Beteg anya, ''bekattant'' gyerekek

A szívelégtelenségben és egyéb betegségekben szenvedő 85 esztendős K. néni három lány- és egy fiúgyermeket nevelt fel, italozó férj mellett, nehéz fizikai munkával keresve meg a család kenyerét, amibe végül belerokkant. Minden vagyonát elosztotta a gyermekei között (a legfiatalabb 55 esztendős), patronálta az unokáit, amíg bírta, most már öt esztendeje ágyban fekvő beteg, két esztendeje napi 24 órás ellátást igényel. Hivatalosan Irén, a legfiatalabb testvér a gondozója. 

- Ildikó nővérem nyugdíjba vonulása után hazaköltözött a fővárosból, hogy elláthassuk anyánkat. Öltöztetés, vetkőztetés, pépes ételek készítése, etetés, fürdetés, higiénés teendők, testápolás, forgatás, levegőztetés tolókocsiban. Se éjjelünk, se nappalunk. Mindene fáj az embernek a 65-70 kilós test napi többszöri emelgetésétől - magyarázza Irén az előzményeket. Elmondja, a mama miatt hagyta ott az állását, havi 20 ezer forint ápolási pótlék jár neki, és 40 ezerért hétvégeken négyórás pénztárosi munkát vállalt. A nővérek egymást váltják, és egyre kevésbé bírják a huszonnégy órázást: míg az egyik alszik, a másik a szülőt felügyeli. Aki nem könnyű eset, mert nyöszörög, sír, segítségért kiált és hiányolja a gyermekeit. - Mármint a másik kettőt, akit ritkán lát - fűzi hozzá Irén, nem kis keserűséggel. - Pénzzel dolgozom, nekem is pihennem, aludnom kellene néha - fűzi hozzá.

- A mama egyre rosszabb állapotban van, ez már végelgyengülés - magyarázza nővére, Ildikó, akiről az öccse azt állítja: "bekattant" a mama körüli strapától. De nemcsak ettől vannak rossz állapotban az idegei, mondja Ildikó, hanem "a két hálátlan és szívtelen testvér miatt". - Volt rá példa, hogy besegítettek az ápolásba, összesen két hónapig. Igaz, a bátyám ápolót is alkalmazott volna, de nem 24 órára.

A nővérek elmondják, azon a bizonyos pénteken Ildikónak a fővárosba kellett utaznia, Irénnek munkába mennie, ezért már szerdán kezdte hívogatni a bátyját, de amint meghallotta, hogy egy éjszakát a mamával kellene tölteniük, lecsapta a telefont. Irén, úgymond elkeseredésében ültette tolókocsiba az édesanyját, és vagy két kilométert gyalogolt vele a bátyja házáig, mert nyilván úgy vélte, hogy a testvér nem tagadja meg a hétvégi segítséget, de tévedett.

Csengetett, kiabált. Nellike, a szomszédasszony elmondja, hogy Irén a kaput rázta és minősíthetetlen módon ordítozott, a tolókocsi az utcán elakasztotta a forgalmat. A horrorisztikus huzavona eltartott vagy másfél óráig, időközben a beteg asszony egyre rosszabb állapotba került. Megérkezett a rendőrség, hívták a mentőket, felvették a jegyzőkönyvet a fiútestvértől, a mentők pedig elszállították a beteget Várpalotára egy "elfekvőbe". - Bekattantam, nem bírtam tovább - mondja Irén -, azon a hétvégén mindkét napon kora hajnaltól késő estig dolgoztam, Ildikó már vasárnap hazahozta anyánkat.

