Élelmiszert karácsonyra, az élelmiszerbank egyesülettel

Ahol nagy a szükség, ott közel a segítség - tartja a mondás. A társadalom betegségeinek egy részére kis segítséget jelenthet az adakozás, a rászorultak adományozása. Az összefogás újabb szép példája a Magyar Élelmiszerbank Egyesület néhány éve útjára indított kezdeményezése.

A szervezet önkéntesei november 23-án és 24-én országszerte összesen 230 áruházban fogadják a lakosság élelmiszer adományait. Ezzel legalább tizenötezer rászoruló családot szeretnének élelmiszercsomaghoz juttatni. A karitatív gyűjtés fontosságát magyar hírességek is felismerték, és támogatják az egyesület kezdeményezését.

Krasztel Lászlóné, férje Krasztel László (középen) és a nagycsaládosok többi önkéntese számítanak a vásárlókra (Fotó: Nagy Imre)

Karácsony előtt minden évben megnövekszik az adományt kérők száma, és szerencsére ebben az időszakban az adakozási kedv is nagyobb. Veszprémben három helyszínen, Pápán az egyik nagyáruházban folyik a gyűjtés pénteken és szombaton. A Pápai Nagycsaládosok Közhasznú Egyesülete már negyedik éve önkéntese a Magyar Élelmiszerbank Egyesületnek. Idén ismét részt vesznek az akcióban, amire pénteken délutántól szórólapozással hívták fel a figyelmet.  Az első három évben a vásárlók felajánlásának köszönhetően összesen több mint tíz mázsa tartós élelmiszert gyűjtöttek.

- Bár hónap vége van és az embereknek fogytán a pénzük, liszttel, cukorral, alapvető élelmiszerekkel hozzájárulnak a gyűjtéshez. Reményeink szerint háromszáz kiló élelmiszert szeretnénk gyűjteni, amit aztán a pápai és a környékbeli települések nagycsaládjainak osztunk szét - fogalmazott Krasztel Lászlóné, az egyesület elnöke.

Tavaly már bebizonyosodott, hogy noha a válság szinte mindenkit negatívan érint, a lakosság szociális érzékenysége és az összefogás sokkal nagyobb erő. Bízunk benne, hogy a tendencia idén is folytatódik, már a nyáron érkeztek megkeresések a karácsonyi adományokkal kapcsolatban- fogalmazott Cseh Balázs, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület elnöke.

Megkérdeztük olvasóinkat: jut-e még adományra?

Ertli Imréné: - Annyi mindig van, hogy jó célra adományozzunk. Persze nem mindenkinek, hiszen szorosan összehúzzuk magunkat, hogy megéljünk. Azt vásároljuk, ami létfontosságú, másra nem jut. Ha megkérnének, bár a nyugdíjamból félretenni nem tudok, csekélységet én is adományoznék, élelmiszert is, ruhaneműt is. Sok a rászoruló, sok a szegény ember.

Németh István: - Adományra nekünk nem telik. Feleségem száz százalékos rokkant, én hetvennégy éves vagyok, a kettőnk nyugdíjából kifizetem a rezsit, a gyógyszereket, szinte semmi sem marad. A minimális nyugdíjemelést elviszi a sokkal nagyobb infláció, az áfa, kevesebb a pénzünk, mint eddig. Ennyit a több nyugdíjról. Nem tudom, mit akar ez a kormány.

Váradi Szabó Istvánné: - Remélem, hogy akinek van, az tud és akar adományozni. A nagycsaládosok nem állnak túl jól anyagilag, minden eszközzel, lehetőséggel támogatni kell őket. Én rendszeresen adok mindenféle szervezetnek, ha lehetőségem van rá. Ez a természetes. Senki nem teheti ma meg, hogy a kukába tegye a még másnak hasznos dolgokat.