Az erős akarat győzelme - Balczó András sikerről, igazságosságról és istenhitről

A 75 éves Balczó András, az öttusa-világbajnokságok történetének legeredményesebb versenyzője volt a Veszprémi Akadémiai Bizottság (VEAB) világhírű magyarok sorozatának vendége szerdán este. Bíró Péter, a VEAB elnöke mondott bevezetőt, majd a sportolóról készített Küldetés című portréfilmből vetítettek részletet.

A Kósa Ferenc által készített film alapvetően meghatározta a sportpályafutását 1973-ban befejező Balczó későbbi sorsát. Az aczéli kultúrpolitika irányítói rendszerkritikusnak minősítették az alkotást, ezért nem tölthetett be vezető szerepet a sportág irányításában.
- Azt gondoltam, átadhatom a tudásomat a következő generációknak az öttusa szövetség vezetőjeként. Tíz évig vártam a felkérésre, majd ' 83 szeptemberében úgy döntöttem, lezárom ezt az időszakot - fogalmazott. Ma már örül, hogy így alakult, és pályát módosított, azt mondta, döntését szabadulásként élte meg. Szellemi szabadfoglalkozású lett: számos meghívást kapott az ország minden részéből, s azokból a honoráriumokból élt, amelyeket a portréfilm ankétjain kapott.

Előadásában nem az elért sportsikerekről, hanem az oda vezető útról beszélt, amelyből gondolkodásmódjáról is képet kaphatott a közönség. Középiskolásként Nyíregyháza határába járt lovagolni, majd elkezdett atletizálni, nyaranta pedig úszott a környékbeli tavakban. Azt tanácsolták neki, ha nem akar szakosodni egyik sportágra sem, akkor kezdjen el vívni és gyakorolja a lövészetet, hogy öttusázhasson.

- Nem voltam tehetségesebb, mint bárki más, akaratból kaptam többet, ez azonban nem az én érdemem - vezette be az előadás második felét, amelyben Istenhez fűződő viszonyáról és hitéről beszélt. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján még istentagadó Balczónak édesapja halálhíre hozta el a fordulatot, ettől kezdve nem kérdőjelezte meg Isten létezését. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt. Ez volt az a bibliai idézet számára, amelyet sokára értett meg, azóta azonban meghatározza gondolkodását. Ha valaki azt reméli, hogy a célját eléri, az be van csapva, a boldogság nem múlhat azon, van-e siker vagy sem, mondta erről.

Furcsa módon a müncheni olimpia döntőjében, a vívó szám sikertelensége közben, amikor úgy tűnt, nincs esélye az aranyra, talált rá arra a derű és félelem nélküli felszabadult állapotra, amelyet régóta keresett.

A rendszerváltásról úgy fogalmazott, az akkori nagy szabadságvágy eltűnt, demokráciába fulladt , s nem rejtette véka alá, hogy számára szimpatikusabb államforma a monarchia, mert boldogabbak azok a népek, amelyeknek vezetője kapcsolatban van az Úrral . Előadása végén arra kérte a közönséget, ne köszöntsék tapssal, mert az a sikereinek szólna, amelyek elsősorban nem rajta múltak.