként mondani, a szerencsejáték-függő nem ismeri a szót, hogy leállni, szerinte mindig a következő lehetőség lesz a biztos tipp, lap vagy pörgetés a rulettben.

Magam is lottózom néha, és előfordult már, hogy az üzlet ajtajánál toporgó, tippmixét és a pénzét szorongató kisfiú megkért, adjam fel a szelvényét. Nem gondoltam, hogy komoly problémával küzdene, talán csak kedvenc csapatai esetleges győzelméből szeretett volna ő maga is profitálni. Segítettem neki, majd még viccelődtem is vele, hogyha nyer, felezünk. Abba viszont nem gondoltam bele, hogy esetleg ez lehet számára az első lépcsőfok a függőség felé.

Csupán felrémlettek a laza gimnáziumi rajzórák, amikor a barátokkal a hátsó padban azon veszekedtünk, hogyan is kell hármas, ötös kötést tenni, és szinte versengtünk azon, hogy ki tud a kétszázas tétből minél nagyobb nyereménnyel kecsegtető összeget kihozni. Akkor sem gondoltam, hogy függőség lehet belőle, csupán fogadtunk párszor, majd az első, ezerforintos nyereményemnél ki is szálltam. A barátaim is így tettek: akadt, aki szintén az első alkalommal, hogy „megrövidítette” a fogadóirodát, volt, aki a szelvényen szereplő tizennegyedik esemény utolsó perces bukása miatt döntött úgy, felhagy vele. Persze mindig lehet növelni a tétet...

Egy neve elhallgatását kérő veszprémi fiatal szintén a gimnáziumi évei óta fogad sporteseményekre, többé-kevésbé rendszeresen.

– Közel tíz éve játszom, hetente minimum egyszer, de inkább kétszer, nagyjából két-háromezer forint összegben – kezdte a fiatalember.

– Szenvedélyem, amit joggal nevezhetek így, sokkal inkább a sport, semmint a szerencsejáték szeretetéből származik. Vannak sportágak, amiket nagyon régóta követek, és jó érzés tudni, hogy milyen végkimenetele lehet egy-egy meccsnek, illetve, hogy így is izgulhatok az adott eredményekért. Rossz, ha nem tudok fogadni, és bizony volt rá példa, hogy akkor is megjátszottam, amikor az anyagi helyzetem nem engedte volna. Ugyan a függőségnek is vannak fokozatai, de szerintem esetemben már nevezhetjük így. Igaz, úgy gondolom, mindig kontrolláltam – tette még hozzá a fiatalember.

Hozzá hasonlóan egy másik, szintén a neve elhallgatását kérő veszprémi egyetemista is többfajta szerencsejátékot kipróbált már, ráadásul még jóval azelőtt, hogy betöltötte volna a tizennyolcat.

– Ma már csak alkalom szüli a játékot. Van, hogy egy héten egyszer, de van, hogy mindennap fogadok, persze csak pár százas tétben – mondta a fiatalember. Szerinte ő nyugodtan tud aludni akkor is, ha nem tette meg a „tutit”, de volt idő, amikor bizony forgolódott éjszaka.

– Tizenhat éves voltam, amikor először kaszinóztam. Fél évig játszottam csupán, de megjártam a mennyt és a poklot ez idő alatt. Eleinte a hétvégi bulik előtt csak az ingyensör és a cigi miatt jártunk oda a haverokkal, aztán hamar azon kaptam magam, hogy reggeltől estig ott vagyok, és napi tízezer forintot eljátszok. Volt egy nap, hogy nyertem hetvenezer forintot, de aztán el is veszítettem másnap. Szerencsére magam mögött tudtam hagyni azt az életet – árulta el.

A Szerencsejáték Zrt. sajtóosztálya megkeresésünkre közölte, hogy felelős játékszervezőkként rendszeres kutatásokat végeznek a játékfüggőség társadalmi érintettségének vizsgálatára, játékaik tervezése és fejlesztése során kockázatelemző szoftvert alkalmaznak, amely a játékokat veszélyességük szempontjából osztályozza. Reklámtevékenységük során nem céloznak meg tizennyolc év alatti és sérülékeny társadalmi csoportokat, internetes játékaiknál figyelmeztető és önkorlátozó funkciók segítik játékosaikat, továbbá játékaik tulajdonságainak, kockázatainak megismertetése érdekében tájékoztató füzeteket, illetve videókat készítenek. Létrehozták a maradjonjatek.hu weboldalt, amelyen a játékfüggőséggel kapcsolatos részletes információkat teszik közzé, illetve Játék határokkal néven prevenciós modellprogramot indítottak általános és középiskolás diákok részére.

Ezek azonban csak segítségek, a végső döntés mindig az egyénre marad, hiszen mint magában az életben, tudni kell megállni, még ha sokszor nem is könnyű...