Futhatnak a pénzük után a másodlagos iszapkárosultak

Több család is van Devecserben, akik úgy érzik, nem kaptak megfelelő kárpótlást. Még akkor sem, ha nekik „csupán” másodlagos káraik vannak. 

Kerék Lajos a másodlagos károsultak problémáival való legutóbbi cikkünkre reagálva keresett meg bennünket. Azt mondja, a polgármester akkor azt nyilatkozta, hogy minden igényt kielégítettek, ha azokkal többen nem is értenek egyet. 

Kerék Lajos a város főutcáján lakik és családjával, valamint több ismerősével az egyet nem értők közé tartozik. Ott élnek, ahol a legnagyobb a forgalom egyébként is, pláne az volt a katasztrófa utáni időszakban. Lajosék családi háza földszintjén az üzlethelyiségek falai repedtek meg, az emeleti lakásban pedig mindemellett megsüllyedt a padló is. 

- Itt, a házunk előtt szállították a teherautók az iszapot, melorációs út ugyanis nem készült. Még a kapualj is iszapos volt, behordtuk a piszkot a lakásba is. Megsüllyedt a födém, megrepedtek a falak. Természetesen bejelentettük a kárigényt, de miután azt felmérték, mindössze 460 ezer forintot fizettek volna. Nem fogadtuk el.

A devecseri Kerék Lajos azt mutatja, hogy az iszap fuvarozások következtében megsüllyedt lakásának födémszerkezete, mégsem kapott kártérítést (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

A nagybátyám temetése előtt pár perccel érkeztek a kormánytól a kárszakértők, akik megmondták, hogy többször valószínűleg nem lesz módjuk megnézni a házat. Aztán okleveles építészmérnök, Sebestyén Géza készített egy költségvetést. Aszerint csak a padlófűtés helyreállítása majdnem a kétszerese lenne a kormány által kapható kártérítésnek, nem beszélve a kőműves és burkolási munkákról, amelyek közel hat milliót tennének ki a költségvetés szerint - mondja Lajos és mutatja a papírokat.

Közben hozzáteszi, hogy az utcában többen küzdenek hasonló problémával, közülük talán négyen kaptak kártérítést. Azt mondja, volt olyan ház, amely nagyon keveset ért, de miután tönkretette az iszap, a tulajdonos újat kapott helyette. Közben a másodlagos károsultak közül sokan ma sincsenek kifizetve. 

- A katasztrófavédelemtől dr. Bakondi György tábornok megírta, hogy mivel nem fogadtuk el a kártérítést, legfeljebb jogi útra terelhetjük a problémát. Írtam a Belügyminisztériumhoz is, hiába. A válaszlevélben felsoroltak olyan utcákat, ahol még milliós kártérítést is adtak, pedig ott nem is jártak négy tengelyes gépkocsik.

Például a Rákóczi, a Sümegi, a Damjanich és a Virágzó utcában, meg a Hősök terén. Itt előttünk a nap 12 órájában dübörögtek a megrakott teherautók - mondja Lajos és mutatja, hogy több centis eltérés van a helyiségek padlóinak szintjei között egy-két méteren. A falak pedig több helyen megrepedtek. A kislabda jól láthatóan elgurul a nappali padozatán. 

A szemben levő szomszéd, Pomper Róbert ugyancsak a házában esett kárt mutatja. A hosszú épületben öt üzlet van. Azt mondja, éppen a katasztrófa előtt tatarozták a házat, amelynek lábazatán a mai napig látszik az iszapfelverődés nyoma. Képtelenség lemosni. Ennél is nagyobb baj azonban, hogy több helyen megrepedt a ház, potyog le a vakolat. 

-  Másodlagos károsultak vagyunk, de egy fillért sem kaptunk a kártalanításkor - mondja Róbert, miközben mutatja a repedéseket a házban és az utcafronton. 

Csonták Veronika érkezik közben, aki a közelben, a Széchenyi utcában lakik. A teherautó konvojok előttük is elhaladtak. Az épület még húsz éves sincs, de az elején már ott vannak a repedések. Hét ezer forint kártérítést kaptak volna Veronikáék, de nem fogadták el. 

- Hiába reklamáltunk, a kormányhivatal levélben közölte, hogy lezárták az ügyet. A térkövezett bejárónkon befolyt az iszapos víz az udvarba, amikor valami vegyi anyaggal mosták az utcákat és a házak lábazatait. A kapu festése és a kerítés lábazata megkopott, csak ez a kár több, mint százezer forint. Belül a falak repedtek meg nálunk is. A kislányom asztmás lett, azelőtt nem volt ilyen problémánk. Időnként ma is előjön a betegsége, ezért elköltöztünk volna, de hiába árultuk, nem tudtuk eladni a házat. Fele annyit sem adtak volna érte, mint amennyit ér.

Az orvos javaslatára Ajkára hordtuk óvodába a kislányt a katasztrófa után. Persze nem mehettünk Kolontáron keresztül, hiszen hosszú ideig le volt zárva az út, körbe kellett autózni a nyolcas úton, nagy kerülővel. Ilyen káraink is voltak, ezeket sem fizette meg senki - panaszkodik Veronika.

Aztán Lajossal kocsiba ülünk és körbevisz a városban. Néhány házat mutat, amelyek tulajdonosai komoly kártérítéseket kaptak. Az egyik öreg kőkerítés javításához több százezret adtak, egy másik rossz állapotú ház gazdája szintén magas összeggel lett gazdagabb. 

- Szemmel látható, hogy ezek nem a katasztrófa utáni fuvarozásoktól mentek tönkre. Nem beszélve azokról a házakról, amelyek olyan utcákban állnak, ahol nem is volt fuvarozás. Például itt. Ennek a háznak az értékét ötven százalékkal csökkentették. Ebbe a másikba pedig be sem folyt az iszap, mégis több százezret kaptak. Ami azon a telken állt, szintén száraz maradt, mégis lebontották.

A mellette levő ház károsodott, de ma is áll. Az ott egy közvetlenül károsult épület, de nem kapott kártérítést a tulajdonosa, úgyhogy legfeljebb pereskedhet - mutatja az épületeket Lajos. Azt mondja, nem érti. De nem ez bántja leginkább. Azt szeretné, ha a kárát megfizetnék. Azért pedig elmegy akár Brüsszelig is.