2017.02.26. 11:48
A számolás joga
Mit kapunk, ha összeadunk három belevaló, színesbőrű nőt és egy tehetséges rendezőt? Theodore Melfi humoros, de egyben komoly témákat is boncolgató filmjét, A számolás jogát három Oscarra jelölték, abszolút megérdemelten.
Az igaz történeten alapuló sztori az 50-es évek végi Amerikájába vezet el bennünket, ahol nagyban folyik az űrverseny az USA és a Szovjetunió között, és a szegregáció még jelen van a társadalomban. Három szókimondó nő történetét ismerhetjük meg, akiket a NASA alkalmazásába vesz.
Igen ám, csakhogy ők színesbőrűek. Feladatuk, hogy segítsenek elsőként embert juttatni az űrbe, megelőzve az oroszokat. Habár nagy nehezen sikerült bejutniuk a NASA-hoz, a film az ő történetükön keresztül mutatja be a női nem, az ész, és a színesbőrűek diadalát, ahol még forradalminak számított nőket alkalmazni ilyen területeken.
Azt hiszem, ennél feministább filmet manapság nem igen látni. A három főszereplőt alakító Taraji P. Henson, Octavia Spencer, és Janelle Monáe egyenként és együtt is remekül mutatnak a vásznon, hitelesen alakítják az erős, kompetens női karaktereket. Mindegyikük hihetetlenül okos, és a maguk területén úttörővé válnak. A film remekül használja az archív felvételeket, hitelessé téve a sztorit. A zeneválasztás is dicséretes, minden dallammal hozzájárul a történet hangulatához.
Kiemelendő még a forgatókönyvírói munka, a dialógusok életszerűek, és megvan bennük egy nagy erény: félelmetesen éleseszűek. A kitartás, a tehetség, és az áldozatos munka meséje, ami gyönyörűen megmutatja, hogy nem számít a nem, a bőrszín, tehetséggel és szorgalommal bármit el lehet érni.
Még azt is, hogy színesbőrű nőként a NASA-nál embert jutass fel az űrbe. Egy kérdés maradt hátra: Vajon kit illet meg a számolás joga?
