Feledésbe merült a nóta

Mága Zoltán hegedűművész szerint a zene integrációs híd, összekötő kapocs, világnyelv, amelyet bárhol, bármikor megérthetünk, és kifejezzük vele magunkat, hovatartozásunkat. A zene, a muzsika szépsége hegyeket mozgat meg, de ezt az erőt kitartó szorgalommal, tanulással, a zene iránti alázattal lehet megszerezni – véli a királyok hegedűseként is ismert művész, aki öt kontinensen, közel száz országban lépett fel a világ legnagyobb és legrangosabb politikusai, művészei előtt.

Mága Zoltán karitatív lépései miatt is elismert közéleti szereplőként hangoztatja, hogy a legfontosabb dolognak a tanulást tartja. A korábbi száz templomi jótékonysági koncertjén, a most zajló, százállomásos Hegedűvarázs című gálaest-sorozatán és a budapesti újévi koncertjein is hangsúlyt helyez a társadalmi integrációra, a tehetségekre.

– A munka és a tanulás kötelesség – mondta a Naplónak, megjegyezve, zenészként is folyamatosan tanul, képezi magát. – A gyermekeknek adható legnagyobb segítség az, ha tanulhatnak, mert így egyforma eséllyel indulhatnak az életnek.

Kalló Zoltán előadóművész, a veszprémi Jávor Pál Nemzeti Czigányzenekar vezetője a Petőfi Színházban is népszerűsíti a cigányzenét. Fotó: Gáspár Gábor

Ha az emberek jobban megismernék egymást, másként alakulna véleményük a cigányságról, lenne kölcsönös tisztelet egymás iránt, így előbb-utóbb eltűnne a diszkrimináció. A művész a szülők felelősségét emelte ki, fontos, hogy gyermekeikre figyeljenek, taníttassák őket, és ha kell, ők is beüljenek az iskolapadba.

– A társadalmi béke, az ország gazdasági felemelkedése a cigányságnak, a nem romáknak egyaránt érdeke, mert együtt kell építenünk az országot, a jövőt – hangsúlyozta.

Mága Zoltán szerint a tanulás mellett a megújulásnak is nagy jelentősége van. Amíg korábban több száz cigányzenész, prímás a világ országaiban hirdette a magyar kultúrát, népszerűsítette országunkat, mára csak ritkábban van lehetőségük ilyen fellépésekre külföldön és idehaza. A hungarikumnak számító tradicionális cigányzenészek egy része azért tűnt el, mert átalakultak a piaci viszonyok, a vendéglátóipar pedig igazodott a divathoz. Ezt sokan nem tudták követni, vagy idegen lett számukra. Ma kevés olyan étterem, szálloda van, ahol hagyományos cigányzenészek muzsikálnak, de a legjobb, legnevesebb zenészekre még ma is igény van – jegyezte meg, hozzátéve, ezt a műfajt is lehet magas szinten művelni. Erre bizonyíték Boros Lajos prímáskirály, Kállai Kis Ernő klarinétművész vagy ifj. Sánta Ferenc hegedűművész, Bangó Margit nótaénekes, Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész, akit Kossuth-díjjal jutalmaztak.

Az ország egyik legismertebb hegedűművésze szerint nagy szükség lenne arra, hogy hazánk újra felkarolja a cigányzenét, és ne csak történelmi emlékként emlegessék prímásainkat, mint Puskás Öcsit, aki ugyanolyan hungarikum, mint a cigányzene. A magyar zenei kultúrát népszerűsítő Hegedűvarázs gálaestsorozat ezt a műfajt is próbálja megmenteni, népszerűsíteni idehaza és határainkon túl a fiatalabbaknak is. A cigányzene, a cigányzenészek magas szintű zenei kultúráját és létjogosultságát bizonyítva látja vendégül a cigányzenészek legkiválóbbjait, a Kossuth-díjas művészeket az V. jubileumi budapesti újévi koncertjén január elsején a Papp László Sportarénában, ahol várhatóan 13 ezer ember köszönti majd együtt az új évet.

