Kenyeret adhat a bor

Tornai Tamás, a Somló Hegy Alapítvány elnöke köszöntötte elsőként a meghívottakat. Elmondta, hogy ismét eredményes évet zártak a bortermelők. Polgárdi Sán-dor már a jövő feladataira koncentrált, a Somlói napok idei évi prgramjának tervezetét vázolta fel. 

Nehéz Imre operaénekes boros témájú dalokat adott elő. Gyenge Gyula és dr. Hermann István a Somlói borok könyvét mutatta be. Ezt követően dr. Lichtneckert András a Somló hegy XVII- XIX. századi törvényeit ismertette. 

A levéltárakban számos izgalmas, a gazdálkodásra és a birtokviszonyokra vonatkozó adat maradt fenn, melyekből jó érzéssel válogat a több boros könyv szerzője.

Lasztovicza Jenő, a megyei közgyűlés elnöke, aki maga is borász szakember, méltatta a Somló borait, melyek mindig is külön kategóriát képviseltek a hazai bortermő vidékek között. Karakteresebbek az átlagnál, ugyanakkor évszázadokig gyógyszerként használták ezeket a borokat. 

A borrend ünnepi ülésének napján, március 29-én töltötte be hetvenedik életévét Fehérvári Károly, akinek ebből az alkalomból gazdag életművéért a megyei közgyűlés elnöke Pro Comitatu-díjat adott át. 

A kitüntetettet széles körben ismerik a megyében, hiszen igen gazdag az életútja. Egyebek mellett alapítója és kezdettől nagymestere a Somlói Borrendnek. Somlószőlősön született, és bár már nem a hegy lábánál lakik, a szőlőművelés mindig fontos volt számára. 

Az utóbbi években is többhektárnyi szőlőt telepített, elsősorban juhfarkot, mely fajtából a rendszerváltás előtt minőségi bort nem szabadott előállítani. Sokat tett azért, hogy terjessze a legendáját. 

A somlói juhfark egyébként valóban a királyi nászéjszakák bora volt. Fehérvári Károly tanárként, népművelőként és újságíróként is maradandót alkotott. 

Ő maga arra a legbüszkébb, hogy ápolja és feleleveníti a térség hagyományait. Nagy szerepe volt abban, hogy felállítsák a hegycsúcs közelében az útról is jól látható tizenhat méteres fakeresztet.

Az ünnepi ülésen vetítették le a Pápa, a somlói borok városa című új filmet.