A túlélésért küzd a bakonyszücsi rehabilitációs központ

Utamat a Bakony belsejébe sötét fellegek kísérik. Alig látok az influenzától, a szitáló eső is nehezíti a haladást. Micsoda nyomasztó nap! Sosem jártam a faluban, most is, mintha valami titokzatos erő késleltetné az érkezést. Aztán megpillantom az évszázados, földszintes épületet. Szerényen, mégis tekintélyesen fehérlik az utcán, mint a lábát alaposan megvetett öregember. Ittlétének jelentősége, súlya van. Mosolygós, falusi asszony tessékel az ódon falak közé. Kellemes meleg fogad az ebédlőben, boltíves mennyezet hajlik fölénk, az ablakok jó részén még a kert zöldje látszik. Felettük beszűrődik az ég szürkéje. Kontrasztként a fehér falakról szinte kiáltanak felém a képek, a színes gyermekrajzokról, textilmontázsokról valósággal belesikolt az élet a zord szürkeségbe. Alkotóik apró kezei vajon kik lehettek, vajon élnek-e még?... - tűnődöm.

Kissé rekedt, határozott köszönés ránt vissza a valóságba. Fekete haja kontyba csavarva, apró, virágmintás fekete ruhájában semmi hivalkodó. Megjelenése mégis méltóságot, tartást sugároz, a szemébe lopódzó fáradtságot, tűnő szomorúságot azonban nem tudja leplezni. Az ebédlő, egyben iroda asztalához invitál.

- Éppen az éves beszámolót készítjük - mutat a tornyosuló irathalmokra dr. Bakos-Tóth Márta, a bakonyszücsi Második Otthon vezetője. Márta több mint húsz éve a katolikus egyház helyi plébániájának épületében kezdte el a daganatos gyermekek testi, lelki és szellemi rehabilitációs programját. Klinikai szakpszichológusként Budapesten, a II-es klinikán már saját módszereket vezetett be, például a játszószoba kialakításával, amelyek új utat jelentettek a gyógyításban. Bakonyszücsön adódott lehetőség a szakmai továbbfejlődésre. Itt a természet közelsége, kertészkedés, állatok tartása, ápolása mint terápia épül a gyógyulni vágyók mindennapjaiba. Az intézmény ma is hazánk egyetlen gyermekonkológiai rehabilitációs centruma, ahol egyszerre huszonnyolcan gyógyulhatnak, de előfordult, hogy negyvenen voltak az ellátottak. A kemoterápián túlesett gyermekek szüleikkel együtt tölthetnek el itt egy-két hetet, ahol az ingyenes ellátás mellett szakpszichológusok, gyógytornászok, szakemberek segítik át a családokat a nehéz időszakon.

Dr. Bakos-Tóth Márta, a bakonyszücsi Második Otthon vezetője (Fotó: archív)

Amint Márta a munkájáról beszél, fáradtságának, szomorúságának okát is megtudom. Évek óta az intézmény és önmaga létéért küzd. Most hetek óta üres az otthon, elfogyott a pénzük, nem fogadhatnak csoportokat, családokat, a hat alkalmazott bérének, a közüzemi számláknak a kifizetése is veszélyben forog. Az éves fenntartás egy részét a veszprémi érsekség a Magyar Gyermekonkológusok és Gyermekhematológusok Társaságával együtt biztosítja. Évente azonban közel 20  millió forintot az intézmény vezetőjének kell alapítványoktól, magánadományokból összeszedni, ami egyre nehezebb feladat. Az idén 729 lakója volt az intézetnek, most is sokan jönnének, de Mártának a pénztelenség miatt nemet kell mondania.

- Aki élete során annyi gyermekhalált lát, az nehezen tud az élőnek nemet  monda- ni. Borzasztó, de nem tehetek mást. Küzdök, viaskodom, próbálkozom. Erre az évre másfél millió forintot kell még előteremtenem, ami csak a bérekre elég. Szerencsére Isten kegyelméből eddig mindig sikerült. Az idén a veszprémi Zonta hölgyklub az adventi gyertyafényes koncert bevételéből segít bennünket. Alapvető gondjainkat ez nem oldja meg, de nagyon örülök a felajánlásnak. Bármilyen összeg, minden adomány a továbbélésünket jelenti - tájékoztat a szomorú valóságról.

Mástól tudom meg, ha elfogy az intézmény pénze, Márta a saját fizetéséből főzet a gondozottaknak. Így megy ez évek óta, lassan semmije sem marad. Csak a feladat, amire az életét feltette. Ki nem mondja, de aki ismeri, tudja, hogy az életét áldozta az intézményért. Nem a szakmai munka őrli fel az erejét, sokkal inkább a létért való küzdelem.

- Nem adom fel, bízom a túlélésben, mert ez mindazoknak az életet jelenti, akiknek eddig segítettünk és akiknek majd segítenénk. Eddig a hozzánk került rákos gyermekek kétharmadát meggyógyítottuk! Ha Isten megsegít, most is megtalálnak minket azok, akik segíteni tudnak és akarnak - reménykedik a megszállottak töretlen hitével.

A reménytelenség, a gyötrelmes küzdelem hallatán beborul a lelkem. Nem tudom mivel bátorítani. Örökkévalóságnak tűnő, félpercnyi csend után Márta fordít a témán. Visszatereli a gondolatot a sikert nyújtó menedékhez. Mesél a gyerekekről. Hogyan gondolja ki nekik a katarzisélményt, a mindennapok ünnepeit. "Ma van a napja, hogy utoljára kemóztak, akkor ünnepeljük meg!" - és ehhez hasonló számtalan eset. Minden napra mindenkinek legalább egy. Ami kell ahhoz, hogy várják, akarják megélni a holnapot. Sorjáznak a történetek, a gyermeki lelket, fiatalt, szülőket vidító humorral fűszerezve. Kiderül, Márta olyankor tud nevetni és nevettetni, amikor az ember sírni szeretne. Sőt, bőgni. Tiltakozva a sorsa ellen, elkeseredetten, ordítva, üvöltve bőgni! És Márta viccet mesélve nevetteti meg a mellrákműtéten átesett, nőiességüket sirató asszonyokat, a kemoterápiától megkopaszodott bakfislányt. Vagy saját, gyönyörű versével vigasztal. Szakmai, emberi küzdelmeinek mélysége, megkérdőjelezhetetlen hite, hihetetlen ereje árad a sorokból, amivel elköszön. A kapuig kísér.

Mit sem változott a szürkeség, pillantok föl, mielőtt autóba ülök. Sehol a nap, egy fénysugár az égen! Mégis mi lehet, honnan jön ez a mindent betöltő, nyugalmat sugárzó, halvány-aranyszín derengés...?

A Zonta a koncert bevételével segít

A veszprémi Zonta Hölgyklub az idén december elsején, szombaton a Pannon Egyetem aulájában este hét órakor rendezi meg a hagyományos gyertyafényes adventi, jótékonysági koncertet, a Mendelssohn Kamarazenekar közreműködésével. A bevételt ezúttal a bakonyszücsi Második Otthon gyermekonkológiai rehabilitációs központnak adományozzák. Az est díszvendége dr. Bakos-Tóth Márta, az intézmény vezetője lesz.