Lézerrel a dinók nyomában

A nemzetközi hírű iharkúti lelőhelyen azonnal találtak egy részleges páncélos dinómaradványt. Az expedíció vezetője, az ajkai származású dr. Ősi Attila paleontológus nyugodtan szemlélte a leletet, s azonnal kérte, kezdjék el bemérni csontokat, most már lézeres műszer segítségével, hogy a feltárásról háromdimenziós térkép is készülhessen.

A főként egyetemistákból, biológus- és geológushallgatókból, valamint doktoranduszokból álló expedíció idén 24 taggal kezdte meg az idei ásatásokat. Magyarország nemzetközi hírű 85 millió éves lelőhelyén a lelkes fiatalok mintegy harmincféle gerinces állat: halak, kétéltűek, gyíkok, krokodilok, teknősök és főleg dinoszauruszok maradványait ásták ki az elmúlt több mint egy évtizedben.

A bakonyi dinóparadicsomban talált leletekből csontváz és életnagyságú testrekonstrukciók készültek, ezek láthatók a Magyar Természettudományi Múzeumban. Dr. Ősi Attila vezetésével az ásatások pedig tovább folytatódnak, hiszen a különleges és világviszonylatban is ritka lelőhelyen legalább 25-30 évre elegendő munka vár rájuk.

- Tízezret meghaladja azoknak a csontoknak, fogaknak a száma, amelyeket 13 év alatt kiástunk és beazonosítottunk. A különleges leletanyag a terület egykori elzártságának köszönhető. Itt találtuk meg a Hungarosaurust, a páncélos dinónkat. A növényevő, négy és félméter hosszú dinoszaurusz négy lábon járt, testét több száz páncélelem borította.

A bakonyi sárkány, a repülő hüllőkhöz tartozó, három-négy méter szárnyfesztávolságú pteroszaurusz, a Bakonydraco fosszíliái is Iharkúton kerültek elő, csakúgy, mint az egyik büszkeségünk az Ajkaceratops csontjai. Utóbbi papagájcsőrszerű szájjal és elöl kis szarvval rendelkezett, másfél méter hosszú lehetett, növényekkel táplálkozott, s megközelítőleg 30 kilogrammot nyomott. Ez azért különleges felfedezés, mert eddig csak Észak-Amerikából és Kelet-Ázsiából ismerjük ezt a csoportot.

A Pannoniasaurus a moszaszauruszok első édesvízi példányai voltak, akár hat méterre is megnőhettek, szintén több csontját azonosítottuk. Ez világviszonylatban is fontos lelet. Az eddig ismeretlen teknősfaj - a Foxemys trabanti is itt került elő, csakúgy, mint a mindenevő krokodil, az Iharkutosuchus.

Megközelítőleg harminc fajt találtunk meg itt, köztük ragadazó és növényevő dinoszauruszokat. Nagyon érdekes történet az, hogy mit keresett itt egyszerre ennyi féle állat. A mai madarakhoz közel álló dinoszauruszokat is találtunk, ez ritkaság, hiszen ez a csoport a kréta kor végén kihalt.

Az eddigi feltárások egyre jobban azt bizonyítják, hogy ez a terület és a Dunántúli-középhegység egy nagyobb sziget részeként terült el a Tethys-óceánban, nem tudjuk meddig, de közben több olyan állatfaj élt itt szárazföldi és édesvízi környzetben, amely az eddigi ismereteink szerint máshol nem volt megtalálható a világban - hangsúlyozta a kutatócsoport vezetője, aki nemzetközileg egyre elismertebb paleontológusként több országban tartott már előadást a magyar ásatásról.

Az idei feltárások egyik érdekessége, hogy az egymástól függetlenül elhelyezkedő csontokról, leletekről háromdimenziós térkép készül, amely tovább segítheti a lelőhelyről begyűjtött adatok pontosítását.

- A legtöbb információt akkor veszítjük el, ha kiemeljük a földrétegekből a csontokat. Most a centiméterre pontos térkép segítségével a leletek helyzetéből, azoknak behatárolt irányából, egymástól való távolságából, szétszóródásából rengeteg mindenre tudunk következtetni. Például akár arra is, hogy ezek a csontok pár év alatt vagy valamilyen egyszeri esemény - mondjuk áradás miatt - gyűltek itt össze. Ez a fajta munka lassítja ugyan a feltárást, ám szükséges ahhoz hogy pontos és részletes kutatást, feltárást és publikációt tudjunk végezni - mondta Botfalvai Gábor, aki hosszú évek óta tagja az expedíciónak.

Hogy mitől is annyira különleges az iharkúti ásatás, amelynek híre szerte a nagyvilágban téma a paleontológusok körében? Attól, hogy ismernek a tudósok ennél idősebb és fiatalabb kérétakori lelőhelyeket Európában, de köztük van egy hézag és pont ezt tölti be az iharkúti leletanyag. Kapocs ez leletek és korok között. A kréta időszak végén ugyanis a bakonyi térségnek egyedülálló élővilága volt. 





Azért is alakult így, mert ez a terület a szubtrópusi klíma alatt elszigetelődött, az itt élő állatoknak paradicsomi körülményeket jelentett. Ennek a kontinensnek az állatvilága sokkal változatosabb volt, mint eddig gondolták a szakemberek. Sőt, olyan állatok vándorlását is lehet bizonyítani, amelyekről eddig úgy tudták, csak Afrikában vagy Dél-Amerikában éltek.

Mindezek miatt is érdekesnek tartja a bakonyi feltárást a magyar származású Vajda Vivi professzor, aki a svédországi Lund Egyetemen dolgozik paleontológusként, s most részt vesz a bakonyi ásatásokon. A szakember nagyon jól beszél magyarul, szülei 1956-ban vándoroltak ki és ő gyerekként megtanulta az anyanyelvet. Mint mondta: már többször hallott az iharkúti ásatásról, annak tudományos különlegességéről, így amint lehetősége volt rá, ellátogatott a feltárásokra.

Az ősszel svéd szaklapba ír publikációt a magyar lelőhelyről és az itteni tapasztalatairól. Lesz is miről írnia, hiszen a becslések szerint itt annyi páncélos dinoszaurusz csontja található, mint az összes többi ismert európai lelőhelyen együttvéve. Tegyük hozzá: a magyar dinóvadászok legnagyobb örömére.

Nagyobb térképre váltás