Balczó András tartott előadást a férfiak napján

Nyitott rendezvényükön Balczó András háromszoros olimpiai bajnok öttusázó, a nemzet sportolója tett tanúságtételt keresztény életéről, sportkarrierjéről. A Pannonia Reformata Múzeum és Kávézóban tartott előadásának címe: Az én akaraterőm önmagában nem létező. Isten ajándéka. Az olimpikon a pályafutásáról készült 1976-os Küldetés című film óta járja az országot, missziós célzattal. Úgy véli, hazánk legnagyobb gondja, hogy nem vagyunk hajlandóak magunkat teremtménynek tekinteni. Minden baj abból származik, hogy az emberek többségének nincs tudomása Isten létezéséről, elvárásairól. Most, mikor hazánk sátáni támadásnak van kitéve, egyetlen szabadulási lehetőség van: imádkozni. Amikor többen egyszerre ugyanazért fohászkodnak, akkor az ima ereje nem összeadódik, hanem szorzódik.

A Férfiak napja elnevezésű rendezvényen megjelenteket Szakács Gergely lelkipásztor, körvezető köszöntötte. Mint mondta, néhány éve önszerveződően alakult meg a gyülekezetben a férfikör, amelynek tíz-tizenöt tagja van. Havonta kétszer találkoznak: péntek esténként egy-egy bibliai férfialakot elemeznek ki, szombatonként pedig aktív programon vesznek részt. Voltak már például kirándulni több helyütt, gyárlátogatáson, paintballozni, továbbá januárban közösen vágnak disznót, a feldolgozott hústerméket a Kánaán-ház Anya- és Leány­otthon javára ajánlják fel. A férfiak napját harmadik alkalommal szervezték meg, hogy az irántuk fontosnak tartott értékeket minél többekkel megismertessék. Korábban két református lelkész volt a vendég.

– Azért járunk össze, hogy egymásnak vállt vetve a családunk és a hivatásunk felé fordulhassunk, hogy ezáltal minél jobb férjek, apák legyünk, szerethessük felebarátainkat, segíthessünk a rászorulókon, kiállhassunk a gyengébbekért, jó példát mutatva a fiatalabbaknak – tette hozzá.

Az összejövetel elején Ikits Tamás beszélt a férfikör saját életére gyakorolt pozitív változásairól. Majd a Balczó András személyes életét és sportolói múltját átható kereszténységéről, hitvallásáról szóló beszámolót is minden jelenlévő feszült figyelemmel hallgatta. Azért, mert úgy mondta, ahogy a Lélek adta a szájába. Kiderült például Balczó Andrásról, hogy pályaválasztását meghatározta diszlexiája, azaz képtelen folyamatosan olvasni. Bizonyos zenét, énekeket mindig megkönnyez, de a sírást nem gyengeségnek tartja, hanem a Szentlélek emberre ereszkedésének. Kamaszként kigondolta, ha öttusa-világbajnokságot nyer, örök életére boldog lesz. Akaraterőből messze átlag felett rendelkezett, mint mondta, az akarás Isten ajándéka. Eme áldásnak köszönhetően éveken át a sportág csúcsán állt, de persze az öröm nem volt maradandó.

Az öttusa történetének legnagyobb magyarjaként, háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnokként, minden diadala ellenére kötelességként vallja, hogy a siker nem adja meg azt az állapotot, ami után vágyódunk. „Kit érdekel az áramló idő, ha sodrásában egyszer felbukkant egy eksztatikus, teljes délután” – idézte Jorge Luis Borges argentin költőt, filozófust saját isten­élménye kapcsán: evangélikus lelkész édesapja váratlan halálhírét egy edző ismerőse közölte vele 1962. július 1-jén a Duna partján, mire ő pár pillanatnyi sokkos állapotba került. És addigi istentagadása menten szertefoszlott, amikor egy, nem a dobhártyájára érkező világos, tiszta hang ennyit mondott neki: Isten van.