2017.07.21. 18:31
Kiteljesedhet a színházban - Beszélgetés a Latinovits-díjas Máté P. Gábor színművésszel
Jól kell dolgozni, pontosan és hittel, mert a színház hivatás, vallja Máté P. Gábor, a Veszprémi Petőfi Színház színművésze, aki elnyerte a társulat által megszavazott Latinovits-díjat.
A Veszprémi Petőfi Színház évadzáró társulati ülésén adták át a Latinovits-díjat és a Petőfi-díjat. A Latinovits-díjat a társulat szavazza meg.
Ez annyiban különbözik az utóbbitól, hogy a kollégák nemcsak azt látják, amit a néző a színpadon, hanem az egész munkafolyamatot; azt, ahogyan a színész készül, a próbán jelen van. Ez a díj ennyiben összetettebb. Máté P. Gábornak a szakma és a közönség elismerése egy-aránt fontos.
Általában sokat játszik, az elmúlt évad azonban különösen erős volt, kiemelkedő. Tíz darabban szerepelt: Nebáncsvirág, Tanár úr kérem, VoltEmber, My Fair Lady, Köszönöm, hogy imádott, A király beszéde, Madarat tolláról, Sok hűhó semmiért, Háború vagy béke Veszprémben?, Bob herceg (aminek a jövő évad elején lesz a premierje, de az elmúlt évad végén volt az előbemutatója).
Több rendezővel dolgozott együtt, jövőre is sokan számítanak rá. Oberfrank Pál igazgató gondolkozik benne, ez megnyugvás, visszaigazolása a munkának. Nehéz volt ez az évad számára, mert elvesztette az édesapját. Máté P. Gábor 1994-ben felvételizett a Veszprémi Petőfi Színház stúdiójába, a hároméves képzés után Vándorfi László igazgató szerződést ajánlott neki, itt maradt Veszprémben, azóta a társulat tagja. Megszerezte a színész II., majd a színész I. képesítést.
Máté P. Gábor általában sokat játszik, az elmúlt évad azonban különösen erős volt. Latinovits-díjat kapott
Fotó: Pesthy Márton
A színművész megemlíti pályájának néhány meghatározó rendezőjét, szerepét. Vándorfi Lászlótól színészi alázatot tanult. Érdekes párhuzam, hogy annak idején Karinthy Tanár úr kérem című darabjában a diákot játszotta, az elmúlt évadban pedig a tanárt, Oberfrank Pál rende-zésében. Szeretett együtt dolgozni Tömöry Péterrel, jelentős előadás volt számára Fassbinder A szenny, a város és a ha-lál című darabja.
Öröm volt a közös munka Ruszt József-fel, mondja. Veszprémben Szophoklész Oidipusz király című tragédiáját rendezte, emlékezetes előadás. Ruszt Józseffel korábban is volt kapcsolata: Máté P. Gábor zalaszentgróti, Ruszt is ott élt akkor, időnként összejártak beszélgetni. Élete egyik legnagyobb kihívása volt 2004-ben, hogy eljátszhatta a Hamletet francia nyelven Avignonban és Bukarestben, a Bulandra Színházban, Anca Bradu rendezésében.
Az előadás koprodukcióban készült, francia, román és magyar színészek játszottak benne. Anca Bradu A pelikánt rendezte Veszprémben, A szenny, a város és a halál elő-adásban látta Máté P. Gábort, akkor döntött úgy, hogy neki adja Hamlet szerepét. A színész magántanárhoz járt, franciául tanult, elsajátította a szerepet. Az előadást a kéthetes erdélyi turnén Nagyváradon, Kolozsvárott, Besztercén, Nagyszebenben és Bukarestben adták elő, utána öt hétig Avignonban játszották.
Arra a kérdésre, szerepálma volt-e Hamlet, azt válaszolja, sosem gondolta, hogy ő Hamletet játssza. Hamletről mindenkinek az a képzete, hogy egy fiatal szépfiú. Szerinte ez egyáltalán nem így van. Hamlet egy harmincas, melankolikus fiatalember.Máté P. Gábor felidézi azt is, hogy nagy élmény volt Bujtor Istvánnal és Eperjes Károllyal együtt dolgozni, szép emlék marad számára. Örül, hogy Bujtor István utolsó két rendezésében, a Kakukkfészek és a Hyppolit, a lakáj című darabokban benne lehetett.
