Gyerekpornó: Négy fotó miatt gyanúsítják a fiatalembert

- Szokás szerint ültem a gép előtt, amikor megláttam azokat a képeket. Először nem hittem a szememnek. Ostoba, érthetetlen dolognak tartottam mindig is, és magamban meg is vetettem, hogy valaki fiatalkorúakat fotóz, amit aztán feltölt netre. Véletlenül találtam rá a képekre, emlékszem, hirtelen szabadulni akartam a látványtól, addig elképzelni sem tudtam, hogy létezik ilyesmi, ezért - azóta sem értem, miért - mintegy gyorsan szabadulva tőlük, megosztottam a képeket.

- A továbbküldés   nekem, mint másoknak is, automatikus mozdulat - magyarázza a tiltott pornográf felvételekkel való visszaéléssel gyanúsított 22 éves V. János. - Fogalmam sem volt, hogy ezzel mekkora hülyeséget teszek.

A rendőrségi gyanúsítás nyomán a fiatalember összeomlott. - Nagyon bánom már, mélységesen szégyellem a történteket, soha nem volt ilyen jellegű érdeklődésem, mindig hozzám illő lányokkal barátkoztam, komoly kapcsolataim is voltak. Hibát követtem el, tudom, de először találkoztam ilyen látvánnyal, és fogalmam sem volt a következményekről - mondja levegővétel nélkül, mély megbánással, maga elé tekintve, őszintén. Mint egy meggondolatlan gyerek, aki tudja, rossz fát tett a tűzre, és most riadtan néz családjára.

- Sorozatban történtek nálunk a tragédiák, fiatalon, szörnyű balesetben, borzalmas betegségben halt meg több családtagunk - veszi át a szót Erzsike, a nagymama. - Janó, az unokám a szemünk fénye, szófogadó, jó gyerek volt,  soha nem csavargott, soha nem követelőzött, segített, amiben tudott, igaz, nem tanult túl jól, de emiatt soha nem bántottuk. Tudtuk, ennyire képes.

Kétségbeesetten küzd a család a fiúért, akit tiltott pornográf felvételekkel való visszaélés bűntettével gyanúsít a rendőrség. Az előtérben az édesapa, idősebb V. János, a háttérben az édesanya, Ildikó és a nagymama, Erzsébet. Sok baj érte a családot az utóbbi időben (Fotó: Penovác Károly)

- A gimnáziumot sajnos abba kellett hagynia, mert nem voltak jók az eredményei, a szakmunkásképzőből pedig egy baleset miatt kellett kimaradnia, súlyosan megsérült a térde, ezért nem lehetett festő - veti közbe az apa, idősebb János, aki évtizedek óta az egyik helyi cég megbecsült alkalmazottja. Minden pluszmunkát elvállal családjáért. A fiával történtek miatt most szabadságon van, Pestre ment ügyvédhez, kétségbeesetten küzd fiáért.

- Évekkel ezelőtt kezdődött minden, amikor én súlyos beteg lettem - sírja el magát az anya, Ildikó. - Kemoterápiára, sugárkezelésekre jártam hosszú hónapokon át hajnalban, a munkahelyemről évtizedek után kénytelen voltam itthon maradni, miközben itthon sem tudtam már úgy ellátni a családot, mint régen. Leszázalékoltak, rehabilitációs segítségre szorultam. Mindeközben gyötrődtem, nehezen tudtam feldolgozni a történteket, nehéz éveket éltem át. A fiammal kiskora óta bensőséges, meghitt kapcsolatunk volt, láttam rajta, hogy ő is nehezen viselte kínjaimat, sajnált nagyon, az iskolában egyre magányosabb lett, magába fordult, pszichológushoz kellett vinnem. Nemigen voltak barátai, a többiek mindent ráfogtak, igazi bűnbak lett. Elvesztette önbizalmát - tekint féltőn fiára az anya.

- Legalább bulizós, csavargó, nagy arc lettem volna, most biztosan nem jártam volna így - mondja szomorúan a fiú. Szerinte a hozzá hasonlók született vesztesek.

Ebből az utcából vitték el kihallgatásra a  fiatalembert, aki állítja, fogalma sem volt róla, hogy tilosat tett (Fotó: Penovác Károly)

- Borzalmas volt a házkutatás, az unokámmal együtt azt sem tudtuk, miért, felforgatták a szobáját, elvittek tőle néhány dolgot, őt magát pedig - mint megtudtuk, az eljárási rend miatt - bilincsben szállították a kihallgatásra. Úgy éreztem, megszakad a szívem. Tudom, hibázott, de sajnos későn érő típus, ma is nagyon gyerekes még, és meg vagyok győződve arról, hogy nem tudta, mit tesz - zokog a nagymama.

- Reméljük, méltányolják, hogy még soha semmilyen problémája nem volt a törvénnyel, és látják majd rajta, mennyire összetört, gyógyszerekre kényszerült - próbálja nyugtatni a nagymamát Ildikó, és hozzáteszi: - Az életben még soha semmi nem jött össze a fiamnak, haragszunk rá, megmostuk a fejét nagyon, most fohászkodunk a sorshoz, hogy végre legyen kegyes hozzánk! Hogy most hányan törnek pálcát felettünk? Mindenki nézzen magába és gondoljon arra, ma én, holnap más zuhan a pokolba - fűzi hozzá halkan, mintegy végszóként az apa.