Gyerekből férfi lett

A Koltai Róbert főszereplésével készült mozi színházi adaptációjához a kétezres években Dés László írt zenéket, ezután több színház is műsorára tűzte a darabot. A Vándorfi László rendezte előadás többé-kevésbé követi a film történetét, s ahogyan a Valahol Európában esetében ahol szintén egy filmből készült az előadás , úgy itt sem veszik el a lényeg az átalakítás miatt.

A film flashback technikát alkalmazva beszéli el a hatvanas években játszódó történetet, a musical pedig a cselekmény végpontjával kezdődik, hogy azután felidézze, hogyan vigyáz Torday Gyula, a nagyvilági életet élő vállfaárus néhány napig unokaöccsére, Imire, akit anyja még a széltől is óv, búcsúzáskor jó tanácsokkal látja el, és biztos, ami biztos, hatalmas vattát tesz a fiú fülébe - nehogy újra felszúrják.

Imi még gyerek, de férfit kaptok vissza, hangzik a vállfaárus ígérete. Gyula számos ígéretet tesz az előadásban, a legtöbbet nem tartja be, ezt azonban igen: a darab Imi nevelődési történeteként értelmezhető, az együtt töltött napok alatt a szabálykövető, félszeg, gyámoltalan gyerekből felnőtt férfi lesz, aki nem csak nagybátyja bölcsességeivel, hanem praktikus élettapasztalatokkal is gazdagodik - hogyan kell udvarolni, piacozni vagy éppen tangózni. Ezekben a napokban szerez tudomást arról is, hogyan működik a szocializmus alatti Magyarország (korrupt kisoszos, besúgók), sőt, származásáról is nagybátyja világosítja fel.

Koscsisák András és Szelle Dávid a főszereplők. Gyuszi bácsi sikeresen megfertőzi unokaöccsét is

Koscsisák András magabiztosan mozog Gyuszi bácsi szerepében, hatásosan jeleníti meg a nagydumás, erkölcsileg ugyan csetlő-botló, de egyszersmind találékony mikszáthi gavallért, a kisembert, akivel a néző is könnyen együtt tud érezni, s akinek életösztönét még a puha diktatúra sem tudja legyűrni. Szelle Dávid színésznek készülő - s minden helyzetben Adyt szavaló - Imijének pedig beteljesül az összes vágya, amit a darab elején óhajtott.

Oravecz Edit nagyszerűen hozza a fiáért örökösen aggódó, férjével civakodó hárpiát. A zeneszerző fülbemászó dallamaira Krámer György koreografált kifejező mozgást, igaz, a táncosok nem azonos színvonalon teljesítenek. A díszlet legfőbb eleme a körbe-körbe járó, a vidámpark körhintáját megidéző szerkezet, amely a római számozású órával nem csak az ügető futamait, hanem az idő múlását is szimbolizálja.

A musical műfaji követelményeinek megfelelően elsősorban szórakoztat a Sose halunk meg, de mélyebbre is tekint: utalásszerűen beúsznak a történetbe a hatvanas évek közelmúltjának történelmi tragédiái a második világháború haláltáborai, a Rákosi-korszak és az elbukott ötvenhatos forradalom is. A kontraszt felerősíti, s egyúttal hitelesíti Gyuszi bácsi életigenlését, amellyel sikeresen megfertőzi környezetét és unokaöccsét is.