Légitaxival a Balatonnál

A repülés hazai történetében egyetlen időszakban, az 1920-as években alkalmaztak menetrendszerű légi forgalomban hidroplánokat, más néven vízi repülőgépeket, amelyek képesek vízfelületen úszni, valamint arról felszállni és arra leszállni. A hidro-plán népszerű és elterjedt repülőgéptípusnak számított a 20. század elején, az Osztrák-Magyar Monarchia légi-flottájának is meghatározó részét képezték az első világháborúban az adriai-tengeri kikötőkben állomásozó gépmadarak, hívja fel a figyelmet Kositzky Attila nyugalmazott altábornagy, a légierő egykori vezérkari főnöke, aki korabeli balatonfüredi újságcikkek segítségével rekonstruálta a balatoni hidroplántörténetet.

Kositzky Attila nyugalmazott altábornagy

- Az első világháború utáni békeszerződés hazánknak megtiltotta a katonai repülést, az országban nem gyárthattak katonai repülőgépet, a meglévőket pedig meg kellett semmisíteni. Annak érdekében, hogy kijátsszák az antantot és a Lég-ügyi Ellenőrző Bizottságot, állami pénzből polgári repülőket, köztük hidroplánokat szereztek be az 1920-as évek elején - mondja a nyugalmazott altábornagy.

A Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány honlapján olvasható történeti áttekintés szerint a hazánkra vonatkozó repülési tilalom 1922 szeptemberi feloldása után néhány hónappal két légitársaság is alakult: az Aeroexpress Rt. és a Magyar Légiforgalmi Rt. Előbbi hat Junkers F13-as utasszállítóval - amely az első, teljesen fém-építésű gép volt - rendelkezett, a repülők futóművét viszonylag egyszerűen úszótalpra lehetett cserélni. Az utasszállító gép elején volt a részben nyitott pilótafülke, majd a zárt, négyüléses utaskabin. A társaság engedélyei először a Duna hazai vonalára szóltak: a hidroplánok a fővárosban a mostani Szabadság hídnál állomásoztak a folyón a Gellért Szálló közelében, első útjaikat pedig érdeklődők százai figyelték 1923 tavaszán a korabeli híradások szerint. A társaság ugyanebben az évben már nyártól Budapestről a Balatonra, valamint a tó melletti helységek közöt-ti forgalomra, továbbá a nem menetrendszerű alkalmi és sétarepülésekre szintén megkapta az engedélyt, amelyet a következő évben a fővárost Béccsel összekötő légi forgalomra is kiterjesztettek.

Hidroplán korabeli képeslapon / Balatonfüredi Városi Helytörténeti Gyűjtemény tulajdona /

A repülőjáratot népszerű-sítő plakát szerint alkalmi és menetrendszerű járatok is szállították az utasokat a fővárosból a Balatonhoz, valamint a tó körül. Az alkalmi járatok között volt, amelyik Budapest és Siófok között járt - a távot bő fél óra alatt leküzdve -, egy másik Siófokról indulva repülte körbe a tavat és tért vissza az indulóállomásra, egy harmadik járat pedig a Balaton keleti medencéjében repült: Siófokról indulva Balatonkenese, Balatonalmádi, Balatonfüred és Tihany vonalán vissza Siófokra. A menetrendszerű járatok Siófokról indultak és tértek vissza ugyanoda alig egy óra alatt, úgy, hogy közben Almádiban, Füreden és Balatonföldváron is leszállt a gép. Kositzky Attila szerint a korabeli felvételek azt bizonyítják, nem kellett bonyolult infrastruktúrát kiépíteni a hidroplánok fogadásához, a húszas években a vízre leszálló gépek utasait kiszállás után motorcsónakkal vitték a partra.

A cég leghíresebb pilótája Endresz György, a későbbi óceánátrepülő volt, ám nem ő volt az egyedüli neves sofőr . Kositzky Attila felhívta a figyelmet, a korabeli lapok szerint Grosschmid István is vezette a járatokat, aki ismert hidroplánpilóta volt az első világháborúban az Adrián.

