A jó borok mellé nagyobb önbizalom kell

Az eredmények kapcsán különösen érdekes lehet, mit gondol a Balatoni Borrégióban termelt borokról és az azokkal kapcsolatos piaci lehetőségekről az ország egyik legelismertebb borászati szakértője, dr. Kállay Miklós professzor, a Budapesti Corvinus Egyetem  tanszékvezető egyetemi tanára. A Szőlészeti és Borászati Intézet igazgatóját és egyben a Magyar Bor Akadémia elnökét a közelmúltban tartott Sándor-napi Bormustra után kérdeztük, ahol az idén a borrégió tájfajtái -  Olaszrizling, Juhfark, Kéknyelű, Furmint, Budai zöld, Királyleányka és Rózsakő, de volt  Pintes és Barátcsuha - kerültek terítékre.

Kállay Miklós szerint az exporthoz több bor és szövetkezés kell (Fotó: Győrffy Árpád)

- Nem csak a régióhoz fűződő szeretet és jóindulat mondatja velem, én egyértelműen elégedett vagyok a balatoni borokkal. Különösen abban a fajtacsoportosításban, ahogy az idei bormustrán kóstoltuk. Évek óta nyomon követem az itt folyó munkát. Az eddigi 11 bormustra alapján egyértelműen pozitív trendet lehet felvázolni. A legutóbbi rendezvényen nem szerepeltek a Balaton déli partján működő bortermelők. Ha őket is ideveszem, akkor is elmondhatom, hogy a Balatoni Borrégió Magyarország vezető borászati régiói közé tartozik. Méltó partnere Villánynak, Szekszárdnak és másoknak.

- Mennyire kell a tájfajtákra építenünk, kellenek-e egyáltalán a világfajtának tekintett szőlők, borok?

- Isten ments, hogy kiirtsuk teljesen a világfajtákat, gondolok a Chardonnay-ra, Cabernet-re, Pinot Noire-ra, Merlot-ra és másokra, hisz ezek már nálunk is bizonyítottak. Ugyanakkor a lehetőségeket folyamatosan felmérve azokra a helyi szőlőfajtákra kell elsősorban építenünk, amiket máshol nem lehet megkóstolni. Ha valaki egyszer itt turistaként megkedvelte a régió tájfajtáit, akkor lehet, hogy egy idő után otthon is ugyanebből szeretne inni. Így történt az olaszok Frizzante nevű, könnyű habzóborával is. A németek nyaralás közben annyira megszerették, hogy már egész évben innák. Most már nem győznek annyit gyártani, amit meg ne vennének. Ugyanezt megtehetjük mi is, ha folyamatosan építkezve a belső piacon keresztül eljutunk a külpiacokra olyannal, amit más nem tud. A Kéknyelű, a Budai zöld, a Juhfark, a Királyleányka és az Olaszrizling mind-mind alkalmas erre.

- Fontos-e, hogy a külföldi piacokban gondolkodjunk?

- A jelenlegi termelési mutatók alapján szomorúan azt kell mondanom, ha a helyzet nem változik, örülhetünk, ha a belső fogyasztást ki tudjuk elégíteni. Exportban akkor gondolkodhatunk, ha egy talán javuló szőlőtelepítési kedvnek köszönhetően elérjük a rendszerváltoztatás előtti időszak termelésének 70-80 százalékát, azt a 80-90 ezer hektáros működő szőlőültetvényt, amiről újra leszüretelhetünk 3,5-4 millió hektoliter megfelelő minőségű bort. De ekkor is feltétele lesz az exportnak, hogy legyenek olyan pincészetek, amik egy azonos minőségben, megfelelő tételben elő tudnak állítani évente legalább kétszer olyan bort, amit belistáznak külföldön. Ez körülbelül 50 ezer palack egyszeri tételt jelent.
Az egyik kezemen meg tudnám számolni azokat a pincészeteket, amik ezt ma biztosítani tudják. Az nem export, hogy eladok 3-4 kartont, vagy a barátom elvisz 5-6 kartonnal. De az sem magyar borexport, hogy a külföldi partner a csemegét kiválogatja, és tartálykocsiban kiviszi, hogy elházasítsa a saját boraival. Export akkor lesz, ha a most így kimenő 500 ezer hektolitert feltornásszuk egymillióra és palackos borként adjuk el. Ehhez viszont tudomásul kell vennünk, hogy szövetkezésre van szükség. Tudom, hogy a magyar termelők félnek ettől a szótól, mert a régi téeszek rossz emlékű behatásai még mindig élnek. Pedig ez lenne a megoldás ezen a területen is. Létre kellene hozni egy-két olyan pinceszövetkezetet, amelyik a szükséges mennyiséget elő tudja állítani. Mert ezeknek a boroknak a minősége alkalmas lenne arra, hogy a külföldi piacon megmutatkozzanak.

- Elég sokat voltam külföldön a Sándor-napi Bormustrához hasonló jellegű borbemutatókon. Elmondhatom, semmivel sem jobbak az ottani borok. Jobb a reklám, a publicitás, az eladási technika, és ami nagyon fontos, nagyobb az önbizalom. Egy olasz például sohasem mondana olyant, hogy rossz volt egy évjárat. Hiszen hogyan tudná eladni, ha saját magának sem tetszik?! Ezeket kellene nekünk is megtanulnunk, hogy sikeresebbek legyünk - mondta Kállay Miklós.