Katarzis empátia által - Az Adáshiba a Petőfi Színházban

Úgy indul, mint egy hagyományos polgári színmű. A Bódog család a legkisebbik gyermek, Imrus tizennyolcadik születésnapjának megünneplésére készül. Később derül ki, hogy már ebben is van némi flúgos csavar, hiszen a fiú tavaly volt tizennyolc, amit az apja egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, sajátos logikával úgy okoskodván, mivel tavaly nem kínálta meg Imrust cigarettával, – ahogyan őt az apja, amikor nagykorúvá vált, – így hát Imrus tavaly még nem is lehetett tizennyolc.

A családfő a korlátolt kispolgár mintapéldánya: a tények, a valóság igazából nem érdekli, csak a hagyomány, a nemzedékeken átörökített közhelyek és életmegoldások. A hagyománytisztelet a lényeg – szajkózza – széthulló család, széthulló nemzet. Kedvenc mondása: "a Bódogok mind ilyenek!"

Felesége, Bódogné igazi tyúkagyú feleség, aki számára a horizont a konyhában zárul, a problémákat az eltört étkészlet szintjén érzékeli, lánya, fia lelki vergődése már nem jut el hozzá. A család tagja még Vanda, a lányuk, aki lázadó elvált asszony, valamint nagyfiuk a karrierista, feltaláló Dönci, aki simán veszi az akadályokat az ő ennivaló, kicsi butuska feleségével, Sacival együtt, kocsi már van, most éppen telekre alkusznak a Balatonnál.

(Fotó: Penovác Károly)

Az alapszituáció azáltal válik groteszkké, hogy a családba betoppan a megváltó, az albérlő, Krisztosz személyében, akit észre sem vesznek, illetve csak felületesen érzékelnek, annyira leköti őket a televízióban sugárzott krimi. A dráma üzenete: Bódogékat már az Isten sem tudja megmenteni. Sőt még Krisztust is kizökkentik a szerepéből, elveszik a kedvét a csodatevéstől, zavarba hozzák.

"Ez egy akvárium, amiből ki se látni, mert a falát belepte az alga" – jellemzi Vanda a családi házat, amelyből egyszer már elmenekült, de aztán csak visszakerült. Most Imrus megy el, mert képtelen elviselni azt a mindenfajta cél és értelem nélküli üres életet, érzelmi nyomort, ami Bódogéknál uralkodik.

Micsoda látnoknak bizonyult Szakonyi Károly, aki már negyven évvel ezelőtt figyelmeztetett erre az életforma-válságra, arra, hogy a televíziózás végzetes lehet az emberi kapcsolatok szempontjából. Pedig micsoda lightos műsorokat adtak annó, a mai csupa vér, erőszak, bumm-bumm bulvárhoz képest! Tordy Géza rendezése előszeretettel nosztalgiázik a békebeli Magyar Televízió egykori szignáljain: tévéhíradó, Delta, sport, Eurovízió. A darab külsőségeiben szemernyit sem aktualizál, a színpadkép, a színészek megjelenése, talán még a játékmód is megmarad a hetvenes évek hagyományainál. Ezzel mintegy azt üzeni, Szakonyit nem kell aktualizálni, hiszen mondanivalója, humora, dramaturgiája, párbeszédei aktuálisabbak, mint valaha. A veszprémi bemutató egyértelműen a konzervatív népszínház mellett teszi le a voksot, amelyben a rendező teljes mértékben láthatatlan marad és minden igyekezetével a színészt segíti, aki a lelke az  előadásnak.

A jó szerepeket jól is játsszák, mindenki a helyén van. Eperjes Károly autentikus Bódog, apró megfigyelésekből, jól összeillesztett részekből formálja meg a nevetségesen önfejű figurát. Az író megértő tekintetét sejtjük az anya alakjának megrajzolásában, amit erősít a rendező azzal, hogy Esztergályos Cecíliára bízta a szerepet. Kár volt az ősz parókával megöregíteni és a gesztusait teljesen lefojtani, az igazi Esztergályos sokkal elementárisabb lenne. Darabont Mikold Vandája valódi végzet asszonya, Trokán Anna Sacija animális lény, aki ösztönösen érzi, merre kell igazodni. Chajnóczki Balázs Döncije maga a tisztes középszer, a jól helyezkedő új nemzedék. Imrus (Habóczki Máté) valójában szinte láthatatlan epizódszerep, holott látszólag róla szól ez az egész. Emberfi Krisztoszként Oberfrank Pálnak sincs könnyű dolga, de intellektusa segít elkerülni a jó ember sablonokat. Semmi nem olyan észbontó, mint maga a valóság és benne az ember – a régi bölcsességet igazolja újfent Reviczky Gábor a rokkant szomszéd szerepében. Virtuóz módon érzékelteti a figura realitását és abszurditását. A jelmeztervező Szlávik István is szerintem az ő tréningruha "összeállításával" remekel.

Ha létezik katarzis empátia által, akkor a hagyománytisztelő, konzervatív néző ebben az előadásban bizonyára átélte azt. Itt említjük meg, hogy maga a szerző, Szakonyi Károly, továbbá Márfi Gyula veszprémi érsek és L. Simon László kulturális államtitkár is ott volt pénteken este a Petőfi Színházban a nézőtéren.

A Bódog család kommunikációképtelenségét jól érzékelteti, ahogyan a szereplők "elbeszélnek" egymás mellett. Sacinak a holdraszállás közvetítéséről a telekvásárlás jut eszébe, amikor Vanda állásügyéről esik szó, az apa azt hiszi, lánya az előléptetésért harcol, holott éppen kirúgták. Amikor Vanda sírástól fuldokolva összeomlik, Saci örömmel újságolja: "Dönci, néztem neked egy pulóvert".