Úgyis megbundázzák!

Veszprém, Kossuth utca, hétfő délelőtt negyed tizenkettő. Néhányan idegesen toporognak a hidegben, órájukat nézegetik, majd legyintve távoznak. Több nyugdíjas korú nő szatyorral a kezében tanácstalanul nézeget. Az egyik megunja, óvatosan megszólítja a tőle pár méterre várakozót: ön is gyűjtő? 

Összejönnek. Négyen-öten állnak már együtt, várják Seres Máriát, a képviselők elszámoltatására irányuló népszavazás kezdeményezőjét. Késik, most indul Várpalotáról, ott is aláírásokat gyűjt - mondja egyikőjük. 

Pillanatok kellenek csak hozzá, hogy ugyan palástolt büszkeséggel, de mindenki előhozakodjon, mennyi aláírást sikerült gyűjtenie. 

Sokáig ötszáz szignó tartja a rekordot, a tulajdonosa egy idősebb nő, mondja, hogy már hetekkel ezelőtt regisztrált Mária honlapján, letöltötte a gyűjtőívet, azóta közterületeken toborozta a voksokat. 

Aztán jön egy férfi, odatolja a többi közé a mappáját, kiderül, nála majd ezer aláírás van. Mindenki elismerően néz. Valaki elégedetlenkedik, nincs kellően megszervezve a gyűjtés, nincs hírverés - vonja le a következtetést.

Közben megérkezik Seres Mária, körbeveszik. Mennyinél tartunk? - kérdezik a várakozók. 

Túl vagyunk a százhatvanezren, ennél sokkal többen támogatnák, de valamiért mégsem adják hozzá adataikat - válaszol a nyír-egyházi négygyermekes, fő- állású anya. Két tipikus válasz van. 

Az egyik szerint a képviselők úgyis megbundázzák az eredményt, felesleges erőlködni. Gyakori az is, hogy túl drágának tartják a népszavazást, ezért nem támogatják - magyarázza sebtében az asszony, majd hozzáteszi: hát, ilyenek vagyunk. 

Tizennyolc év munkája van ebben, hogy a képviselők megítélése ide jutott - veti oda foghegyről egy korosabb férfi. Többen gratulálnak Seres Máriának, kezét szorongatják, sok erőt és egészséget kívánnak, egy nő egyenesen történelmi cselekedetnek nevezi az akcióját. 

Egy férfi megkéri, hadd fényképezze le, kinyújtott karral tartja mobilját, úgy exponál.

Kik ezek? - kérdezi egy lány a pasijától kicsit arrébb, a tér közepén, biztos valami kirándulócsoport - érkezik a válasz, s ezzel már át is suhantak a téren. Sokan vannak így, tudomást sem vesznek a kisebb csoportosulásról, igaz, az alig fél óra alatt fel is oszlik szinte teljesen.

- Nagy csalódás volt, hogy nem állt mellém egyetlen társadalmi szervezet sem, a média sem akart sokáig tudomást venni az egészről. 

Teljesen egyedül maradtam. Most itt a vége felé ki is kezdtek, de végigcsinálom - hadarja Seres Mária. 

A függetlenségét saját honlapján is hirdető családanya kérdésemre visszautasítja, hogy bármi kapcsolata lenne a politikával, azt ugyan elismeri, 2004-ben a Vidék Párt, a Zöld Párt és a fogyatékkal élők közös EP-jelöltje volt, de mint mosolyogva hozzáteszi, ez egyrészt sikertelen próbálkozás volt, másrészt azon a listán a harmadik helyen Fekete László, a nemzet legerősebb embere szerepelt - ami sokat elárul ennek komolyságáról.

Már csak napok vannak hátra az aláírásgyűjtésből, mégis többen még gyűjtőívet kérnek, fogadkoznak, hozzák majd az aláírásokat. Van, aki ötvenet, van, aki ennek dupláját vállalja be. Gyors egyeztetés, hogyan adják fel postán a küldeményt. 

Aztán mindenki el. Alig egy óra volt az egész. Seres Mária a tévének nyilatkozik. Még hallom, ahogy az elé tett mikrofonba mondja: nagy hajrában vagyunk.