Ítélet: Százötvenezerbe kerül egy orvosi tévedés

Kötelezte a bíróság a vádlottat a bűnügyi költségből 387.995 forint megfizetésére. Az ítélet ellen vádlott és védő bűncselekmény hiánya miatt fellebbeztek. Az ügyész három nap gondolkodási időt kért.

A tényállás szerint dr. R. I.-né vádlott a Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház Intenzív és Aneszteziológiai Osztályának aneszteziológus szakorvosa, több, mint négy évtizedes szakmai gyakorlattal rendelkező főorvos, korábban az intenzív és aneszteziológiai osztályt is vezette. Vádlott 2010. szeptember 13-án A. É. sértett műtéti altatásakor az alábbi bűncselekményt követte el: A. É. korábbi kórházi orvosi vizsgálatok után 2010. szeptember 12-én került  a kórház nőgyógyászati osztályára, jobb oldali petefészek daganat gyanúja miatti műtétre. A sértett a műtéthez és az érzéstelenítéshez hozzájárult. Az intubáláshoz a vádlott az előírásoknak megfelelően laryngoszkópot, gégetükröt használt, és annak ellenére, hogy az intubálásnál nehézséget nem észlelt, az intubáláshoz használt „8” méretű tubust nem a légcsőbe, hanem a sértett nyelőcsövébe vezette. A vádlott a tubus helyzetét jónak ítélte, majd a tubust rögzítették és a kézi lélegeztetésről gépire tértek át.

A vádlott a műtőt telefonálás miatt elhagyta, a műtét megkezdődött. Az ott levő aneszteziológus szakasszisztens a monitoron észlelte, hogy a sértett vérének oxigénnel való telítettségét jelző érték, az oxigén szaturációja rohamosan csökken. Kereste a vádlottat, akit a műtő mögötti folyosón talált meg. Ezután a vádlott a műtőbe sietett, és gépcserét kért. A műtétnél asszisztáló dr. Cs. Gy. főorvos a vádlottól megkérdezte, hogy biztosan jó helyen van-e a tubus, mire a vádlott – anélkül, hogy ezt ellenőrizte volna – azt válaszolta, hogy az 100 százalék, hogy jó helyen van. Az altatógép cseréje után a sértett állapota nem javult. A kapnográf – mely  a kilélegzett széndioxid értékét jelezte volna – a műtét alatt értéket nem jelzett, nem is jelezhetett, mivel nem a tüdőbe ment az oxigén, de működését a vádlott nem ellenőrizte, hanem közölte az asszisztenciával, hogy a kapnográf monitorja sem jó, azt is ki kell cserélni. F.né S. É. a vádlott utasítására hozott egy új monitort. Ekkor a sértett bőre kékes-szürke elszíneződést mutatott. Ezután Dr. Sz. L egy laringoszkóppal A. É. sértett gégéjét feltárta, mikor  látta, hogy a  hangrés szabad, a tubus pedig a hangrés mögött a nyelőcsőben van. Rögtön másik tubust kért, amit a légcsőbe vezetett, amitől a szaturáció azonnal javult.

Időközben dr. Sz. I. és dr, Cs. Gy. főorvosok a sértett kritikus állapota miatt úgy döntöttek, hogy a szövettani eredmény nélkül bezárják a beteg hasfalát, a műtét befejezését Dr. Sz. L is sürgette. Még nem végeztek a művelettel, amikor a patológiáról az értesítés megérkezett arról, hogy a daganat nem rosszindulatú.

A belső vizsgálat megállapította, hogy a beteg oxigénhiányos állapotát az intratracheális tubus rossz pozíciója okozta. Az orvosi dokumentáció szerint az előkészítés szabályait betartották, az altatógépet ellenőrizték, rendben találták. Az előkészített laryngoszkóp működőképes, a tubus átjárható volt, a monitorok működtek. Az intubációt végző orvos a manipuláció végrehajtásakor a szakmai szabályokat betartotta. A tubust rögzítették, az a helyéről nem mozdulhatott ki. Az eszköz bevezetése után az altatóorvos diagnosztikai hibát vétett, mivel nem gondosan ellenőrizte a tubus helyzetét. Az intubáció után az altatóorvos  nem tudta megfigyelni a beteg állapotváltozását, a tubus helyzetét megnyugtató módon nem ítélte meg, mivel nem tartózkodott a műtőben a beteg mellett. Így nem látta, hogy a kapnográf nem mutat értéket és görbét.

A sértettnél maradandó egészségkárosodás alakult ki, melynek  oka az elszenvedett oxigénhiány. Az altatást végző orvos szakmai szabályt szegett azáltal, hogy a műtőből kiment, így nem tartotta állandó felügyelete alatt a sértettet, és nem a tőle elvárható gondossággal ellenőrizte a tubus helyzetét. A tapasztalata ellenére helytelen diagnózist állapított meg. A. É. sértettnél súlyos mozgásrendszeri, koordinációs, beszéd- és értelmi károsodás alakult ki. A kialakult egészségkárosodás okozati összefüggésben áll az anesztézia során elszenvedett oxigénhiányos állapottal.

A kórházak, egészségügyi intézmények ma már általában rendelkeznek a műhiba perekre vonatkozó biztosítással, az ezekben megszabott összeghatárig a biztosítók fizetik a kártérítési összegeket – mondta el lapunknak dr. Lakatos István.

A veszprémi ügyvéd a munkája során szerzett tapasztalatairól számolt be, hiszen hosszú évekig képviselt egészségügyi intézményeket. Megtudtuk tőle, a kórházak ma már nem csak orvosi, hanem egészségügyi felelősségbiztosításra vonatkozó szerződéseket kötnek a biztosítókkal, amely a szakdolgozókra is kiterjed. A felelősségvállalási összeghatárt az intézmények anyagi lehetőségi alapján állapítják meg, de esetenként általában eléri az ötmillió forintot, ennek éves díja 20–25 millió körül mozog. Az eljárás során a biztosító képviselőjét beavatkozóként behívják a perbe, azaz a döntés után automatikusan ők fizetik a kártérítést – a megszabott összeghatárig. Az e feletti összeget a kórházak a saját költségvetésükből, illetve a társadalombiztosítótól nekik utalt ellátmányból fedezik.

Az ügyvéd elmondta, az élet minden területén vétenek hibákat, sajnos ez az egészségügyben is előfordul. Tapasztalatai szerint azonban több év átlagában a műhibák száma nem éri el a másfél tized, azaz 0,0015 ezreléket sem. Azonban tudomása szerint ezzel kapcsolatos adatgyűjtést Magyarországon még nem végeztek.