Összeomlás - amikor betelik a pohár

Mitől válunk agresszívvá és vajon türelmetlenebben vagyunk-e mint korábban, vagy mint a világban másutt? Miért dühöngünk a volán mögött, szitkozódunk sorban álláskor a postán, utáljuk más kutyáját, a nyomulósakat a buszon, a szomszédban rikácsoló gyereket, a mögöttem jövők miért sóhajtoznak hangosan, ha netán előttük andalgok és ez nekem miért tépi az idegeimet olyannyira, hogy legszívesebben nekirontanék a felebarátomnak? És mi az oka annak, hogy a kiélezett versenyhelyzetben működő vállalatokban egymás ellen feszülnek beosztottak és főnökök?

Úgy látszik, a szisztematikus kicsináláshoz nem kell okot szolgáltatni, bármi elég ahhoz, hogy egy közösségen belül megalázások és rosszindulatú megjegyzések céltáblájává váljunk. A felnőttkori pszichoterrornak bárki áldozata lehet, a munkahelyen, a sikeres és kedvelt beosztottakra és kollégákra is rászállhatnak a többiek, és leszívják egymás enegiáját. Ennek a jelenségnek ma már neve is van: ez a mobbing jelenség. Ezek azok a szituációk, amelyekből valaki mindenképpen győztesen akar kikerülni s mindegy, hogy igaza van-e, vagy sem, a másik meg belerokkan.

Joel Schumacher filmjét az Összeomlást juttatta eszembe a várpalotai tragikus történet, a  kompromisszumok nélküli erőszak születéséről. A főszereplő (Michael Douglas), a bedugult autósztrádán vesztegel, egy zümmögő légy meg a többi kocsi utasának látványától olyannyira berág, hogy kiszáll és elindul a vakvilágba. Leszámol mindennel, ami az útját állja, ami valaha megkeserítette a hétköznapjait. Pisztolyt ránt, mert öt perccel a reggeli felszolgálási határideje után nem kap enni, mert fonnyadt a hamburger, baseballütővel zúz szét egy vegyesboltot, mert szemtelenül drága a kóla, sortüzes támadások és hullák tarkítják a családapa ámokfutását, s végül a gyilkosság végleg elmossa a józan nagyvárosi tisztviselő és a vadállati ösztönökkel rendelkező gyilkos közötti vékony határvonalat.

Csányi Vilmost idézve, az agresszió az állati viselkedés fontos viselkedésszabályozó mechanizmusa. A demokrácia a biológiai agresszió szabályozásának magasrendű kulturális intézménye, az emberekből, tárgyakból, viselkedésből álló bonyolult rendszer, ami a társadalmak működését, mindennapi életét szabályozza. Az emberi agresszió kifinomodásában nagy szerepet játszik az állatoknál ismeretlen tulajdonságunk, hogy hajlandók vagyunk szabályokat követni – véli az etológus.

Kivéve, amikor betelik a pohár.