Eperjes Károly három rendezésében játszott, Gorkij Éjjeli menedékhely című drámájában jelentős szerepet bízott rá a rendező, sokat tanult tőle. Pályája egyik fontos állomásának tartja, hogy megismerte Pozsgai Zsolt rendezőt. Bízott benne, és nemcsak színházi szerepeket, de filmszerepeket is kínált neki. Két mozifilmben dolgozott vele együtt, az ő rendezése által eljutott Kanadába: Torontóban, Ottawában, Calgaryban, Edmontonban játszott magyaroknak magyar nyelven, Arany és Petőfi levelezését adták elő.
Megemlíti még Bereményi Gézát, aki a Veszprémi Petőfi Színházban Szabó Magda Régimódi történet című szín-művét rendezte, a premier éppen Bujtor István halála nap-ján volt.Máté P. Gábor nemcsak színész, de színházi alkotó. Írói vénája van; próbálkozott novellával, ám igazán a dráma áll közel hozzá. A társulat 2012-ben tűzte műsorra az általa írt Szerenád című darabot, Palásthy Bea rendezésében. Öröm számára, hogy alkotóként is megmutathatja magát.
Ő rendezte a Zenekar a gomba alatt című gyerekdarabot, amit Módri Györgyivel játszik. Tóth Loon felkérte őt, hogy írjon zenét két egyfelvonásoshoz (Dorde Lebovic Az ezredik éjszaka, Csapda). Ahogy meséli, először félt egy kicsit, de Tóth Loon biztatta őt, hogy jó lesz. Régen zenekara is volt, mondja; már nincs meg, de még játsszák azokat a dalokat, amiket írt. A veszprémi film, a Szeretföld operatőrével filmet forgat, a Szerenádot. Örül, hogy kiteljesedhet, a műfaj sokféle részét megismerheti.
Társasjátékot is készített. Egy kiadó megkereste őt, tesztelte, fejlesztette a játékot, hosszú előkészítő, tervező folyamat után a játék most van gyártás előtt. A társasjáték egy krimi, mindegyikben megismerünk egy színdarabot, 150 darabot dolgozott ki. A játékot kitalálója főleg nagyobbaknak ajánlja.Máté P. Gábor a színészi pályát választotta, már fiatalként annak készült. Színjátszó csoportba járt, elkezdett versekkel komolyan foglalkozni, versmondó versenyeken vett részt, országos döntőbe jutott.
Nem volt sok pénze akkoriban, meséli, de a versenyeken elért jó helyezésekkel pénzt keresett. Annak idején már a színjátszó csoportban jelentős darabokat állítottak színpadra, például Edward Albee Mese az állatkertről című előadását. Úgy érezte, a színészi pálya lesz az övé. A színművészeti főiskolára nem vették fel, a Veszprémi Petőfi Színházba igen, amikor meghallgatás volt. Itt maradt, megszerette a csapatot, nagyon sok kollégával találkozott, dolgozott együtt, megtanulta a szakmát.
A stúdióban beszéd- és ének-órái voltak, de a színészmesterséget a gyakorlatban lehet igazán megtanulni, állítja. Rengeteget játszott, a mély vízbe dobták. Megismerte a közönséget, a kollégákat, megtanulta azt, hogyan dobja fel és hogyan csapja le a poént. Szélesedett a látóköre, többféle műfajban szerepelt, a zenés műfajt is megtanulta; jó koreográfusok és énektanárok dolgoztak a színházban. Hogy melyik műfaj áll hozzá közelebb?
Minden műfajban otthonosan mozog, mondja, de inkább a komolyabb darabok állnak közel hozzá, Csehovot, Shakespeare-t, az abszurdot szereti. Az úgynevezett könnyű műfajjal, az operettel sok munka van; nagy erőfeszítéssel, komolyan, nagy áldozatkészséggel kell neki-állni mindennek, mert a közönség látja, érzi a befektetett munkát.
És persze néha előfordul az is, hogy a színész megszakad, mégsem sikerül az előadás.Máté P. Gábort az elmúlt évad végén színész kollégái díjazták, de a közönség is szereti őt. Érzi ezt; a városban, a helyi járaton, az 5-ös buszon utazva gyakran leszólítják őt, gratulálnak nekik. Mint mondja, ez felelősség is számára. Arra sarkallja őt, hogy jól kell csinálni, pontosan és hittel, mert a színház hivatás.