Halmos Béla boldog emberként élt

Kezdetektől összeforrt a neve a táncházmozgalommal is, aminek nemcsak szervezője, hanem tudományos kutatója, megalapozója is volt. Meghatározó szerepe volt abban is, hogy a magyar táncház módszer a közelmúltban felkerült az UNESCO által elismert szellemi kulturális örökség megőrzését célzó legjobb gyakorlatok listájára. Erről és saját útjáról kérdeztem az akkor 67. évét nem sokkal korábban betöltő zenészt. A beszélgetés leírása közben érkezett a szomorú hír, hogy Halmos Béla július 19-én elhunyt. Így ma már csak egy emlékező anyagként olvashatjuk mondatait.

- Gyulán nőttem fel egy normális családban, ahol beleszülettem a népzenébe - meséli a gyökereiről. - A szüleim értelmiségiek voltak, nem a saját szüleiktől hozták magukkal ezt a kultúrát, hanem tudatosan megtanulták. A szárszói konferencián és más református összejöveteleken hallották Balla Pétertől az általa, valamint Kodály és Bartók által gyűjtött népdalokat, megtanulták és énekelték tovább. Mondhatnánk úgy is, ők az első táncházasok, csak nem tudtak róla. Balla Péter a háború előtt ugyanazt csinálta, amit később mi. Neki és a szüleimnek köszönhetem, hogy később én már ismerősként találkoztam ezzel a zenével. Közben zeneiskolába is jártam, szólógitároztam a csongrádi helyőrség zenekarában 1965-ben, amikor a Felkelő nap háza született. A Műegyetem szimfonikus zenekarában a brácsaszólamot vezettem, majd építészmérnök lettem. Akkoriban kezdtem el népzenélni. Nagyon jó mestereim voltak. Mint Martin György, Vargyas Lajos bácsi.

Halmos Béla Széchenyi-díjas népzenész olyan dolgot csinálhatott, ami nagy gyönyörűséget adott neki (Fotó: Győrffy Árpád)

A zenélés mellett 1970-72. között városrendező építészként dolgozott a  Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben (VÁTI). Többek között Diszel, Salföld, Ábrahámhegy általános rendezési tervét csinálta a környékünkről.

- Amikor otthagytam a Sebő együttest, mert nem tudtunk megegyezni, hogy mit akarjunk, akkor megint visszamentem a városrendezéshez 1982-ig. Onnan jelentkeztem egy aspirantúrára, aminek a végén zenetudományból, népzenéből kandidáltam. Mivel ezt megszereztem, taníthatok egyetemen - fejezi be a bemutatkozást, mielőtt a táncház ügyére áttérünk.

A táncházmozgalom létrejöttében szerinte fontos szerepe van annak, hogy megszűnt a tudás átadásának hagyományos rendszere a családok átalakulása miatt.

- Régen az emberek úgy örökítették át a tudásukat  a generációk között, hogy a gyerek elleste, mit is csinál az apuka, a nagypapa, és megtanulta ő is. Ehhez szükség volt az együttélésre. Az elmúlt évtizedekben teljesen megszűntek, szétestek a korábban szinte általános modellként működő nagycsaládok. Manapság szinte nem is találunk három generációt egy fedél alatt, sőt a két generációs családok is sokszor széthullnak. A szülők sokszor eleve össze sem házasodnak, könnyen szétválnak, elválnak, sokan pedig eleve szingliként, egyedül élik az életüket. Építészmérnökként látom, hogy a családi élet fizikai infrastruktúrája is tovább erősíti ezeket a folyamatokat, hiszen a mai lakásokban nem képes három generáció együtt élni. Vannak persze pozitív példák, de ehhez megfelelő anyagi erőre is szükség van.

A táncházmozgalom szerinte egy különleges módszer, ami arra a nagy generális és globális problémára ad negyven éve jól működő példát, hogy a megszerzett ismereteket hogyan lehet átadni generációról, generációra.

- A táncházmozgalom módszere azt mondja, össze kell gyűjteni a tudásanyagot, azt tudományosan elemezni kell, fel kell dolgozni, és ennek az eredményeit felhasználva tudatosan szervezett nevelést indítani közösségi keretek között. Ez nemcsak nekünk fontos, hanem minden civilizált népnek. Fontos lényege mint kisközösségi formának, hogy olyan 150-200 embernyi méretű az a csapat, amire hatni tud, amivel működik. Száz emberrel meg lehet csinálni, hogy megbeszéltek valamit, tízezerrel már nem. Mi pontosan ezt a fajta közösséget mentettük a néprajzilag hiteles formában Székről. Onnan vettük a mintát, ahol a múlt század hetvenes éveiig megőrizték a múltból eredeti formában. Ez a közösség lehetett egy kis falu összes lakója, vagy nagyobb helyen egy felszeg, vagy más kisebb településrész.

Halmos Béla szerint ma Magyarországon mintegy egymillió ember, tehát minden tizedik ember a táncházasok közé sorolható.

- Persze nemcsak a táncra és a zenére kell gondolnunk, hisz a táncházmódszer nem, illetve nem csak azt jelenti, nem csak ahhoz kapcsolódik. Az egymillió úgy jön ki, ha a néptánc együttesekhez, zenekarokhoz hozzáadom az iskolákat, a nyári táborokat, a táncházakat, és nemcsak a tánccal, zenével, hanem a kézművességgel, a gasztronómiával foglalkozókat. Sok területen még bővíteni is lehetne. Gondolok akár a gyerekcsinálással kapcsolatos tradíciók felelevenítésére. A párválasztásnak, a szexualitásnak egykor komoly hagyományokra épülő kultúrája volt, ami segítette a fiatalokat az eligazodásban. Most pedig e helyett nemigen kapnak valódi segítséget. Én úgy gondolom, hogy a táncházmódszer egy teljesen univerzális dolog. Gyakorlatilag minden normális emberi tevékenységre alkalmazható.

Halmos Béla nagyon elégedett volt azzal, amit a sors szánt neki.

- Nagyon boldog ember vagyok, mert úgy telt az életem, hogy olyan dolgot csinálhattam, ami hihetetlen gyönyörűséget adott. Ebben benne vannak a tragédiák, a gyászok is, mert azok is mind igaziak, őszinték, nem megjátszottak voltak - mondta nem sokkal halála előtt.

Halmos Béla Széchenyi-díjas népzenészt, népzenekutatót augusztus 9-én 14 óra 15 perckor kísérik utolsó útjára a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójából.