Utcagaléria és szakmai konferencia Szilágyi Lászlóról

Szerencsére egyre többen is szívügyüknek tartják a veszprémi festő életművének megmentését a feledéstől. Nyilván nem csak miatta, hanem mert úgy tűnik, nekünk, veszprémieknek is szükségünk van rá, rólunk is beszél, a közelmúltunkról. A kor, amelyben élt, az 1970-es, 80-as, 90-es évek nyomot hagytak Szilágyi művészetében és Szilágyi művészete is hatással volt a környezetére. Expresszív képeivel és magával a megjelenésével, is vádolt, provokált. Megalkuvások nélkül élt és dolgozott, ennek minden kockázatával és nehézségével. Mint akinek ez a küldetése. S valóban, ez lett a sorsa, a küldetése.

Szilágyi László elementáris, vad festészetéről köztudottan eltérőek a vélemények, provokatív személyisége sokszor még a támogatóit is elriasztotta. Viszont aligha lehet eltérő vélemény arra nézve, hogy életművét tudományos igénnyel fel kell dolgozni, könyvet írni róla, nem valami szubjektív áradozást, vagy kiátkozást. Úgy tudom, készül a könyv, és ez a keddi szakmai konferencia is hozzájárul a veszprémi festő különleges jelenségének a megfejtéséhez.

A veszprémi városházán szeptember 3-án 16 órakor kezdődő konferencia előadói: Dékei Krisztina művészettörténész, Bordács Andrea esztéta (aki tulajdonképpen felfedezte Lackót és Zoét), továbbá Hegyeshalmi László festőművész és Fabényi Júlia művészettörténész. Fabényi Júlia rendezte azt a Rosszcsontok című kiállítást a Műcsarnokban, amely talán a legjelentősebb pesti megjelenése volt, tulajdonképpen egy az egyben kiállították Lackó lakását.

A keddi veszprémi konferencia levezetőjét, Gopcsa Katalint arról kérdeztük, mi a szándék ezzel a rendezvénnyel. A művészettörténész elmondta, több dologról van szó, először is felavatják a Szilágyi Lászlóról elnevezett utcagalériát Veszprémben, a Budapest utcai aluljáróban szeptember 3-án, 15 órakor. Szeretnék, ha igazi közösségi térré válna az aluljáró, amely őrzi, nem engedi elhalványulni az értékes veszprémi alkotók emlékét, hogy megtalálják őket az utánunk jövők is. Mert nélkülük kevesebbek lennénk. Az első kiállítás Szilágyi László nyolc képének reprodukcióját tartalmazza.

Megkezdődött a 2007-ben elhunyt festőművész életművének feldolgozása. Életében nem volt gyűjteményes kiállítása, ezért is fontos a misszió, amit az Óváros Art Galéria felvállalt tavaly ősszel, több mint 100 művét kiállította, amire meglepően sok olyan munkát hoztak be a veszprémiek, köztük műgyűjtők, amiről korábban nem is lehetett tudni. Elkezdődött az életmű katalogizálása. Az előkerült alkotások új kérdéseket vetnek fel, el kell helyezni azokat az életműben, továbbá az életművet a korban és a kort az életműben. Erre is vállalkozik a konferencia, ami a kiállítás megnyitót követi.