- Csendháborítás miatt 10 ezer forintos pénzbírságot szabtak ki rám - mondja Irén. - Nem tudom kifizetni, mert nincs miből. A kormányhivatalhoz fordultam, mert a szabálysértési törvény csak az indokolatlanul zajt okozó személy cselekményét minősíti szabálysértésnek. Arra kértem a hivatalt, ismerjék meg az előzményeket, miért nem a csendháborítás okát szüntették meg, miért nem kaphattam meg, többszöri írásos kérésre sem, az eseményről készült rendőri jelentést? Miként érvényesíthető a gyermekek szülőtartási kötelezettsége, ugyan mi történt volna, ha mégis ott hagyom anyánkat a bátyám háza előtt? Milyen világ ez? - teszi fel a kérdések sorát Irén, és jósol: ma én kattanok be, holnap a nővérem.

Jolán, a legidősebb lány szóáradatot zúdít a nyakunkba. Kiderül, hogy a testvérek kapcsolata csúnyán megromlott, s ennek egyik oka az édesanyával járó kötelezettségek körüli nézeteltérések és viták sokasága. Elmondja, a mama öregségére is sokat segített Ildikónak, amikor egy urat ápolt, akitől utána örökölt. Sérelmezi, hogy a két lánytestvér kitiltotta a szülői házból, nem látogathatja a mamát. Elmondta, csontgyulladása van, nem tudja gondozni a mamát, nincs olyan helyzetben, hogy befogadja. Viszont ő és az öccse felajánlották, hogy anyagilag hozzájárulnak a gondozásához, s javasolták, helyezzék intézetbe a mamát.

Jolán úgy véli, a két húga az édesanya vagyonára pályázik, emiatt nem akarják intézetbe adni a mamát.

- Négy gyereke mellett anyánk ne az elfekvőben haljon meg - Ildikó ebben rendíthetetlen, és Irén is így gondolja. Jolán és az öccse szerint a mamának idősek otthonában a helye.

A fiútestvér szobakiadással foglalkozik, ingerült, amikor a testvéreiről van szó, szerinte mártírkodnak.

- Apám alkoholista volt, halála előtt fél évig én gondoztam. Hála drága jó anyámnak, aki napi 24 órából húszat dolgozott, hogy sok nélkülözés árán felnevelt minket. Felajánlottam a húgomnak, ne menjen dolgozni, kifizetem neki a 40 ezer forintot, és hétvégére ápolót fogadok a mamához, amihez Jolán nővérem is hozzájárult volna, de elutasítottak. Sokszor kivettem a részem a mama gondozásából. Szezon előtt elhoztam a házamba, gondoltam, néhány hétig mentesítem a testvéreimet, de ő egyetlen napig sem bírta, könyörgött, vigyem haza. Irén húgom a mama gondozója, ezért kap támogatást az önkormányzattól. Olyan botrányt csinált, hogy ki kellett hívnom a rendőrséget. Nem velem kiabált, én ki sem mentem a házból. Nem tettem feljelentést, csendháborításért bírságolták meg - mondja, s hozzáfűzi: sajnálja és együttérez a testvéreivel.

- Tény, hogy megromlott a kapcsolatunk, a mama ápolása kikezdte az idegeiket. Anyánk nagyon beteg, tavaly két hónapig kómában volt. Amikor a gyermekek már nem tudják felelősségteljesen ellátni a szülő ápolását, olyan otthont kell keresni számára, ahol szakszerű orvosi felügyelet mellett biztonságban élheti az életét - közli az álláspontját, s nagyon sérelmezi, hogy a húga a mamát a háza elé hozva "csúfoskodott", de megköszöni a gondoskodását és megbocsát neki, mert a kellemetlenséget, amit okozott, a körülmények idézték elő.

- Lelkiismeret-furdalásom van. Nem tudom látogatni a mamát sem én, sem Jolán, mert mindig valami balhé van. De ők nem akarják ezt megérteni, azt mondják, hogy halálba küldöm a mamát. Elfelejtik, hogy bármikor szóltak, én segítettem.

K. néni jó kondícióban van, csendesen ül az őszi napon a családi ház kertjében, de mintha már nem ebben a világban élne. A testvérek keresztpletykálkodásai már nem aggaszthatják túlságosan.