Ötven év lenyomatai

- Nem én szerettem bele a táncba, hanem az általános iskolában Simon Éva tanárnő vette észre, hogy tehetséges voltam. Tokaji imádott iskolámban, a kereskedelmi technikum kollégiumában egy fővárosi fesztiválra készültünk a tánccsoporttal, amikor a skarlát ledöntötte a csapat felét. Mindannyian bementünk a betegszobára, hogy együtt legyünk betegek és közben próbálhassunk.

Egy aranyos ápolónőnk volt, törődött velünk, segített valami injekcióval, hogy mihamarabb meggyógyuljunk. Még éjfélkor is gyakoroltunk, az asztalon táncolva tanítottam a lépéseket a többieknek harmonikazenére. Amennyire lehetett, halkan játszott a zenész, mégis lebuktunk.

Az ügyeletes tanár beírta az ellenőrzőmbe, hogy nevelői megrovásban részesít, mert éjfélkor a betegszobán az asztal tetején táncoltam. Szombaton az ebédnél felolvasták, az egész iskola nevetett a tanárokkal együtt. Nem lett baj belőle, mert jó tanuló voltam - emlékezik nevetve Németh László, aki ötven éve kezdte hivatásszerűen tanítani a néptáncot. Hat éve nyugdíjba ment, ma, 74 évesen saját jelmezkölcsönzőjében dolgozik és tanácsokkal látja el a hozzá forduló egykori tanítványokat, akik csoportjaikat vezetik.

- A filmgyárban többnyire Jancsó filmjeiben táncoltam huszonévesen. De egy idő után hazajöttem Tapolcára, hogy betegeskedő szüleimnek segítsek. Mindig tetszett a nagy badacsonyi forgatag, elmentem oda dolgozni egy vegyesboltba. A filmesek közben a Kornyi-tónál forgattak és kérték, hogy menjek. Egy kedves katona biztosította a helyszínt, kiderült, hogy a menyasszonya az egyik kolléganőm a boltban. Eltelt fél év, a katona, Raposa Árpád közben leszerelt, KISZ-titkár lett Badacsonytomajon. Rendes ember volt, de olyan furcsán nézegetett engem. A menyasszonya meg kérdezgetett a filmekről.

Nem hazudtam, de kerültem a témát, később mégis rájöttek, hogy engem láttak szerepelni. A moziban akkor négy Jancsó-filmet is vetítettek. Később a tomaji művelődési házban kaptam munkát kultúrosként, de táncolni már nem akartam. Csakhogy addig fűzött a fiatal pár, hogy át kéne alakítani a táncegyüttest, hogy elvállaltam. Összeszerveztek sok fiatalt, egy jó év alatt erős táncegyüttes lett belőlük. Akkor sokkal könnyebben ment az ilyesmi, mint most. Nekem megszervezték az embereket, azért tudtam olyan színvonalas dolgo-kat csinálni olyan hamar - mondja Németh László. Amikor másfél év után elvitte a gyerekcsoportot egy megyei rendezvényre, ők voltak ott a legügyesebbek.

- Öt-tíz évesek voltak, nagyon aranyosak. Mindenki patronálta a csoportot, a kultúrház, a hegyközség, a tanács. A néptáncoktatás mellett ruhatervezést, néprajzot tanultam, mert érdekelt, tetszettek a népviseletek. Megterveztem a ruhákat és megvarrattuk azokat. Talán hat év telt el így, addig vezettem a táncegyüttes gyerek- és felnőttcsoportját. Szerettem a munkámat, de hívtak Tapolcára is a vasutas művelődési központba. Az akkori igazgatónak, Zentai Gábornak nagy szerepe volt a most 45 éves Batsányi Táncegyüttes megalakításában - emlékezik a csoport alapítója, aki ott is talált támogatókat, az együttes mellé állt a gimnázium, a szakmunkásképző.

- Akkor még szép világ volt, becsületesek voltak az emberek, segítették egymást. Fiatalok jöttek össze, olyanok, akiket semmi nem érdekelt a világon, csak a tánc. Olyan voltam nekik, mint az apjuk, pedig nem sokkal voltak fiatalabbak nálam. Nagy tehetségek voltak köztük. Például Figler Károly, aki bárhol megállta volna a helyét.

Németh László nehéz szívvel válik meg a gyönyörű népviseletektől, amelyek múltja részeit képezik Fotó: Tóth B. Zsuzsa

Gyönyörű hangja volt, és pillanatok alatt letáncolta, amit a legnagyobb művészektől látott - mondja mosolyogva a művészeti vezető, aki egészen a Ki mit tud? dobogójának harmadik helyéig vezényelte egykor a fiatalokat. Az amatőrök között érték el ezt az azóta is páratlan eredményt 1993-ban. Amellett az együttes számos fesztiváldíjat nyert. A magyarországi minősítő rendszerben arany minősítést kapott és Európa-díjat vehetett át. Számos nemzetközi fesztiválon mutatta be műsorát, nagy sikert aratott határainkon túl is.

- Bán László is ott volt a táncosok között a kezdetektől, ő már 13 évesen kezdte a kezem alatt a táncot Tomajon és jött velem Tapolcára. Most a 45 éves Batsányi Táncegyüttest vezeti, büszke vagyok rá. Többen is táncegyüttes-vezetők lettek. Tarjányi Sándor, Buzás Balázs, Csaba Zsolt az Állami Népi Együttesben táncol, és a lányok közül is többen tanítanak - mondja a fiatalok egykori mestere, aki annak idején arra is képes volt, hogy alsó nadrágot, harisnyát vásároljon a táncosoknak, ha úgy gondolta, hogy nem megfelelő az öltözékük.

- Aztán megtanulták, hogy a lányoknak például egyforma harisnyában kell lenniük. Sőt, azt is tudniuk kell, hogy milyen viseletben táncolnak. Előfordult, hogy táncversenyen zsűriztem, és megkérdeztem egy táncost, hogy milyen viseletben van. De nem tudta. Ilyen nem fordulhat elő. Arra is figyelni kellett, hogy egy-egy koreográfiához megfelelő legyen a viselet. A domaházi táncokhoz a Néprajzi Múzeumban hárman órákon át kutattunk anyagért, miután még a polgármester sem tudott nekünk segíteni. Aztán díjat kaptunk a táncért, a Ki mit tud?-on is bemutattuk - mondja Németh László.

A Batsányi Táncegyüttes viseletei kilógtak a sorból, akárhova mentek, mindenki a csodájukra járt. De az egykori művészeti vezető ma már inkább a háttérben szeret maradni. Azt mondja, jólesik az érdeklődés, de ott vannak a fiatalok, ügyesek, tegyék a dolgukat ők. Tíz éve adta át a Batsányi Táncegyüttes vezetését, 64 évesen, a csúcson hagyta abba. Akkor már működött a kölcsönző, ahol ma is ő tervezi a jelmezek, viseletek egy részét. Azokért és a népművészeti ajándéktárgyakért vidékről is megkeresik. A vállfákon szebbnél szebb viseletek, a polcokon eredeti, sok kézi munkával készített matyó és palóc, kalotaszegi, meg felvidéki, kalocsai főkötők pihennek. Némelyiket már rég eladhatta volna, de sajnálja.

Hiába, ötven év nem múlik el nyomtalanul.

Az első tanítványai ma már sikeres táncegyüttesek tehetséges vezetői