A világbajnokság? Igazi szuperbuli lesz! - Beszélgetés Katona Áronka krosszmotor versenyzővel

Felnőtteket meghazudtoló elkötelezettséggel, alázattal, boldogsággal a hangjában mondja, ő a motorra született, ezt imádja, felnőttkorában természetesen motoros lesz. A franciaországi világbajnokságra készül, ahol Magyarországról az 5-7 éves korosztályt képviseli az ajkai kisfiú. A verseny előtti edzésen a szülőkkel beszélgettünk arról, milyen az életük, bírják-e a tempót az örökmozgó, élsportoló gyermekkel. Meg arról: egyáltalán milyen hátország kell egy ilyen teljesítményhez?

Ötven fok perzsel nemcsak árnyékban, mindemellett hatalmas por, velőtrázó dübörgés, elszánt, céltudatos tekintetek a bukósisakok mögött órákon át, hatalmas ugratások, és a sebesség kíméletlenül, követni is nehéz, ahogy száguldoznak a fiúk az ajkai Re-Mx Motocross Egyesület képviseletében a krosszpályán.

Hétvégén hatórás, hétköznap három-, négyórás edzések várnak rájuk, hiányzás nincs, de akik itt vannak, nem is lógnak soha egyszer sem, a tét ugyanis nem kevesebb, mint a franciaországi Verdun-ben az MX Masterkids Világbajnokság július 14. és 16. között kőkemény pályán, ahová csak a legjobbak kaptak meghívást. Katona Áront és a 16 éves Kalász Zsombort, a legkitűnőbb hazai motorosedzők, köztük idősebb Németh Kornél javasolta. Mindkét ajkai fiú Somlóvári Dániel tanítványa.

Katona Áron motorra született, felnőttkorában motoros lesz (fent). Hétvégén hatórás, hétköznap három-, négyórás edzések várnak rájuk. A tét nemkevesebb, mint a franciaországi VMX Masterkids Világbajnokság július 14. és 16. között   Fotó: Balogh Ákos Alex

Áron jókedvvel, villámgyorsan érkezik, édesapja már várja, a bakra emeli azonnal az ötven köbcentis vasat, hogy átvizsgálja és minden rendben legyen a következő futamra, majd egy kis gépre helyezi szárítani a bukót meg a szemüveget. A kisfiú csuromvizes, amint leveszi a bukót, lefejti a sok védőholmit, csizmát magáról, a por ívet rajzolt arcára a szemüveg körül.

„Hú, ez szuperjó futam volt!” - kiáltja, aztán lehúz egy palack ásványvizet, majd bringára pattan, hogy kerekezzen egyet a szabad negyedórában, míg jön a következő negyvenperces száguldás. Azt mondja, a sebes-ség, ami a legjobb motoron, meg a győzelem. Minden hazai versenyen dobogós legfiatalabbként.

- Nem beszéljük túl, de nem is becsüljük alá a versenyeket, így a vébét sem, nincs különleges étrend, azt eszik a fiunk, amit megkíván. Mi soha nem stresszelünk, Áront nem sztároljuk, nem tekintjük különleges tehetségnek, természetes valójában fogjuk fel azt, ami történik körülöttünk. Egyszerűen örülünk annak, hogy fiunk boldog attól, amit csinál, ami a szenvedélye, amiben segítjük, támogatjuk őt, mellette, vele vagyunk. Hisszük, hogy bármit tesz az ember az életben, azt csak teljes erőbedobással, minőségben lehet végezni, a fércmunkának nincs értelme, így élünk, ezt látja tőlünk Áron és két testvére is.

Nem erőltettük fiunkra a motorozást, megadtuk neki a lehetőséget arra, hogy mást sportoljon, de ő már háromévesen egy kis krosszmotort kért karácsonyra, idézi az elmúlt éveket Zoltán, az édesapa, aki az ő édesapjával és két testvérével együtt szintén motorozott egykor, amatőr bajnokságokon indult.

Állítja, mindez nyilván szerepet játszott abban, hogy Áron motorra ült, hiszen ezt látta születésétől kezdve.- Amikor hazaérkeztünk a kórházból, a motorosok egy motoros mezt húztak a fiamra, gondoltam, megpecsételődött a sorsa! - nevet nagyon Katonáné Gombosi Mónika, Áron édesanyja, aki azt mondja, egyszerűen nem gondolnak a félelemre, ami él bennük edzésen, versenyen egyaránt, de azon a szinten, ami normális egy szülőben.

Vallják, nem hisznek abban, hogy jó, ha egy szülő a széltől is óvja gyermekét, szerintük a jó és természetes az, ha minél korábban megtapasztalja a kihívásokat, találkozik váratlan helyzetekkel, küzd, megdolgozik az eredményért, megtanulja kezelni a bukást, a kudarcot, a sikert, ami önbizalmat ad, ugyanakkor önfegyelmet kíván. Mindezekre megtanítja az embert a motorozás.

- Itt csak a startgép van meg a kockás zászló, itt az vagy, aki vagy, megmutathatod, mire vagy képes! - összegez az apa. Mónika utal rá, Áron imádja a focit is, az állatokat, órákig játszik a kutyákkal, mindene a kert, az udvar, a fára mászás, a játék, már a homokozóba is motorospá-lyát épített.

- A tanulást kö-telességének tekinti, egy-egy rosszabb jegy miatt nem üldözzük, nem büntetjük, inkább nagy szeretettel meggyőzzük arról, érdemes minél többet megismernie a világból - avat be a család életébe az anya. Mónika arról meghatottan beszél, hogy fia nemrég egy nagyobb verseny előtt azt mondta, „anya imádkoztam azért, hogy ne essek el!”.

Készülődve a közös fotóhoz, Áron egy magyar zászlóért rohan, magasba tartja, aztán kiáltja: „Ezt is visszük magunkkal a vébére, ami egy szuperbuli lesz. A képen is legyen rajta, mert muszáj!”