Mága Zoltán hegedűművész szerint a zene integrációs híd, összekötő kapocs, világnyelv, melyet bárhol,bámikor megérthetünk. Fotó: archív

– Nem élhetünk muzsikaszó nélkül, ez a hitvallásom, ezért muzsikálok, ezért fáradozom. Nem gondoltuk volna, hogy egy generáció alatt feledésbe merül a magyar kultúra egy kiemelkedő műfaja, a magyar nóta – utal elveszett nemzeti értékünkre Kalló Zoltán. A Jávor Pál Nemzeti Czigányzenekar vezetője szerint nemzetünk egyik legkifejezőbb művészeti ágáról van szó, amely hazánk egyik legfőbb védjegye, ismertetője volt. A magyar nótakincsből táplálkozott Liszt Ferenc, Johannes Brahms, Reményi Ede is. Akinek nótája nincs, annak szíve sincs, így tartották apáink, nagyapáink. Ami generációról generációra szállt, mindig gyarapodott szebbnél szebb dallamokkal, azt ma említésre sem méltatják – sajnálkozik. Hozzáteszi: régen a legkisebb faluban is három–négy cigányzenekar működött hat– hét taggal. A nagyobb települések büszkélkedtek saját cigányprímással, ilyen volt Debreceni Kiss Lajcsi, Miskolci Balog Jancsi. Rácz Laci prímás olyan nagy király volt, hogy három hintón járt muzsikálni: az elsőben vitték a hegedűjét, majd a cilinderét, sétapálcáját, végül ő utazott. Innen eljutottunk odáig, hogy ma sok tehetséges cigányzenész munka nélkül tengődik, még szilveszterkor is. Falvakban, városokban – mint Veszprém – sem szól az élő cigányzene, mert nincs, aki húzza, vagy nincs, aki húzassa.

– Mit tehetnénk, hogy ez a világhírű műfaj ne kerüljön végleg a süllyesztőbe? A mulatást és a mulattatást tanítani kellene. Én élen szeretnék járni ebben, ezt a kivételes nemzeti értéket népszerűsítem, hírét viszem itthon, külföldön. Kivételes helyzetben vagyok, több felkérést kapok határokon innen és túl is, mégis aggódom e zene jövőjéért, mert a fiatalok nem ismerik, így nem is szerethetik meg. Általános iskolában kiemelten kellene kezelni oktatását, a hangszerek megismertetését. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen már rég működtetni kellene magyar nóta tanszakot. Mert kultúrájában él a nemzet – mondja a művész, aki büszkén mondja, édesapja Puskás Öcsi kedvenc nótáit is húzta.

Kovács Erika

Nem értem, hogy szilveszter előtt néhány nappal, az év végi vigasságok tájékán miért utazik Kalló Zoltán előadóművész svájci vendégszereplésre? Kérdés, hogy a művészek miért nem itthon muzsikálnak, játsszák a magyar zenét, amire évszázadokon át mulattak a magyarok? A válasz szomorú: alig van rá igény. Pedig a világ ma is érdeklődik e kivételes magyar érték iránt, ezt jelzi hogy amerikai és japán fiatalok tanulnak magyar nótákat nálunk. Hazánkban az emberek többsége nem ismeri a magyar népdalokat, a szórakozóhelyeken ilyet nem lehet hallani, nálunk a többség azt kedveli, ami trendi a tengerentúlon, vagy azt, ami értéktelen bóvli. Az embernek elszorul a szíve, más országban ez miért történik másként? Ahol a helyi zene, a helyi dal szent és sérthetetlen. Világszerte a helyi kultúra megőrzése, megbecsülése a nemzeti összetartozás, a nemzeti gondolkodás alappillére. Érdemes lenne ezen változtatni!