Megpróbálnak egy lépéssel a bűnözők előtt járni

– Mindent megteszünk azért, hogy egy lépéssel a bűnözők előtt járjunk, de természetesen nem lehet előre látni mindent – ütötte meg az alaphangot az ezredes, aki negyedszázada kötelezte el magát a rendőri hivatás mellett. Hozzátette, nagyon fontos a megelőzés is, amire külön hangsúlyt helyeznek. Cél, hogy minél kevesebb bűncselekmény történjen, ezek elkerülésére felkészítsék a leginkább kiszolgáltatottakat, a gyerekeket, időseket.

Elárulta, 25 éve véletlenül került erre a pályára. A győri főiskolán 1989-ben autógépészként végzett, és egy év katonaság után szüleitől arról értesült, hogy a rendőrséghez keresnek felsőfokú végzettségű fiatalokat, akkor jelentkezett az állományba.

– A rendszerváltás érdekes időszak volt, a hirtelen az országra zuhant demokrácia jelentős bűnözési hullámot indított el, aminek megfékezése egy magamfajta fiatal számára nagy kihívásnak mutatkozott. Ráadásul mindig az igazság elkötelezettje voltam, az ügyek kibogozása, főként, ha szövevényes esetekről van szó, külön lökést ad az ember adrenalinszintjének, ami azóta is érvényes – érvel választása mellett. Mindemellett 1990 tájékán sokan mentek nyugdíjba az állományból, így bőven adódott feladat, amikor 1990. december elsején a Veszprémi Rendőrkapitányság vizsgálati osztályára került, majd egy lépcsőfokot ugorva 1996 nyarán a megyei rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályára. Hosszú beosztotti tevékenység után 2008-ban vezetőhelyettesi, majd nemsokára vezetői posztra került, 2012 óta pedig bűnügyi főkapitány-helyettes. Mindeközben elvégezte a beosztásához szükséges iskolákat, így a rendőrtiszti főiskolát is. A kérdésre, hogy mit tart legérdekesebbnek a bűnügyi területen, azt mondja, a kihívást, hogy nem lehet tévedni, munkájukat kíséri az ügyészi kontroll is. Nem mindegy, egy adott ügy miként kerül bíróság elé, ahol aztán emberi sorsok dőlhetnek el. Emellett mindig is érdekelte az igazság, a bizonyítékok feltárása, nem véletlen, hogy hosszú ideig kábítószeres ügyeket vizsgált, amik legtöbbször rendkívül összetettek, sok szálon futnak. – Az vezérelt egész életemben, hogy csak az kerüljön bíróság elé, aki valóban vétkes egy ügyben, az ő tevékenységük viszont a legaprólékosabban legyen felderítve. Nagy a felelősség, számomra alapvető, hogy mindig embernek kell maradni, függetlenül attól, hol és mit dolgozunk. A munkánkat úgy végezzük el, hogy önmagunk és mások is elégedettek legyenek vele. – Az évek során több olyan gyanúsítottam is volt, aki – talán kicsit az én hatásomra is – jó útra tért, van közöttük olyan, aki több mint tíz év elteltével is minden évben küld névnapi üdvözletet, pedig semmilyen kapcsolatban nem állunk – idézi.

Mindent megteszünk azért, hogy egy lépéssel a bűnözők előtt járjunk - mondja Pogány Péter ezredes
Fotó: Balogh Ákos

A legemlékezetesebb feladatokat firtatva megemlítette a kábítószeres ügyeket, melyek – mint mondta – rendre szövevényes történetek. Az elkövetők „kitanulják a mesterséget", nagyon konspiráltan dolgoznak. Említi továbbá első emberölési ügyét, azt az aszófői esetet, ahol a férj féltékenységből a padlásról kilökte feleségét, aztán autóba tette, amit felgyújtott. Az ügy nehezen bizonyíthatónak tűnt, de sikerült kideríteni az igazságot. A neves kézilabdázó, Marian Cozma ügye pedig összetettsége mellett a hatalmas érdeklődés miatt is kőkemény feladatnak bizonyult. – Az ügyben rengeteg kihallgatásra, több száz szembesítésre, egyéb nyomozási cselekményekre, hatalmas munkára volt szükség. Az ügy legelején napokig nem aludtam, mindkét kezemben folyamatosan telefon volt, nagy szervezésre, irányításra volt szükség, nemzetközi elfogatóparancsot adtunk ki, az egész egy hallatlan pörgésnek tűnt, amelyben hajszálpontos, precíz munkát kellett végezni – idézi az ügyet.

Hogy mi kell az eredményes bűnügyi felderítéshez? Egyszerű logika, hangyaszorgalom, kitartás, tisztesség és némi szerencse. A forró nyomon történő indulás, a bizonyítékok gyors összegyűjtése, a pontos helyszíni szemle, és persze jól jön a tapasztalat – állítja. A kérdésre, hogy adott ügyek, különösen az emberölések mennyire érintik meg, közli, ilyenkor az emberben működésbe lép egy nem tudatos hárítás, csak a feladatra, a bizonyítékokra figyel. A legnehezebb az, amikor gyermekek az áldozatok. Említi, amikor egy nagypapa az udvarukon egy talált háborús lövedéket barkácsolt és az felrobbant, ő pedig pár éves unokájával együtt meghalt – hát az ilyen látvány örökre bevésődik. – Ilyenkor csak a tényeket nézem, nem lehet, hogy a fájdalom úrrá legyen rajtam, hogy úristen, mi történt itt? Nem uralhatnak az érzelmek, mert az a nyomozást akár más irányba vihetné, a helyszínen úgy dolgozom, mint egy kívülálló, ott nem szabad belegondolni a család tragédiájába – avat be munkájába.

Legfőbb eredménynek azt tartja, hogy jó közösségben dolgozik beosztottjaival. – Ez fontos, mert a jó munkahelyi légkör „mindent visz", hiszen egy csónakban evezünk, közösen kell dolgoznunk, meg kell beszélnünk a dolgokat – hangsúlyozza. Hozzáfűzi, a végső döntést ő hozza, de a többiek által felvetett lehetséges változatok, ötletek meghallgatása után.

Pogány Péter ezredes számára a pihenést, feltöltődést családja, felesége, három fia jelenti. Közülük kettő már kirepült, egyikük külföldön dolgozik, a másik az informatikában „utazik", a legfiatalabb a Lovassy László Gimnázium tanulója. Azt mondja, a fiúknál szabad választás volt a jövőjük. Nyaranta a család elutazik egy dél-dalmáciai szigetre, ahol csendben, nyugalomban, a tengerparton pihennek. A sportot alapvetőnek tartja, a síelés, motorozás, foci, a futás tartja formában. Zorával, a boxer kutyával a napi séta pedig maga a felüdülés. Büszkén említi a kispályás futballbajnokságot, amit egy nagyrészt középiskolai barátokból álló csapattal a negyven év feletti kategóriában 2015-ben megnyertek. – Mert igazi csapatmunka volt! – jegyzi meg.