Iszapkárosultak - Ki fizeti meg a D kategóriások követelését, ha a Mal nem bírja?

Szomorú emberek csoportja várt a művelődési házban három évvel az iszapkatasztrófa után. Kezükben papírok kórházi kezelésekről, meg peres dokumentumok, fényképek korábbi házaikról, állataikról, kemény munkával létrehozott háztájiról, az iszapkatasztrófa szörnyűségeiről, banki és jelzáloghiteles iratok, elutasító biztosítói iratok, korábbi ingatlanjaikat érintő hitelek. Mutatják, mi mindent veszítettek el, mivé lett az életük, és miért harcolnak ma is.

Meddig várjunk még jogos követeléseinkre? – kérdezik. Nyolcvan vagy száz évig? Miért kerültünk mi a felszámolói listán hátrébb, mint azok a cégek, amelyek vagyonukat vagy annak egy részét, de nem az egész életüket veszítették el? Nekünk azért is fizetni kell, ha a listára rá akarunk kerülni. Miért nem vonják le jogos igényünkből? – kérdezik ezek az emberek, akik ingóságaik után átlagosan tízmilliós kártérítésekért perelnek.

Kaptunk házat, és egymillióért bútort vehettünk, ami nagy dolog, de mit ér önmagában, ha ingóságokban, eszközökben volt a megélhetésünk, aminek azóta is bottal üthetjük a nyomát? – ad nyomatékot keserűségének Horváth Károly, akinek mindene odalett és családjával együtt meg is égett az árban. Annak előtte lomizásból szépen éltek, komoly árukészletet vitt el az iszap. Égési és lelki sérüléseik miatt 18 milliós kárigényük van. A hozzánk hasonlóknak évek óta bíróságok előtt kell bizonygatni, boxergyatyában égtünk meg vagy fecskében – ironizál. – Azt sem értjük, a kármentő alapba érkezett pénzt miért kockakövekre, parkra, és miért nem az emberekre költötték? – zúgolódnak. Felfoghatatlan, hogy máig nincsenek felelősök! – jegyzi meg Kis Mária.

Az idős Szövérfi Gellért végig könnyes szemmel hallgat, majd közbeveti: 60 év munkája úszott el. A lakásbiztosítás a katasztrófára nem volt érvényes. A fiával készítettek volna olyan bútort, ami nekik kell, kevesebbért, mint egymillió, de ennyiért kellett választani. Nyoma László szomorúan hozzáteszi: gyerekei segítettek neki talpra állni, jól menő asztalosműhelye veszett oda. 15 millióra tart igényt, abból újrakezdhetné. Kálmán Tamásnak lakatos- műhelye ment tönkre, tízmilliós kárigénye van, azóta sem találja helyét.

Nyoma László, Marton Zoltán, Kis Mária, Szővérfi Gellért. Nem értik, miért nem fizették ki előbb a károsultakat a kármentő alapból, és csak utána kellett volna városfejlesztésre költeni (Fotó: Penovác Károly)

Az emberek keserűségükben levelet írtak dr. Szabó Máténak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, amelyben részletezik sérelmeiket. Megkeresték Gőgös Zoltán országgyűlési képviselőt is, aki Orbán Viktor miniszterelnöknek írt levelet helyzetükről, a kérdésekre választ vár.

Levelében többek között ez áll: „Alapvetően új helyzet állt elő azzal, hogy a Mal Zrt., elsősorban a 100 milliárd feletti környezetvédelmi bírság miatt felszámolás alá került. A csődtörvény szerint a felszámolás alatt álló Mal Zrt. nem jogutódja a tárolót működtető cégnek, ezért csak akkor tud a vesztes pereknél helytállni, ha a felszámolást követő értékesítés vagy végelszámolás akkora bevételt produkál, hogy a D kategóriás adósok, köztük a pernyertes károsultak követelésére is fedezetet biztosít. Erre kevés az esély” – fogalmaz a képviselő, és kérdi: a miniszterelnök lát-e arra reális esélyt, hogy a kormány további kártérítést adjon azoknak, akiknek az igazolt kárát csak részlegesen fizették ki? A károsultak tudni szeretnék, hogy a 3,5 milliárd forintot, amivel magyar és külföldi adományozók segítették volna a rászorultakat, milyen logika mentén használták fel? Egy nyilvános elszámolás sok félreértést, indulatot eloszlatna.