Cuha-völgyi kaland

A reggeli vonattal mentem Zircig.Tele volt a vonat, mint kiderült, zalaegerszegi kirándulókkal, többnyire a nyugdíjas korosztályból. Mivel magam is az vagyok, csatlakoztam hozzájuk.

Zircen közösen megnéztük a Bakonyi Múzeum kiállítását, többen a könyvtárba is váltottak belépőt, vagy az apátsági templomot tekintették meg. Az Arborétumot kihagyták, mivel úgy is a természetben akarták folytatni a napot. Jó két órás nézelődés után a következő vonattal utaztunk Porva-Csesznek megállóig, ahonnan gyalog folytattuk kalandtúránkat. A Cuhán való kalandos átkelés után érkeztünk meg Vinyére. Közben megcsodáltuk a sziklákat, alagutakat, a jól kiépített pihenőhelyeket, a virágzó gyógynövényeket. Mivel hatvanketten voltak az egerszegiek, több csoportra válva, ki ki az erőnlétének megfelelően teljesítette a távot, és tartott pihenőt, közben elfogyasztva a hazai elemózsiát.

A tájékoztató táblákon sok érdekeset olvashattunk a völgy látnivalóiról, a növényzetről, állatvilágról, kőzeteiről. A padok és az asztalok is szinte újak voltak, csak az tűnt fel, hogy sehol nem találtunk hulladékgyűjtőt. Igaz, egy helyen volt zsák, már Vinye felé, de ennek sem volt tartója. Később megtudtuk, hogy voltak kihelyezve hulladékgyűjtő edények, masszív fából kifaragva, de a kihelyezés után szinte napokon belül valakik összeszedték azokat.

A kedvező időjárás kicsalogatta a vadregényes természetbe a városlakókat

Vinyén szerencsénkre nyitva volt a vendéglő, itt kipihentük a nap fáradalmait, majd a Győrből jövő vonathoz indultunk. Aztán csak vártunk, vártunk türelmesen. A vonat csak nem jött. Nézegettük a kifüggesztett menetrendet, amire ki volt írva, hogy rendkívüli esetben is közlekedik . Végül valaki felfedezett egy telefonszámot. Azt felhívva megtudtuk, hogy meghibásodott a mozdony és nincs másik. Legyünk türelmesek, két óra múlva jön a következő menetrend szerinti vonat. Ha szerencsénk van az nem fog késni.

E jó hírek hallatára beindult a pánikreakció az egerszegi kirándulóknál. A többség jól fogta fel a dolgot és kihasználva az időnyereséget, visszament felüdülni az ivóba .

Szerencsénkre az újabb vonat csak három percet késett, amit Veszprémig behozott. Most meg azért izgultunk, mert voltak néhányan, akik úgy döntöttek volna, hogy maradnak egy éjszakára a MÁV költségére, ha már nem küldtek mentesítő járatot. Mikor megtudták, hogy mindenképp fel kell szállni a vonatra, mert Vinyén nincs turistaház, csak Porván, vagy alhatnak az árokparton, esetleg beveszik magukat az egyik szénaboglyába reggelig, mindenki felszállt. Szerencsénkre elértük a veszprémi csatlakozást és én is hazaérkeztem a kalandos nap után.

Mayer Ferenc

Ajka