Ivancsics Ilona: nincs szükség arra, hogy játsszam a művésznőt

- Miért pont a Sej, szellők című darabot hozták el a Pannon Várszínház Veszprémi Tavaszi Fesztiváljára?

- Nem először vagyunk itt, Veszprémben, évek óta kölcsönösen járunk egymáshoz, a Pannon Várszínház is rendszeresen jön fellépni Szentendrére. Az előadás tavaly októberi bemutatónk, az 1956-os forradalom 60. évfordulójára készült, az ünnep tiszteletére. A legutóbbi bemutatónk, ezért esett rá a választás. Török Tamás rendezte, írta, az ő szüleinek a története. Egy somogyi kis faluban játszódik, 1950-től '56-ig, az egykori eseményeket egy iskolai osztályon keresztül mutatja be. Farkasházi Réka játssza a tanárnőt, én egy analfabéta cselédlányt alakítok, akiből szakfelügyelő lesz. Nagyon fontos, hogy a fiatalok és az idősebbek is többet tudjanak meg erről a korszakról, arról, milyen szörnyűségek történtek akkor, amelyek számunkra ma már hihetetlenek, olykor nevetségesek. Jó érzés látni, hogy az előadásra sokszor több generáció tagjai együtt jönnek el, és utána beszélgetnek az egykori eseményekről.

- 2007-ben alakult a színtársulat elődje, a Száguldó Orfeum. Milyen volt ez az elmúlt tíz év?

- Küzdelmes, szinte magam sem hiszem, hogy tíz évvel ezelőtt indultunk el ezen az úton a párommal. Ő a marketinget és az ügyvezetést viszi, én művészeti vezetőként dolgozom. Szinte magával sodort az egész. Mindkettőnknek volt tapasztalata, én húsz évet töltöttem kőszínházban. A színházi szerelem megmaradt, függetlenül attól, hogy nincs kőszínházunk. Szentendrén béreljük a művelődési házat, de nem biztos, hogy kell ahhoz épület, hogy jó színházat csináljon az ember. Persze, sokkal nehezebb, amikor van rá lehetőség és játszhatunk kőszínházban, érzem, hogy én mennyivel több terhet viszek magammal. Nagyobb felelősség, de nagyobb öröm is, mert ez a miénk.

A társulat a Sej, szellők című darabot hozta el a fesztiválra
Fotó: Ivancsics Ilona és Színtársai

- Megérte ez a bevállalás?

- Persze, hogy megérte. Hatalmas ugrást jelentett az életemben, megismertem a másik oldalt, azt, hogy milyen művészeti vezetőként, egyáltalán vezetőként működni. A kezdetektől mindent csináltam, eleinte szórólapoztam. Nagyon jó csapatunk van, kiváló munkatársakkal, színészekkel, jó érzés vezetni az embereket. Ami pedig a legfontosabb: a közönségnek jó előadásokat adni. Szeretek adni a szentendrei közönségnek, de bármilyen pici faluba is szívesen elmegyek. Nagyobb felelősség, de nagyobb résszel vagyok benne az egészben, ahhoz képest, mintha csak egy alkatrésze lennék. Természetesen a legnagyobb öröm számomra a színpadon állni, mert színész vagyok, de az is öröm, amikor létrejön egy előadás, sikerei vannak a kollégáimnak. Komplexebb, de nagyobb feszültség is. Nincsenek hétköznapok, vasárnap, nyár, dolgozunk folyamatosan.

- Ezt a feszültséget hogyan vezeti le?

- Sportolok, korábban futottam, most edzőhöz járok. Nagyon szeretem, kell a mozgás. Emellett szeretem a kertet, a természetet, az állatokat. Fontos, hogy Szentendrén lakunk, ahol van kert, ha hazamegyek, ott töltődöm fel. A Duna-parton van az irodánk, munka közben néha leszaladok, sétálok, nézem a vizet és megnyugszom. Kell a természet közelsége.

- A vezetői munka sokakat megváltoztat, megkeményít. Hogyan őrizte meg a közvetlenségét, természetességét?

- Gondot okozott, hogy főnökként hogyan mondjam meg, ha elégedetlen vagyok valamivel. Néha ez ma is bánt, de a tíz év alatt megtanultam, hogy igenis ki kell mondani, ha valami nem tetszik, mert különben nem működik a színház. Tehát tudok kemény is lenni, ha kell, de ezt még most is tanulom. Nálunk szívvel-lélekkel dolgoznak a művészek, mindegy, hány embernek játszunk. Viszont nem lehet privátkodni a színpadon, azt nem szeretem. Szerencsére a társulatban mindenki maximálisan odateszi magát. Egyébként vidéki vagyok, falusi, Kaposvár mellett, Nagybajomban éltem, ami egykor falu volt, ma már város. A természetességem innen is ered. Messziről jöttem erre a pályára, de igyekszem megőrizni azt, amit otthonról hoztam. Nem gondolom, hogy szükség lenne arra, hogy játsszam a művésznőt.

- Mik a tervei?

- Megkönnyítené az életünket, ha lenne egy állandó helyünk. Jelenleg Budapesten próbálunk, Szentendrén vannak a bemutatók. Ha lenne egy játszóhelyünk, az nagyon jó lenne. Egy fix hely, ahol nyugodtan lehet tervezni, nem csak hónapról hónapra. Ötleteim vannak akár öt évre előre; tartalmas, jó darabokat szeretnék létrehozni, legyen az vígjáték vagy dráma. Nagyon jó színészeink vannak, mindenki örömmel dolgozik.

- A szakmai visszajelzéseket figyeli?

- A színházunk nevét az országban ismerik. A szakmának nem szeretnék megfelelni, nem akarok elhelyezkedni sehol. Én a közönségnek szeretnék megfelelni, de nem úgy, hogy alulról kiszolgálok, inkább felemelni szeretném a nézőket. Persze fontos a barátaim, művésztársaim véleménye. Sokat járok színházba, sok előadást nézek meg. Körön kívül vagyunk, azt látom, de nem baj. Egyszerűen jó színházat kell csinálni. Igyekszünk olyan előadásokat létrehozni, melyek nem lerágott csontok. Sokszor látom, hogy mindig ugyanazt játsszák a színházak, van, hogy több helyen egyszerre. Én inkább keresek, kutatok új darabokat, ősbemutatókat, az sokkal izgalmasabb. De nekem nem is kell megfelelnem és a szőnyeg szélén hajbókolnom. Így nehezebb is, de egyben szabadságot is ad.

- Magánszínházként a költségvetésük stabil?

- Teljesen magánszínházként működünk, állami támogatásként a taót kapjuk meg, ami a legtöbb színháznak jár. Minden fillért visszaforgatunk a kezdetektől fogva, ezért nagyon szerényen működünk. A stábunk is adott, nincs pluszember, de amire szükség van, arra nem sajnáljuk a pénzt. Addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér.

- Hogy látja, lesz igény a színházakra a jövőben?

- Szentendrén közel ötezres állandó klubtagságunk van. Régóta járnak hozzánk, telt házas előadásaink vannak. Nem fogy a közönség. A színház örök, nem fog kihalni. Élőben minden, más, a színészi játéknak levegője van.

- Otthon ökogazdálkodással is foglalkozik. Hogy jut mindenre ideje?

- Nehezen. Éppen nemrég láttam, hogy a kertemben kinyílt a hóvirág. Régen több időm volt, de most is ültetgetek magamnak. A környezetemben a legtöbben az egészséges életmód hívei. Nagyon szeretem, amellett, hogy jót tesz, ki is kapcsol.