/ Balatonfüredi Városi Helytörténeti Gyűjtemény tulajdona /

Hiába voltak felettébb látványosak azonban a gépmadarak, és hiába tárult lélegzet-elállító panoráma a szerencsés utasok elé, a járatok üzemeltetése gazdaságtalannak bizonyult, ezért 1926-ban befejezte tevékenységét a társaság. A hidroplánok sajnos nemcsak pozitív értelemben keltettek feltűnést: 1923 májusában Csepelen, néhány évvel később Siófokon zuhant le egy-egy repülő.

A nyugalmazott altábornagy elmondta, az első világégéssel ellentétben a második világháborúban már nem volt szükség ezekre a gépekre, és a polgári repülésben is hamar feledésbe merültek, miután egyre több szárazföldi, kerekes gépet vásárolt a hazai légitársaság (előbb a Malert, majd 1946-tól a Maszovlet). A legendás Junkers F13-asok közül egy látható még a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban, jegyezte meg Kositzky Attila.

A vízi repülők balatoni története a rendszerváltozás éveiben folytatódott, miután Kehrer Béla, a veszprémi sárkányrepülő klub akkori elnöke készített két úszótalpat egy motoros sárkányrepülőhöz. A szerkezetet nem hivatalosan először 1986-ban próbálták ki az örvényesi strandon, ám egy kisebb konstrukciós hiba miatt a gép elmerült a vízben, idézi fel Horváth Attila, az egykori veszprémi sárkányrepülő klub vezető pilótája, aki többször is repült a később tökéletesített, speciális járművel. Az úszótalpak átalakítása után a nagyvázsonyi halastavon végeztek próbarepülést, majd 1988-tól három éven át csupán a balatoni évadnyitó Kékszalag vitorlásverseny napjára kaptak engedélyt a vízi repülésre. Ezeken az alkalmakon egész nap repült a gép Balatonfüred térségében, ami nem csupán a pilótáknak, hanem a jármű látványa miatt a vitorlásverseny nézőinek is máig emlékezetes.

Úszótalpas motoros sárkányrepülő Örvényesen 1986-ban
Fotó: Marton Attila, Horváth Attila, archív

- Felszálláskor alig gyorsult a gép egészen addig, amíg el nem érte az óránkénti 20-30 kilométeres sebességet. Ekkor az úszótalpak felsiklottak a víz felszínére, és hirtelen meglódult a szerkezet, 65 kilométeres sebességre felgyorsulva pedig elemelkedett a vízről - magyarázza Horváth Attila. Az ötlet si- kerén felbuzdulva engedélyt kértek a hatóságtól rendszeres sétarepülésekhez, a hivatal azonban hajthatatlan maradt, hiába érveltek azzal, hogy a gép nem vízi jármű, hiszen csak fel- és leszálláskor veszi igénybe a tavat. A négyhengeres, közel hatvan lóerős úszótalpas sárkányrepülő 1988 után a következő két évben is felszállt a vitorlásverseny nyitónapján, hogy rövid, de diadalmas pályafutását az 1990. augusztus huszadikai dunai légi parádén fejezze be.

Azóta eltelt immár két és fél évtized, ám a feljegyzések szerint mindössze egyszer, 2008-ban szállt le a Balatonon vízi repülőgép: akkor egy horvát tűzoltó hidroplán végzett katasztrófavédelmi gyakorlatot a tavon. Bár ötletek felmerültek azóta is a balatoni hidroplánrepülés felélesztésére, a légi forgalom újraindulására még valószínűleg sokat kell várni.

Kíváncsiak voltunk, kaphat-e repülési engedélyt manapság hidroplán a Balatonon. Válaszában a Nemzeti Közlekedési Hatóság azt írta, engedéllyel rendelkező vízi repülőtér - amelynek működését az illetékes hajózási hatóság hagyhatja jóvá - nem üzemel a Balatonon, ám az utóbbi években több kérelem is érkezett hidroplánok üzemeltetésére, de a hatóság a megkereséseket elutasította.