2013.01.21. 17:36
A magyar kultúra napja
Megrázó jeleneteket adtak elő hét megyei középiskola diákjai vasárnap este a Petőfi Színház színpadán. Ádámok és Évák ünnepe - Emberek az embertelenségben címmel tartottak kultúra napi rendezvényt a teátrumban.
A magyar kultúra napját ünnepeljük, megyénkben is több helyen tartanak megemlékezéseket. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, annak emlékére, hogy a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak.
A Petőfi Színház harmadik alkalommal ünnepelt középiskolásokkal: Emberek az embertelenségben címmel a XX. század első felének veszprémi és megyei vonatkozású történeteit idézték meg vasárnap. Veszprémben a Városi Művelődési Központban kedden Szirtes Edina Mókus és a Hangfestők koncertezik, a balatonalmádi Pannónia központban Lukács Sándor színművész előadói estje lesz.
Diákok szemével a történelmünkről
Az alkalomból egy olyan több részből álló előadást láthatott a közönség, ahol a különböző jeleneteket középiskolás diákok mutatták be. Az egyes produkciók közös vonása, hogy a XX. század első felének, de főként az I. világháborútól a '60-as évekig zajló veszprémi és megyei vonatkozású történeteket idézték meg. A rendezvény példaértékű összefogással jött létre. Az alapötlet a veszprémi Hét Domb Egyesületé volt.
Az előadás dokumentumainak, szövegkönyvének és fotóinak összegyűjtésében a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltárának munkatársai segítettek. Az egyes iskolák csoportjait a felkészítő tanárokon túl a Petőfi Színház egy-egy színésze mentorálta, akik főként a produkciók színpadra alkalmazásában segítettek. A kész előadás pedig Kéri Kitty színművész rendezői irányítása alatt állt össze és került végül színpadra.
A veszprémi közgazdasági szakközépiskola diákjai is történelmünk egy mozzanatát idézték fel megrázóan a jelenetükben (Fotó: Gáspár Gábor)
Az Ádámok és Évák ünnepe szolnoki kezdeményezésre indult útnak. Korábban Az ember tragédiáját, valamint a Bibliát dolgozták fel hasonló módon. A programhoz immár harmadik alkalommal csatlakozott a veszprémi teátrum és a megyei iskolák. Idén hét oktatási intézmény, a várpalotai Képesség- és Tehetségfejlesztő Magániskola, a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnázium, a balatonalmádi két tannyelvű gimnázium, Veszprémből a Kozmutza Flóra Speciális Szakiskola, a Lia iskola, a közgazdasági és a Séf Szakképző Iskola tanulói léptek fel.
Az előadások többek között olyan témákat dolgoztak fel, mint a málenkij robot, 1956 történései, Bódi Magdi mártírhalála, vagy a várpalotai romák Grábler-tavi tömeggyilkosságának története. A próba közti szünetekben és a bemutató előtt diákokat és tanárokat kérdeztem arról, milyen élményeket, tapasztalatokat szereztek a próbák és a felkészülés során. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Már harmadik éve veszünk részt ebben a kezdeményezésben. A diákoknak mindig hatalmas élmény és fejlődés, a közös cél teljesen összekovácsolta őket mondta Hargitai Rita, a várpalotai iskola felkészítő tanára. Nemes Tamás, a Lia iskola tanulója: Két hónapja próbálunk, nagyon megszerettük ezt a feladatot és a darabot. Először féltünk, mert nagyon messze állt tőlünk ez a téma, de sokat beszélgettünk róla és szép lassan közelebb került hozzánk. Ha lesz még hasonló kezdeményezés, szeretnénk továbbra is részt venni benne. A cél az volt, hogy ne csak egy betanult darabot adjanak elő a tanulók, hanem hogy megmutassák, számukra mit jelentett a háború és az azt követő történések. Nálunk a diákok aktív alakítói voltak az előadásnak. Sokat improvizáltunk, próbáltunk, jöttek az ötletek, így állt végül össze a darab magyarázta Tarnóczy Áron, a balatonalmádi gimnázium felkészítő tanára.
Felnőttek a feladathoz a tanulók
Meglehet, az előadásban szereplő diákok - kevés kivételtől eltekintve - teljesen amatőrök, mégis hatásos jeleneteket adtak elő. Helyenként halk hangjukat és kevésbé magabiztos fellépésüket ellensúlyozta az őszinteség, a diákszemmel látott és láttatott történelem. Az előadás valódi megrázó ereje abban rejlett, hogy a gyerekek olyan dolgokat mondtak ki - vagy épp táncoltak el testükkel -, amiket még a felnőttek sem mernek. Talán mert ők nem élték át és nekik nem fájnak úgy a történtek, mint nagyszüleiknek. De átérezték, és vállalták, hogy belevágnak abba, hogy közösen megismerjék és felderítsék a múltat. Felnőttek a feladathoz...