2012.08.12. 12:59
A ledózerolt falu
Iharkút - Utolsó lakója, Izsa Ferenc 1979-ben költözött ki házából, amit - csakúgy, mint a többi elhagyott épületet - dózerek tettek a földdel egyenlővé. A falu áldozatul esett a magasabb gazdasági érdekeknek, hiszen alatta húzódott meg az ország egyik leggazdagabb bauxitmezője.
A kitelepített lakók emlékeik őrzésére és ápolására később létrehozták az Iharkút Hagyományőrző Egyesületet, amely rendszeresen szervez találkozókat a falu helyén álló emlékparkban. Egy öreg körtefa, egy gémeskút, két kőkereszt és egy harangláb jelöli ma a települést. Itt rendezték meg az iharkútiak nyolcadik találkozóját szombaton.
Ünnepélyes harangszóra gyülekeztek a volt lakosok és a vendégek, köztük dr. Albert Vendel a Veszprém Megyei Német Önkormányzatok elnöke, és a környező települések polgármesterei. A falu zászlajának felvonását követően az iharkúti születésű Bakonyi Lajos, az egyesület elnöke mondott köszöntőt, majd dr. Csiszár Miklós, a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület titkára emlékezett a falura és annak lakóira. Az iharkútiak keresztjét Rudi Péter plébános szentelte fel, majd harangszóval és csendes imával emlékeztek mindazokra, akik már nem lehetnek közöttük. Bakonyi Lajos zárszavában köszönetet mondott mindazoknak, akik azon munkálkodnak, hogy Iharkút emléke megmaradjon.
Az ünnepi összejövetel ezután a farkasgyepűi faluházban közös ebéddel, majd kultúrműsorral folyatódott. A települést már három kiadvány is őrzi: a legújabb, Tölgyesi József szerkesztésében a faluról írott újságcikkeket, a hajdan itt élők visszaemlékezéseit tartalmazza.
