Vigyázat: Mások is gyűjtenek!

Lánya, aki tavaly egészséges fiúgyermeknek adott életet, a megyei kórházban fekszik, a kezelőorvosok véleménye szerint szklerózis multiplexe olyan stádiumba ért, hogy a hagyományos orvoslással már nem tudnak rajta segíteni. Az egyetlen remény a kijevi klinikán elvégezhető őssejtbeültetés.   

Közösen járták meg a poklot a kétségbeeséstől az önvádoláson át a tehetetlenség szülte dühig. Tényleg nincs más esélyünk - mondja az anya, aki időközben az unokája gyámja lett. 

Tímea állapota már nem engedi meg, hogy ő maga beszéljen a betegségéről, ezért alábbiakban az anya, Vízhányó Katalin monológját olvashatják. Timi életvidám lány volt, a balettiskolámban tanult táncolni, mindene volt a tánc. 

Amolyan művészcsalád volt a miénk, nagy szeretetben éltünk. Aztán egyik pillanatról a másikra jelentkeztek a tünetek, amelyekről előbb nem is akart tudni. 

Mindent csinált tovább úgy, mint előtte, de mozgása egyre darabosabb lett, fáradékony volt. 

2004-ben diagnosztizálták a szklerózis multiplexet. Számos alternatív gyógymódot kipróbált, mert azt mondták, hogy az erre a betegségre adható gyógyszerek szinte kivégzik az ember szervezetét. 

Úgy tűnt, stagnál az állapota, amikor egyszer csak rohamot kapott, bekerült a veszprémi kórházba, és ezzel elkezdődött a többéves kálvária. 

Szervezete rosszul reagált az akkor már az orvosok által elkerülhetetlennek mondott szteroidokra, teljesen befelé fordult, egyszerűen nem tudta feldolgozni, hogy miért éppen vele történik mindez. 

Engem állandó önvád gyötört, hogy talán nem segítek neki eleget, bűnösnek éreztem magam, talán valamit rosszul csináltam. 

Ő is gyötrődött, küzdött magával. Ekkor már jelentkeztek az első pszichés problémák. Később többször depresszióval kezelték Sümegen.

Hol jobban lett, hol visszaesett. Aztán egy pomázi rehabilitációs intézetbe került, négy hónapot töltött ott, szépen javult az állapota, és megismerkedett egy fiúval, akitől teherbe esett. Napokig nem aludtunk, nagy dilemma volt ez az egész családnak. 

Arra jutottunk, hogy nem dönthet senki helyette, neki magának kell dűlőre jutnia. Kemény időszak volt.

Végül a lányom úgy gondolta, amíg lehet, szeretne gyereket szülni, ezért - bár a fiú, a gyerek apja eltűnt az életéből - vállalta, hogy megszüli Attilát. Ekkor abban reménykedtünk, talán minden megváltozik, de nem így alakult. Sőt.

Timi hangulata rohamosan romlott, depressziója egyre mélyült, majd skizofréniát állapítottak meg nála. Amennyire tudom, a pszichés betegségére kapott gyógyszerek rendkívül károsan hatottak a szklerózis multiplexére, így szervezete szinte teljesen összeomlott. 

Persze a családunkat is megviselték a történtek, a fiam külföldre ment dolgozni, azt mondta, nem tudja nézni, mi történik a testvérével, mi meg a férjemmel bejártunk Timihez a kórházba, intéztük, hogy legalább méltányossági nyugdíjat kaphasson, hiszen kevesebb mint nyolc év munkaviszonyával nem kaphat az államtól rokkantsági járadékot. Közben pedig a gyámhivatallal intéztük a kisfiú elhelyezését. 

Attilát, aki teljesen egészséges, igyekeztünk minél többször bevinni az anyukájához, ilyenkor Timi nagyon örült, de később ezek a találkozások is egyre nehezebbek lettek, hiszen már minden igyekezete ellenére sem tudott foglalkozni a gyerekével. 

Mostanra a mozgása szinte teljesen leállt, semmilyen szinten nem tudja ellátni magát, sokszor már az ételt sem tudja lenyelni, beszéde is nehézkessé vált. Minden létező orvossal, szakemberrel beszéltünk, azt mondják, az egyetlen esélye a túlélésre az őssejtbeültetés.

A kijevi klinikán végzett beavatkozás megoldást jelenthetne a szklerózis multiplex visszaszorítására, és lehetővé tenné a skizofrénia kezelését is. A legfrissebb zárójelentéseket megküldtük a kijevi klinika igazgató főorvosának, aki a leletek értékelése után elvállalta Timi megoperálását. 

Nem tudok erről sokat, az biztos, hogy Timinél egy speciális őssejtbeültetést alkalmaznának. A beavatkozással kapcsolatban megoszlanak a vélemények, tudom, nem minden orvos tartja ezt hatékony módszernek, de egyszerűen nincs más választásunk. 

Elfogyott minden remény, ez maradt, anyaként nem tudok másra gondolni, minthogy elmenjek a végsőkig a lányom érdekében.