Bulvár a múlt század elejéről

A múlt századelőn páratlan kasszasiker volt a pesti színházakban, nyilván, mert élő problémára tapintott, a hozomány nélküli lányok, a lecsúszó középosztály tragédiájára. Ez a téma akkor bevitte az embereket a színházba.

Ma már azonban kevés nekem ez a Heltai-színmű, még úgy is, hogy az önzés és önfeláldozás kérdése továbbra is érzékeny téma maradt. Bocsássa meg a világ, de mintha a Story magazint olvasnám: Tündérlaki Boriska dobta a bárót egy költő miatt. Vagy: a báró fiatalított, Boriska húgát látták kijönni az ajtaján. Bulvár. Szó se róla, a nézők szeretik a bulvárt, a színházak pedig a nézőkből élnek. Ebből a szempontból teljes volt a siker, volt nagy taps a végén, főleg Eperjes Károly és Trokán Anna szeretnivaló komédiázása többször is nevetésre fakasztotta a közönséget és nyíltszíni tapsot kapott.

Trokán Anna (Sári) és Eperjes Károly (a báró) játéka élményszámba megy. Többször tapsot kaptak

Jók a színészek, mint mindig. Derekasan megdolgoztatta őket a rendező Guelmino Sándor, gondosan kitalált és felépített fizikai cselekvések során át jutunk egyre mélyebben a szereplők életébe. Sok apróságot kitalálnak, amivel hitelessé teszik a miliőt és a figurákat: például a cipő kötelező levetése a Tündérlaki szalonba való belépéskor a páriáknak. A báró természetesen cipőben maradhat. Vagy jó kis jellemábrázoló, szituációs játékokat űznek a cukorkákkal, nejlonharisnyákkal, vagy a nagy csipkefüggönnyel.

Gémes Antos (Pázmán) költője szeretnivaló ösztönember, Kéry Kitti Boriskája szép és önfeláldozó (Fotó: Orosz Péter)

A rendező szépen felépíti a látszólag semmi kis hangulatokból a szereplők belső drámáját. Érezteti, a szalonhangulatok, a hétköznapok szertartásossággal ismételt fizikai cselekvései is már egy kiüresedett, hazug életformáról tanúskodnak – mígnem ez a feszültség egészen kibírhatatlanná válik, és az utolsó jelenetben, Boriska tragédiája csúcspontján, be kellene következnie a robbanásnak. A menekülés lehetősége összedől: Boriska a báró ölelésében sír. Szerelme, a költő elment és vele együtt a replővé válik, alkati adottságain felül még pluszenergiával, hittel játszik. Ha ezen az estén siratunk valakit, akkor ő az. Eperjes pedig egy vén kéjencet alakít halálosan komolyan, mint Robert de Niro. Ettől olyan humoros. Bárója tökéletesen tisztában van vele, hogy érzelmi élete rideg üzleten alapul, de ezen túl megpróbál igazi úriemberként, a lehetőségeken belül korrekt módon viselkedni. ő jut legmesszebbre ebben a fanyar, kicsit bulváros valóságfeltárásban.

Amennyire lehet, csehovizálja a rendező Heltait. Például úgy, hogy minden szereplő végigéli a maga külön drámáját. Valódi életet hoz magával az anya, Özvegy Bergné szerepében Csarnóy Zsuzsanna, zárdafőnök és „kupimama” egy személyben. Tóth Loon (Petrencey) tornatanára egy groteszk senki. Bajcsay Mária mindenhova bejáratos, kíváncsi Malvin nénije önmagában miniatûr remeklés. A Tündérlaki lányok fele, Terescsik Eszter (Olga) és Dobra Mária (Manci) elborzasztóan idegesítő, pont úgy, ahogyan a szerepük kívánja, üres lelkű, finomkodó hisztérikák. Gémes Antos (Pázmán) éhenkórász költője szeretnivaló ösztönember, Kéry Kitti Boriskája szép és önfeláldozó.