2013.12.29. 10:50
Mindig hivatásnak tekintettem a pályát
Felsőörs - Díj nélküli díj, visszajelzés a szülőktől, mondja boldogan Sebestyénné Siki Eliza, a veszprémi Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános Iskola tanítója, aki a pályát hivatásnak tekinti és aki a diákok, szülők és olvasói szavazatok alapján a hónap tanára lett novemberben.
Karácsonyi meglepetés számára az eredmény, meséli Eliza. Amikor egy osztályába járó kisgyerek édesapja elsőként gratulált neki sms-ben, megkérdezte, mihez, holott tudott a szavazásról - októberben második lett. Arról is tudott, mennyire kedvelik őt a gyerekek és a szülők, a tanítás a hivatása, mindig igyekszik maximálisan teljesíteni, a legtöbbet kihozni a gyerekekből. A jó tanár felismeri a gyerekekben az egyedit, a különböző, azt erősíti benne. Segít, hogy gyerek megvalósítsa önmagát, szeressen iskolába járni, játszva tanuljon. A kisgyerek akkor lesz sikeres és boldog, ha játékosan sajátítja el a tudást, vallja Eliza. A "hónap tanára" szavazás eredménye visszajelzés számára a szülőktől, hogy jó úton jár. Eredményt is csak úgy lehet elérni, ha a tanítónak, gyereknek és szülőnek azonosak a céljai: tudást átadni, tudással felvértezni a gyereket.
Siki Eliza a Szilágyi iskolába járt és ide tért vissza: egykori tanárok, mai kollégák, az ismerős, patinás falak közé. Kezdetben gondolt arra, talán óvónő lesz, de hamar döntött a tanítói pálya mellett: velük szeretne dolgozni, velük találja meg a hangot. A főiskolai gyakorlatot már a Szilágyiban végezte, pályakezdőként nagy ambíciókkal tért vissza; többletet adott számára, hogy egykori intézményében taníthat. A Szilágyiban tradíció, hogy visszavárják az egykori diákokat, Elizát is szeretettel, nyitottan fogadták 1997-ben. Napközis tanítóként kezdett dolgozni - ami jó alkalom volt a szülőkkel való kapcsolattartás kialakítására. Gyesre ment, két kislánya született, Blanka ma hetedikes, Fanni negyedikes. A szülési szabadság után két évig napközis tanítóként dolgozott, 2007 óta osztálytanítóként. Idén elsősöket tanít, negyedik osztályig viszi őket.
- A pedagógus pálya legszebb része elsősöket tanítani - meséli. - Bevezetni az óvodásokat az iskola világába, eloszlatni a félelmeiket, felkelteni a kíváncsiságukat, felébreszteni a tudásvágyukat, miközben megőrzik a nyitottságukat - ez csodálatos, ebben kiteljesedik az ember. Nálunk gyakorlat, hogy az első osztályban pár hónap elteltével visszahívjuk tanórára az óvónőket, hogy láthassák: az ő munkájuk nyomán is mennyit fejlődtek, alakultak a gyerekek. Az egyik óvónő fogalmazott úgy, "vérbeli tanítónéni" vagyok. Számomra fontos, hogy a tanórák légköre bensőséges és nyugodt legyen, a gyerekek megőrizzék nyíltságukat, merjenek kérdezni és akár tévedhetnek is, akkor sem történik semmi baj. A gyerekeket ösztönözni kell, biztatni, dicsérni, ha ügyesek, de ha figyelmeztetem őket vagy összevonom a szemöldökömet, akkor is érezzék, hogy szeretem őket. A kisgyerek nagyon sokat megtesz, ha szeretettel veszik őt körül, ez az igazi motiváció.
Elsősöket tanítani, ez a pedagógus pálya legszebb része, vallja Sebestyénné Siki Eliza, a Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános Iskola pedagógusa (Fotó. Penovác Károly)
Mikor Sebestyénné Siki Eliza a gyesről visszatért, a Szilágyi már egyházi iskolaként működött; ő szívesen maradt, örül, hogy itt taníthat, a szeretet, az elfogadás, a mások iránti tisztelet alapvető értékek. Az egyházi nevelés - napi imádság, szentmise, lelki nap - áthatja a mindennapok cselekedeteit, a lelki tartalom, a lelkiség pluszt ad, az emberek közötti kapcsolatokban, konfliktusmegoldásban is segít. Az adventi időszakban például minden kisgyerek naponta húzott egy jó cselekedetet Eliza néni varázsdobozából és annak megfelelően kellett viselkednie aznap.
A gyerekekkel és a szülőkkel való kapcsolatot erősítik a családi napok, a kirándulások, a természetben tartott anyák napi ünnepségek; a tanítónő alapvetőnek tartja, hogy jó osztályközösség formálódjon, ezért ő igyekszik mindent megtenni. Az egyházi iskolába járó gyerekek általában erős családi, szülői háttérrel rendelkeznek (az iskola tanulóinak több mint fele nagycsaládból érkezik), ez megkönnyíti a tanítást, ugyanakkor kihívások is vannak: a tanítónak is változni kell, haladni a korral, technikai újdonságokat hozni, a százötven éves falakat széppé varázsolni, családiassá, bensőségessé tenni, ami a Szilágyi iskolára mindig jellemző volt. Siki Eliza folyamatosan képzi magát, előbb oktatási informatikusnak tanult, júniusban pedig a következő diplomáját szerzi meg: fejlesztő differenciáló szakvizsgás pedagógusnak készül, hogy minél jobban, képzettebben segíthessen a tanulási zavarokkal küzdő gyerekeknek.
Szabadidejéről kérdezem, noha az iskolai teendők, osztályával kapcsolatos feladatok és a tanulás mellett nyilván kevés van. Családjával Felsőörsön él, szeret kertészkedni, a lányokkal kirándulni. Nagy támasz a családja, férje támogatja a maximalizmusban, a lányok tüneményesek, a tanuláshoz is megteremtik a nyugodt légkört, hangsúlyozza Eliza.
- Szeretek a Szilágyiban dolgozni, tanítani, gyerekekkel foglalkozni - mondja zárásként Eliza. Hivatástudattal végzi munkáját, a gyerekekre maximális odafigyeléssel, törődéssel. És nagy szeretettel.