Még senki nem sértődött meg Éles István paródiái miatt

Éles István látszerész szakmában végezte el a szakmunkásképzőt, tanári diplomáját 1982-ben kapta a Budapesti Tanítóképző Főiskolán, ahol ének-népművelés szakon végzett. 1990-ben megnyerte a Rádiókabaré III. Humorfesztiváljának első díját (Horváth Szilveszterrel együtt).

A humorista hatalmas sikert aratott a balatonfűzfői majálison is, hiszen hazánkban ő a humor egyik nagyágyúja. Közvetlenségével, szerénységével, káprázatos humorával hamar belopta magát a fellépésén a nézők szívébe.

– Sem a látszerész, sem a tanítói szakmában nem dolgoztam, de szívesen emlékszem vissza az iskolai évekre. Én amúgy az alsó tagozatban taníthatnék, nemrégiben pedig feleségemnek kellett a szemüvegén igazítani, így egy kicsit visszatértek a régi emlékek. Tizenkét éves lehettem, amikor eldöntöttem, hogy színész szeretnék lenni. Mindig is egy kövér, alacsony kisfiú voltam, amely sokáig végigkísérte az életemet, így a drámai szerepek nem igazán jöhettek szóba – kezdte a beszélgetést Éles István, aki mindig igyekezett úgy utánozni egy-egy karaktert, hogy ne csak a hangját, gesztusait mutassa meg a közönség számára, hanem a személyiségét is.

Latinovits Zoltánra, Kálmán Györgyre, Koós Jánosra, Szabó Gyulára a mai napig szívesen emlékszik vissza, majdhogynem példaképének tartotta őket. Így adott volt, hogy őket is parodizálja, melyet Balatonfűzfőn is láthattak a nézők. Felgyorsult a világ, és ez a humorban is tapasztalható. Nincs idő arra, hogy stílusosan felépítsen egy jó poént. Ahhoz, hogy felvegye a versenyt a fiatalokkal, soronként kellene mondani egy lehetőleg durva, könnyen érhető poént, amin nem nagyon kell gondolkodni. Neki ez nem esik jól, nem csinálja.

– Örök újrakezdő és egy remény nélküli optimista vagyok – mondja nevetve. – Hogy ezt bizonyítsam, új lemezt készítettem tavaly a barátaimmal, amelyen, bár ilyet még soha nem csináltam, a dalszövegeket is magam írtam. Hosszabb ideje terveztem, hogy a magam módján tisztelgek az úgynevezett nagy generáció, Hofi Géza, Darvas Iván, Demjén Ferenc, Zorán, Cseh Tamás, Presser Gábor, Gregor József és Hobo előtt.

Éles István paródiái nem durvák, nem is akarnak röhögtetni, csupán mosolyt szeretnének csalni az arcokra. Balatonfűzfőn a közönség is vette a lapot, szinte be sem kellett mondani egy-egy szám előtt, kinek a hangján csendül fel a nóta vagy éppen kit parodizál. Az elmúlt harminc év alatt senki nem sértődött meg rá, nem voltak sajtóperei. Az egykori politikus, Torgyán József például kifejezetten szerette, ha parodizálta, többször meghívta Éles Istvánt, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt rendezvényeire.

Tavaly volt egy szívműtétje a humoristának, a koszorúerébe ültettek értágítót. Így már kétszeres gyűrűtulajdonosnak mondja magát, igaz, anno a Karinthy-gyűrűnek jobban örült. A hajdan kövérkés művésznek sikerült legalább tizenöt kiló túlsúlytól megszabadulnia, és állítja, nagyon jól érzi magát a bőrében, igaz, kicsit lötyög rajta… Megkedvelte a nordic walkingot, és a szobabicikli pedálját is naponta tekeri.