2013.10.20. 13:20
Jordán Tamás trójai falova
Balatonalmádi - Jordán Tamás színész "Széllel szemben" című stand up estjén jó volt részt venni: közvetlen stílusa, a művész és a mindennapi ember együttese kellemes irodalmi-társasági élményt nyújtott.
Életében először, 1943-ban épp Almádiban látta meg a Balatont. Bár már 70 éves is elmúlt, Szombathelyen színházat alapított, és tavaly ősszel Almádiban az ő vezényletével mondta el együtt mintegy 600 diák és érdeklődő József Attila az Eszmélet című versét. Január 22-re, a Magyar Kultúra napjára újabb Guinness rekorddal készül: minden magyar nyelvű iskolában ekkor együtt, egyszerre mondanák el a Himnuszt!
Azt kérdeztük a Kossuth-díjas, érdemes művésztől, hogy történt, hogy bevállalta a stand up-ot?
- Szöget ütött a fejembe, hogy milyen divatos manapság a stand up. A műfaj nagyon régi, csak az elnevezése új! Hofi Géza, Kellér Dezső vagy Sándor György is stand up-os volt, akik önállóan kiálltak és szórakoztatták a közönséget. Manapság nagyon divatos, a közönség borzasztóan szereti, még a gyengébbeket is.
Jordán Tamás (Fotó: Pászti)
- Az emberek azért járnak színházba előadásokra, fellépésekre, hogy szórakozzanak, jól érezzék magukat. Elhatároztam, csinálok egy speciális stand up-ot, amelynek az a lényege, hogy a remek történeteim közé, amiket sokszor kipróbáltam már, becsempészek verseket is. Megpróbálom úgy belopni őket, hogy egy-egy vers jelenléte magától értetődő legyen. A versek számára sajnos szűkül a pálya, egyre kevesebb alkalom van értő, odaadó közönségnek verset mondani.
- Ezt az estet úgy kell elképzelni, mint a trójai falovat. A trójai faló az én történeteimnek az összessége, amelyek egyre inkább megközelítik az embereket, már ott áll a hallgatóság egész közel a falóhoz, már nincs mit tennie, már a foglyaim, amikor egyszer csak hirtelen kinyílik a faló oldala, s kilép Ady, Kosztolányi, Babits, József Attila, Karinthy meg a többiek. A stand up-os és a költő ugyanazt csinálja, elmondja az érzéseit, elmondja a történeteit – mondta a művész, aki a közönséggel együtt olyan fontos kérdésekre is próbált választ adni, hogy mit keresünk mi ezen a földön, szeretjük-e eléggé egymást és a hazánkat.
Jó tanácsként azzal búcsúzott: itt az ideje, hogy újragomboljuk (újragondoljuk?) a kabátot.