Egy édesanya utolsó utazása - A kétéves kislány születésnapi tortája helyett a temetőben gyújtottak gyertyát

- Aztán elment örökre, soha többé nem láttuk, csak a következő szombaton mielőtt eltemettük. Kettétört az életünk egy ámokfutó miatt, aki ittas állapotban, a megengedettnél nagyobb sebességgel nekicsapódott autójával a feleségem járművének a Nosztorinál, április 10-én délután. A tanúk szerint több veszélyhelyzetet teremtett már korábban is - idézi fel a tragédiát Mucsi Tamás, aki 33 éves imádott, gyönyörű feleségét, két kisgyermeke édesanyját veszítette el a közelmúltban.

Végtelenül szomorú tekintetű, megtört fiatal férfi nyit ajtót Balatonfüreden egy szép háznál, udvarán a gondozott parkban szerteszét gyerekjátékok. - Ilyenkor délután itt szokott játszani Ildikó a gyerekekkel, akik a végzetes délután óta anya nélkül maradtak, holott korábban szinte egy percet sem töltöttek el egymás nélkül. Minden nap egy örökkévalóság nekem, nem is értem, hogyan telik el, hatalmas erőfeszítésbe kerül élni így, a feleségem nélkül. Egyetlen célunk, hogy a mai napot kicsit könnyebben éljük túl, mint a tegnapit! - kínál hellyel Tamás könnyeivel küszködve, és beszélgetés közben gyakran elsírja magát.

Elmondja, több mint tizenegy éve ismerte meg feleségét, egy biztosítási rendezvényen találkoztak, mert akkoriban mindketten ezen a területen dolgoztak, a férfinek ma is ez a munkája. - Óriási szerelem volt első látásra, villámcsapásként ért minket a találkozás - említi Tamás, akihez Ildikó néhány hónap múlva oda is költözött Jászberényből, ottani biztos állását, korábbi életét feladva, hogy Balatonfüreden éljenek tovább együtt. Összeházasodtak, és éltek nagy szerelemben, egyetértésben, a férfi elmondása szerint soha egy rossz szó nem hangzott el köztük, azonos dolgok iránt érdeklődtek, kedvelték a kirándulást, sportokat, az utazást, aztán érkeztek a gyerekek, a ma két éves Johanna és a hét esztendős kisfiú, Kornél. A család nagy boldogságban, szépen, békében élt a családi házban a férfi szüleivel együtt, ahol a feladatokat is megosztották egymással.

- Nélkülük most nem is tudom, mi lenne velünk. Azért nem költöztünk el, mert Ildi saját szüleiként szerette szüleimet és ők is lányukként tekintettek rá - jegyzi meg Tamás, akinek a szülők rengeteget segítenek a gyerekeknél, meg a háztartásban is.

- Óvatosan vezess, tudod, milyen sok felelőtlen ember van az utakon! Ezel engedtem el a feleségemet április 10-én, délután, amikor elment Veszprémbe ügyet intézni és vásárolni a kis terepjárójával, amit nemrég vettünk. - Tudod, hogy mindig óvatos vagyok, mire a gyerekeknek vacsorát kell adni, itthon leszek! - válaszolta, aztán jókedvűen elköszönt tőlünk. Tamás felidézi, a baleset előtt 40 perccel beszélt még vele és akkor is úgy váltak el, hogy mindketten azt mondták utoljára egymásnak szeretlek . Ha minden rendben történik egy óra múlva találkoztak volna.

Tamás nem értette, hogy fél hatkor miért nincs otthon a felesége, amikor a gyerekekkel ilyenkor már vacsorához szoktak készülődni, és a mostanihoz hasonló eset még soha nem fordult el náluk. Sőt, az esti étkezés idejére, este hat órára sem érkezett meg Ildikó. Tamás többször felhívta feleségét, ki is csengett a telefonja, de a nő már nem vette fel a készüléket.

- Borzalmas érzés zuhant rám, amikor megérkezett egy, a telefonomra telepített alkalmazás szerint a hír, hogy halálos baleset történt Csopaknál. Hirtelen belém hasított a szörnyű felismerés, Ildikó is azon az úton jár, de azonnal elhessegettem a gondolatot, vele nem történhetett meg semmi rossz, hiszen ő annyira jó ember, és bizonyára a baleset miatt kerülnie kell, amiatt késik, és nemsokára úgyis hazaérkezik! Ezzel próbáltam nyugtatni magam, és azonnal telefonos üzenetet írtam neki, arra gondolva, biztosan nem tud telefonálni, egy dugóban áll, ahol nincs annyi térerő, hogy visszahívjon. Ezek a lehetőségek kavarogtak a fejemben, de választ az üzenetekre sem kaptam - mondja el a férfi.

Aztán Tamás este fél hét körül közölte szüleivel, hogy nem bírja tovább, rossz érzése van és elindul azon az úton, amelyiken Ildikó járt, utána néz, mi történhetett, mert korábban náluk soha nem fordult elő, hogy Ildikó késett volna. Az élete volt a család, imádta a kicsiket, a közös vacsorát semmi nem írhatta felül. Tamást a csopaki útzárnál a rendőrök állították meg, ő miközben a szíve a torkában dobogott, odarohant és izgatottan érdeklődött az első rendőrtől, hogy mit tudnak, mi történt, mert az ő felesége is erre járt. Azt a választ kapta, hogy ő már az ötödik, aki ezt kérdi, erre némiképpen megnyugodott.

