Barátkozzunk bátrabban a fogyatékkal élő emberekkel

A NEO Magyar Segítőkutya Egyesület tagjai jöttek el az idén már másodszorra az Illyés Gyula Általános Iskolába, az óvodába és az apátságba, hogy a gyerekekhez, felnőttekhez a kutyák segítségével közelebb férkőzzenek, megtalálják egymással a hangot. A foglalkozáson a gyerekek kisebb csoportokba osztva találkozhattak az öt kutyával és gazdáikkal, a két kerekesszékessel, Mali Erával és Mányik Richárddal illetve kutyáikkal, Joya-val, Cooper-rel és T-vel, a siket Loványi Eszterrel és Kukuval, valamint önkéntes segítőjükkel, Czirják Helgával és Nyafival.

Dombi Bogi (balról), Somogyin Kinga, Simai Zsófi és Kelemen Kevin T-vel és Mányik Richárddal. Fotó: Győrffy Árpád

– Mindanyian a kutyáinkkal együtt szoktunk közlekedni, együtt megyünk dolgozni, bevásárolni és akár szórakozni is. Azt tapasztaltuk, ha ilyenkor találkozunk emberekkel, akkor nagyon könnyen el tudunk beszélgetni mindenkivel. Hamar kiderül, hogy nincs bennünk semmi furcsa, mi is olyanok vagyunk mint a többiek. Ugyanazok a vágyaink, ugyanúgy érzünk, csak mivel sérültek vagyunk, nekünk nehezebbek, vagy inkább úgy mondanám, mások az életkörülményeink. Érdekes módon, ha nincsenek velünk a kutyák, akkor sokkal nehezebben tudunk ismerkedni, nehezebben indul meg a beszélgetés, és nehezebben derül ki az is, hogy nincs igazán indoka velünk kapcsolatos távolságtartásnak, tartózkodásnak. Most is azért jöttünk ide a kutyákkal, hogy könnyebben megbarátkozhassunk veletek – magyarázta érkezésük célját Mányik Richárd.

Kutyáját, Coopert elsőként képezték ki ők maguk mozgássérült segítésére Magyarországon. Cooper és T a gyerekeknek azt mutatta be, milyen „munkákkal" tud segíteni, legyen szó akár bevásárlókosár cipeléséről, a távkapcsoló megkereséséről és a gazdához szállításáról, de akár a kesztyű lehúzásáról is. A gyerekek nevetve nézték a két kutya hogyan ügyeskedik, és közben hallhattak arról, hogy Richárd autót is vezet, a kerekesszékével sportol, sőt tánccsoportba is jár.

Era és Helga Joya-val és Nyafival különöző próbákat csináltatott. Eldugott tárgyat kerestettek meg, a kutyák hátára erősített kis tartókból kérdéseket húzattak, zsűriként használták a kutyákat adott feladatok teljesítésél. A gyerekek simogatással szeretetüket is megmutathatták a kutyáknak, akik ezt boldogan viszonozták nézésükkel, viselkedésükkel.

Eszter azt mutatta be, Kuku hogyan tudja segíteni súlyosan hallássérültként. Nála ismerkedhettek meg a szájról olvasással, és egy kis kvízzel is bizonyíthatták, jó döntéseket hoznak-e, ha sérült, fogyatékos emberekkel találkoznak. A kutyáknak köszönhetően mindezt jó hangulatban, minden feszélyezettséget levetkőzve csinálták végig.

Radó László igazgató nagyon hasznosnak tartotta a foglalkozásokat.

– A csoport áprilisban már tartott egy ilyen bemutatót. A gyerekek akkor is nagyon jól érezték magukat. Azt gondolom, hogy épültek is belőle – közölte.

Az iskola diákjainak persze nem teljesen újdonság a valamilyen fogyatékkal élővel való találkozás. Egyik társuk társuk is kerekesszékbe kényszerült izomsorvadás miatt.

– Andris miatt nekik természetesebb ez a helyzet, az is, hogy barátságosak vele, próbálják segíteni. Persze így is hasznosak az ilyen programok, mert megerősítik az eddigi pozitív hozzáállásukat – mondta Radó László.