Vidéken épít magán-obszervatóriumot az amatőr csillagász

– Az érdeklődésem a csillagászat iránt nem gyermekkorban kezdődött, kicsit később, amikor katonaként a szabad időmet a könyvtárban töltöttem. Ott találkoztam először ilyen irányú könyvekkel, folyóiratokkal. Aztán az elmélet után a gyakorlat következett: kíváncsi voltam, látni akartam, amiről olvastam. Felvettem a kapcsolatot az Uránia Csillagvizsgálóval, és a Csillagászat Baráti Körével. Rajtuk keresztül vásároltam egy olyan optikai készletet, amiből saját kezűleg lehetett távcsövet készíteni. Abban az időben az effajta műszerekből még nem volt akkora kínálat, mint most, ez csak a szovjet és az NDK piacra korlátozódott. A rendszerváltás után aztán Nyugat-Európa és a kínaiak elhalmoztak bennünket a választékukkal – mondja a csillagász. Csaba tehát vásárolt egy tükröt (tükrös és lencsés távcsövek léteznek), amiből megépítette az első távcsövét.

– Az első élmények mindig jók: mindazt, amiről olvastam és képeket láttam, most a saját szememmel tapasztalhattam meg. Az égbolt látványa kimeríthetetlen. Ám hatalmas különbség van egy városi ég, és egy fényektől távoli, sötét égbolt alatt. A városból nehéz, vagy talán lehetetlen is meglátni teljes pompájában a Tejutat, márpedig az csodálatos látvány. Aztán a hobbin keresztül barátságok, kapcsolatok épültek. Itthon egy-két ezer azoknak a lelkes embereknek a száma, akik ezzel foglalkoznak. A vizuális látvány mellé később megérkezett a fényképező kedv is. Ez is hosszú folyamat, tapasztalatot, gyakorlatot kell szerezni, az asztrofotózás nem csak a sötét miatt bonyolult. Ugyanis közben a Föld forog, a téma „odébb megy”, és egy hosszú expozíciónál ezt is be kell kalkulálni. A csillagok közt felfedezhetők kettes, vagy akár többszörös rendszerek, amik vagy egy irányban látszanak, vagy fizikailag is összetartoznak, ez egy távcsővel már fölbontható. A kettős, vagy többszörös csillagok észlelése, távolságuk, helyzetük meghatározása jó amatőr téma. De a csillagokon kívül számos egyébbel, például a mi galaxisunkba tartozó gömbhalmazokkal, vagy más galaxisokkal, ködökkel is találkozhatunk. A galaxisok alakzata, nagysága, halmaza, karjai, ellipszis alakja egy nagyobb távcsővel már jól megfigyelhető. Szemlélődés közben ritka események tanúi is lehetünk: a napfogyatkozások, vagy a nap előtt elhaladó bolygók, egy-egy üstökös, vagy kisbolygó – ezek nem mindennapos dolgok, és kiválóan lehet fotózni is őket. Itt a legutóbbi eset a múlt héten: a hajnali Holdsarló és a Vénusz szép együttállását figyelhettük meg, amikor csupán fél fokra voltak egymástól. A Föld körül keringő nemzetközi űrállomást is el lehet kapni néha, amikor elhalad a Nap előtt. A fotózás azért szép, mert itt színeket is látunk – tudom meg Csabától, aki tavaly óta vezet egy Pápán működő szakkört. Itt szeretné minél szélesebb körben terjeszteni, átadni az égbolttal kapcsolatos ismereteit.

– Elméleti és gyakorlati előadásokat, filmvetítéseket tartunk, legutóbb a „terepre” mentünk ki távcsővel, a Holdat és a Jupitert próbáltuk befogni. Egyelőre még kevesen vagyunk a csapatban, de várunk bárkit, akit a csillagászat megérintett.

Németh Csaba a Pannon Csillagda tervezésénél, építésénél is jó hasznát vette hobbija tapasztalatainak (Fotó: Gyurom János)

Csaba most egy környékbeli településen építkezik, igaz, nem családi házat épít.

– Van egy nagyobb mobil távcsövem, ennek szeretnék egy kis magán csillagvizsgálót építeni, ahova fixen feltelepítem. Onnan aztán már komolyabb szinten is lehet űzni a csillagok megfigyelését és a fotózást. Bár magánjellegű lesz, természetesen ha érdeklődő jön, nem fogom elutasítani. A Pannon Csillagda tervezése a hobbimnak köszönhető. Teljesen más volt, mint egy átlagos munka, hiszen messzemenőkig tudtam hasznosítani azt a tapasztalatot, amire a hobbim révén szert tettem. Ezáltal sokkal egyszerűbb volt elképzelni a megrendelői igényeket, a távcső és a bemutató rész kapcsolatát, a funkcionális elvárásokat. Természetesen a saját csillagvizsgálóm építészként is egy újabb kihívás, itt is remekül lehet hasznosítani az ismereteket – fogalmaz a csillagász, akitől arról is érdeklődöm, mennyire sikeresek az amatőrök ezen a speciális területen.

(Fotó: Gyurom János)

– A mai világban annak az esélye, hogy egy amatőr csillagász új égitestet fedez fel, nagyon csekély. Ehhez már komoly műszer szükséges. Az esély azért van meg mégis, mert léteznek olyan objektumok, amik nem állandó részei az égboltnak. Kisbolygók, üstökösök jönnek-mennek, és számtalan amatőr foglalkozik világszerte a kutatásukkal. A hivatásos csillagászat más másfelé tart: az exobolygók (a naprendszerünkön kívüli csillagok körül keringő bolygók – a szerk.) keresése, az Univerzum kutatása a cél. Mégis, az amatőrök munkája tudományos jelentőségű: hasznos adatokat gyűjtenek az égi objektumok fényesség- és pozíció-meghatározásának katalogizálásához. – mondja beszélgető partnerem.

– Sokan kérdezik, hogy egy távcsővel milyen messzire lehet ellátni. Mi nem távolságban, hanem fényességben mérünk. A Napon kívül a hozzánk legközelebbi objektum több mint négy fényévnyire van. Azt szoktam mondani, hogy amit az égen látunk, az történelem. Lehetséges olyan csillag az égbolton, ami már nincs is, felrobbant. Amíg mi ezt itt a Földön meglátjuk, azóta több tíz-, vagy százezer év is eltelt, csak olyan nagy távolságra történt, hogy ennyi idő kell ahhoz, hogy az esemény fénye ideérjen. A ma ismert legtávolabbi objektum 13,6 milliárd fényévnyi távolságra van tőlünk. Nehéz abba belegondolni, azt felfogni, hogy milyen parányiak vagyunk is mi a világegyetem végtelenjében. Márpedig a csillagok ezt üzenik.