A rendőrök a férfit félre állították, ekkor megint rátört, hogy Ildikó érintett lehet a balesetben, de reménykedett, hogy biztos csak tanú, vagy éppen segít egy haldoklón, vagy ha meg is sérült, akkor ő életben van.

- Aztán egy motoros rendőr jött felém, együtt mentünk a tragédia helyszínére. Amikor megláttam az autóját az erdőben összetörve, és hogy fut elém egy magas rendőr, már éreztem, mit fog mondani. Az úton keresztben egy Opel Astra állt, a jobb oldala teljesen összetört. A személyes adatok egyeztetése után valahonnan a távolból hallottam, de nem voltam képes felfogni a kegyetlen szavakat, amit a rendőr mondott: fogadja őszinte részvétem, a felesége elhunyt autóbalesetben - idézi fel a tragédiát a férfi. Hozzáteszi, nem volt képes arra, hogy megnézze élettelen feleségét, mert nem úgy akart emlékezni rá, ahogy fekszik összetörve a halottas kocsiban. Éppen a háziorvosuk volt kinn, ő azonosította az asszonyt.

Nagy erejővel csapódott az Opel Ildikó autójának, amelyben a nőnek esélye sem volt a menekvésre Nosztorinál

Később Tamás megtudta, hogy a balesetet okozó férfi autója három sávot átvágva átcsapódott szemből, a szabályosan érkező felesége autójának, aki már egy neki jobbra ívelő kanyar előtt ment és arra figyelt, így Tamás szerint esélye sem lehetett arra sem, hogy észlelje a balról, 45 fokban belé csapódó autót, nemhogy elkerülje a balesetet. A hatalmas erejű ütközésben Ildikó olyan sérülést szenvedett, amibe másodpercek alatt belehalt. A férj közölte, az asszony természetesen be volt kötve, az autó minden biztonsági berendezése működött, így nem zuhant ki a járműből, a légzsákok is kinyíltak az ütközéstől.

A helyszínelők elmondták neki azt is, hogy gyerekeket is kerestek az autóban meg körülötte, mert gyereküléseket találtak a járműben, és nagyon megkönnyebbültek, amikor senkit nem találtak. Később a rendőrség küldött neki egy dokumentumot, miszerint a balesetet okozó férfi nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel ment és ittas állapotban, halált okozó járművezetés bűntettével gyanúsították meg. Tamás tudomására jutott, hogy nemrég ő is belehalt sérüléseibe a kórházban.

- Állapotom miatt a baleset helyszínéről bevitték a füredi orvosi rendelőbe, miközben szüleimet értesítettem a tragédiáról. Azóta pokol az életünk minden másodperce. A minap nem a kislányom tortáján gyújtottuk meg nagy boldogságban a második születésnapi gyertyát, hanem ő gyújtott mécsest velünk együtt sírva-zokogva édesanyja sírján, a temetőben, ami felfoghatatlan! - bámul maga elé Tamás, hangjában mérhetetlen fájdalommal, majd hozzáteszi:

- Az különösen borzalmas volt, amikor el kellett mondanom a kicsiknek a balesetet követő reggelen, hogy soha többé nem jön haza az édesanyjuk. A gyerekek állapota miatt lehetséges, hogy pszichológust kell majd hívni hozzájuk, bár családunk szeretete és törődése valószínűleg átsegíti őket a ezen a tragédián - érzékelteti a kritikus helyzetet az apa.

Az összetört férj arcát nem vállalta, úgy mutatta a balesetről szóló dokumentumokat, nyakában állandóan ott viseli felesége jegygyűrűjét

Beszél arról is, hogy jól esett volna neki, ha felhívja őt a balesetet okozó férfi családja, így az ismert színész is, egy jó szóval, együtt érző gondolatokkal, de ez a mai napig nem történt meg. Ő kereste meg őket telefonon, mert szerette volna tudni, hogy szerintük miért kellett meghalnia feleségének, gyermekei pedig miért veszítették el az édesanyjukat?

Tamás elmondása szerint mindössze azt mondták neki, hogy amiatt halt meg a felesége, mert nem jó autója volt, de ők ennél sokkal durvább kifejezést használtak a járműre. A balesetet okozó férfi édesanyja azt közölte vele, tudomása szerint fia mindössze egy sört ivott meg indulás előtt.

- Vajon ki tudja megállítani az utak ittas, önző, gyilkos ámokfutóit? - kérdi hangjában indulattal Tamás. Azokat, akik családokat, gyerekeket tesznek tönkre örökre, ahogyan tették velünk is? Kizárólag emiatt vállaltam ezt a riportot, hogy ennyi fájdalom és tragédia elolvasása után talán elgondolkodnak azon, milyen borzalmas ára van egy esztelen, értelmetlen száguldásnak az utakon, ahol a napi közlekedés maga a túlélés - jegyzi meg összetörve.