Jövőre jobban megbecsülik a gondozók munkáját

A héten jelentette be Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális és családügyért felelős államtitkára, hogy jövő januártól több mint nettó ötezer forinttal, közel nettó 40 ezer forintra emelkedik az emelt összegű ápolási díj. Amellett a kormány bevezeti a kiemelt ápolási díjat is, amelynek összege közel nettó 48 ezer forint lesz.

Az ajkai járás területén 75, a tapolcai járás 33 településén 183 fő kap jelenleg ápolási díjat.

A Lesencefaluban élő Jobbágy Erika négy éve gondozza édesanyját Tapolcán. Magyar Ferencné, Erzsike néni májproblémákkal és agylágyulással küzd, nem lehet hosszú időre magára hagyni. Erika naponta háromszor ingázik a nyolc kilométerre levő városba, hogy ellássa édesanyját.

Jobbágy Erika négy éve ápolja édesanyját, a 75 esztendős Magyar Ferencné, Erzsike nénit (Fotó: a szerző)

– Nem könnyű munka ez, csak az tudja igazán, hogy milyen nagy kötöttség, aki ilyet végez. Szerencsére éjszakára egyedül lehet hagyni az édesanyámat, jól alszik, de napközben még az ebédet sem lehet itt hagyni, mert nincs időérzéke, nem eszi meg, mehet a kutyának az étel. Egyedül étkezik, de nem tudja ellátni magát. Fürdetem, takarítok és éjszakára pelenkázom. Ezt nem engedi másnak, úgyhogy néhány napra sem tudok elutazni sehova. Ketten vagyunk testvérek, az öcsémék a kertet és az állatokat tartják rendben – magyarázza Erika, aki a 75 éves édesanyja ápolásáért havi 21 ezer 200 forintot kap. Ez a benzinre sem elég. Ha itt lakna, akkor is nagyon kevés lenne, hiszen csak a gyógyszerek ára is kitesz havonta legalább hatezer forintot.

Erika a nyáron négy órában tudott dolgozni egy kempingben, akkor kihozatták az ebédet Erzsike néninek. Csakhogy az étel korán érkezett, délre kihűlt, így nem is ette meg az idős asszony. A többi családtag napközben dolgozik, ezért rendszeresen ők sem tudtak besegíteni. Márpedig Erika férjének fizetése kevés a megélhetéshez, az asszony szívesen vállalna pluszmunkát. Az adódó internetes lehetőségekben nem bízik, örömmel visszamenne viszont nyáron újra a kempingbe, de nem tudja, hogyan oldhatná meg édesanyja megnyugtató felügyeletét. A férje vállalkozó, víz- és gázszerelő, előfordul, hogy vidéken dolgozik, nem tud délben ebédet hozni.

– Felmerült, hogy otthonba menjen anyu, még ő javasolta ezt, csakhogy amikorra elintéztük a papírokat, meggondolta magát. Azt mondta, mégiscsak jobban szeretne itthon maradni. Megértem és ezt nem is lehet erőltetni. Amíg tudatánál van, addig itthon lesz biztosan. Igaz, már nem mindig ismeri fel azokat a rokonokat, akiket ritkán lát, de engem mindig megismer. Beszélgetni kevésbé tudunk vele, de azért még az unokák, dédunokák is meglátogatják néha. Az édesapám 1998-ban halt meg, azóta az anyu egyedül él. Jól megvolt sokáig, de aztán fokozatosan leépült. Négy éve mondta az orvos, hogy nem lehet már egyedül hagyni hosszú időre, azóta ápolom. Még most is sokat sétál, de legfeljebb csak a szomszédba megy el. Szerencsére a közelben lakók is figyelnek rá. A mi kis házunkban nem férne el, úgyhogy marad az ingázás – teszi hozzá Erika. Szerencse, hogy a férje tolerálja a helyzetet, Ő pedig természetesnek veszi a gondozását annak, aki őt felnevelte egykor.