Gyerekköpenybe bújtatott felnőtt mese

Az ősbemutatóra zsúfolásig telt a teátrum, de nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is kíváncsian várták Mirr-murr legújabb kalandjait. A mostani szülők persze még jól emlékeznek a televízióban is látott sorozatra, ahol a mesélő, Halász Judit tolmácsolásában ismerkedhettek meg Mirr-murral, a kandúrral és vidám barátaival. Nos, ugyanerre a hangulatra senki se számítson, amikor elhatározza, hogy megnézi a színházi adaptációt.

A Petőfi Színház kandúrja annak ellenére, hogy a darab nem napjainkban játszódik, mégis nagyon vagány, mai hős Oriza Triznyákkal egyetemben.  A történet vidéken kezdődik, ahol épp a nyári nagy melegben Mirr-murr (Horváth Zoltán) lustálkodik, amikor találkozik Slukk Ödönnel (Tóth Loon), aki ráveszi, tartson vele a nagyvárosba.

A városi élet azonban nem is olyan szép, mint amilyennek látszik, mert főhősünk már az első adandó alkalommal bonyodalomba keveredik. Slukk Ödön bejárónője (Módri Györgyi) ugyanis azt hiszi, Mirr-murr verte le az ablakból az imádott pipacsos vázáját, ezért szegény cica kénytelen továbbállni. A kissé hóbortos festőhöz (Baranyi Péter) kerül, aki oroszlánnak hiszi, ám a konok bejárónő innen is elüldözi, így találkozik Oriza Triznyákkal, a kóbor macskával (Karácsonyi Zoltán).

Az új baráttal számtalan érdekes kalandba keveredik Mirr-murr: ahhoz, hogy igazi kóbor macskává váljon, ki kell állnia a három próbát, majd megvárni a titkos jelet, végül pedig a nagy odvas kéménynél nemcsak belép a Kóbor Macskák Világszervezetébe, hanem az egyik főmacskává választják. A két felvonásos előadás bővelkedik a humoros, vidám jelenetekben. A gyerekek számára azonban a két rész kifejezetten hosszú, próbára teszi a türelmüket, viszont a felnőttek és a nagyobb csemeték számára felhőtlen a szórakozás.

A rendező - Juhász Róza - ugyan próbál kapcsolatot teremteni több ízben is a gyerekközönséggel, például Slukk Ödön belépőjekor, vagy amikor Mirr-murrt kergetik, ám ez a kicsiknek kevés. Valamivel több interaktivitással a legkisebbek sem nyüzsögnének a székekben a felvonások végére.

Ennek ellenére a darab remek, közönségszórakoztató, a zenés betétek jókor törik meg az eseményeket, így kifejezetten pörgős, nincsenek vontatott, unalmas részei. A Mirr-murrt alakító Horváth Zoltán nagyszerűen kelti életre a kissé naiv kandúrt. Ráadásként cirkuszi akrobatákat is meghaladó ügyességgel mászik, ugrik, szökken, valóban, akár egy igazi cica.

A gyáva, furmányos, mindig éhes, magát kifejezetten ravasznak gondoló Oriza Triznyák zseniális karakter, Karácsonyi Zoltán tökéletesen adja vissza a jellemét. Mindkettejükről el kell még mondani, hogy macskaként is jól megállják a helyüket, a cicák legfőbb tulajdonságait igen élethűen adják vissza. Az egyik legjobb pillanat például az, amikor a két főhős az első felvonás végén neszez, szemeiket forgatva, mereven figyelnek - teljesen macskásan zárják le az eseményeket. 

A mellékszereplők közül Téglagyári Megálló, a kutya, akit Keresztes Gábor alakít, méltán a közönség egyik kedvence. Tóth Loon belépője, Slukk Ödönként kifejezetten hatásos, és a kártyázó kóbor macska szerepében mintha csak ad hoc szórná a poénokat. Módri Györgyi talán még a színházon kívül is a pipacsos vázával álmodik, Cirmos macskaként viszont már nem olyan harsány. Igazi művészlélek a Piktor, aki élete főművét festi meg - Baranyi Péterhez nagyon illett ez a karakter.