A bakonyoszlopi az utolsó még működő mélyműveléses szén- és bauxitbánya a térségben

Számos jogviszonyi átalakulást követően maradt talpon egy maroknyi csapattal, továbbra is termeli a szenet és a bauxitot a területről. A tulajdonos Eoszén Kft. azonban harcol a fennmaradásért, a megrendelések bizonytalanok, a vezetőség ezért is keresi az újabb megoldásokat.

Lukács Lóránt üzemvezető-helyettes, bányamester fogad minket a bányánál. Készségesen kalauzol és mutat meg mindent, amit a látogatóknak lehet. Az egy az ezres arányú térképen jól látható, hogyan helyezkedik el a kitermelési terület. A bánya a földfelszíntől százötven méter mélyen üzemel. A szakember elmondja, a bauxit lencsésen települ, fölötte 5-7 méter vastagon található a szén. Az úgynevezett alsó és felső bányamezőkben egyaránt folyik a kitermelés. A magasabb szinteken jelenleg bauxitot termelnek, de, ahogy a szakember mondja, hamarosan szénre is fognak támadni .

Csillag László huszonöt éve bányánál dolgozik, sok bányabezárásnak volt a tanúja

A szénre a kereslet szezonális, elsősorban ősztől tavaszig tart, a nyári időszakot a bauxitértékesítéssel hidalják át. A bányát eredetileg szénkitermelésre tervezték, idén még a tervek szerint 3000 tonnát hoznak a felszínre.

Az aknaszén 40-45 százaléka porszén, és mivel az erőművi beszállítás megszűnt, gyakorlatilag határon van a termelés gazdaságossága. A szénpor hasznosításával ezért többféle módon próbálkoznak; a Pannon Egyetemmel együttműködve egy brikett ragasztóreceptúrát fejlesztettek ki, az így előállított új terméket a tervek szerint pályázati forrásra alapozva gyártanák és vezetnék be.

A telepen az egykori technikai vívmányok idézik a bányászat virágkorát, például a távirányítású kitermeléshez használható gép is üzemel.

Lukács Lóránt üzemvezető-helyettes, bányamester mutatja be a telephelyet

A bányába vezető úton jó darabig szinte semmit sem látni, csak fekete falakat, kanyarokat. Aztán elérkezünk a munkaterületre. A földfelszíntől 120 méterre vagyunk, Bakonyoszlop külterülete alatt, a Dudar patak völgyének mentén járunk. A bauxitos munkahelyen már visszafejtett, úgynevezett kiért üreg jól mutatja a munkafázisokat. Szemben egy elővájás, ahol még halad előre a fejtés. Látható vörös bauxit, felette van egy két-három, esetenként négy méter vastag szürke bauxit, utána következik a szén.

Több irányban haladnak a szakemberek: robbantanak, fúrnak, majd szalagon a felszínre küldik a kitermelt anyagot. A munka embert próbáló: sötétség, por, sok munkafázist kézi erővel kell végezni. A sötétségben szénporos arcok tűnnek fel itt-ott.

A dolgozók között vannak, akik a számos átalakulás ellenére 25-30 éve dolgoznak bányászként, igaz, nem sokan maradtak a régiekből. Közéjük tartozik Csillag László is.

Ő huszonöt éve bányánál dolgozik, elmondja, sok bányabezárásnak volt a tanúja. Dolgozott vájárként, robbantómesterként, szinte minden évben elvégzett egy-egy képzést, mint mondja, huszonöt évet erre áldozott, ezt tanulta, ezt tudja csinálni. A nehézségek ellenére mindig talált a munkában valami szépet, nagy fejtések voltak régen, volt, hogy két géppel dolgoztak egyszerre, akkor sem fogyott el nap végére a kitermelt nyersanyag.

A nehéz körülmények ellenére a jóízű ugratásoknak, heccelődésnek is van helye. Mindenki figyel a másikra, a körülményekre: itt össze kell tartani, hiszen ez egy másik világ, mások a szabályai.

A felszínen az irodában Fekete István, az Eoszén Kft. ügyvezetője fogad minket.

- Ez egy hosszú történet - kezdi az ügyvezető. - Alapvetően bauxitbányászattal foglalkoztunk 2012-ig, magam 1984-ben bauxitosként kezdtem, bányamérnökként. Azóta hat cégben dolgoztam, de szinte fel sem álltam a helyemről - teszi hozzá. Számos átalakulást követően a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (MAL) Zrt. jogutódjaként 2012-ben jött létre az Eoszén Kft.

Fekete István úgy véli, sok minden közrejátszott abban, hogy leépült az iparág.

- A 2002-ben elhangzott, MAL Zrt.-vezérigazgatói előterjesztés alapján már be akarták zárni a bányát. Akkor kerestük az utakat, hogyan tovább. A műszaki kollégákkal úgy gondoltuk, itt helyben más területtel kellene foglalkozni. A szerbiai szénbányák reorganizációs programjában is részt kívántunk venni, azonban ez nem jött össze. A 2010-es vörösiszap-katasztrófa azonban végképp megpecsételte a térség sorsát. Így adtuk a fejünket részben szénbányászatra, közben kiderült, bauxitra is szük-
ség van - fogalmazott Fekete István.

Magyarországon ma már nem állítanak elő bauxitból timföldet, megszűnt az alumíniumgyártás, így hazai piac nagyon kicsi. Az Eoszén kohászati adaléknak Ostravába és Lengyelországba szállít még bauxitot. Emellett - úgy látják, hogy - a Szerbia, Bosznia és Montenegró által lefedett piacok egy részén is lehetnek versenyképesek.

- Így nehézkesen, de 2012 óta önálló kis cégként dolgozunk, nem egyszerűen. Sajnos a természeti körülményeink és a piac sem úgy alakult, ahogyan szerettük volna. Most küzdünk a lét és nemlét között mi is - mondta az ügyvezető.

A szénpiac Magyarországon leáldozóban van, majdnem minden szénalapú erőmű bezárt vagy átállt biomasszára, a lakossági felhasználás pedig kiszámíthatatlan. Jelenleg az Eoszén Kft. bauxitra csak éves szerződéseket tud kötni, viszont egy mélyműveléses bánya, aminek nagy állandó költsége van, nem tud bizonytalanra építeni hosszú időn keresztül.

Az ügyvezető szerint hasonló helyzetbe kerültek, mint a nemrég bezárt úrkúti mangánbánya, a bizonytalan piaci viszonyok között kérdéses, meddig tudnak fennmaradni.

Fekete István ügyvezető úgy véli, az emberiség nem nélkülözheti a fosszilis energiahordozókat. Megfontoltan felhasználva még a következő nemzedékek számára is helyben biztosítani lehetne az alapellátáshoz szükséges erőforrásokat

Jelenleg 40 fő körüli létszámmal dolgoznak, osztályozzák a bauxitot, a szenet, a vevők kívánságát megpróbálják a legmagasabb szinten kielégíteni. A szénalapú brikettben még látnak lehetőséget, azonban a fejlesztés nagy beruházást igényel. A számos előírás szintén megnehezíti a dolgukat. Mindemellett nincs állami bányapreferáció, támogatás vagy pályázati lehetőség, de a megfelelő háttér, biztosítás is hiányzik.

- Magyarországon ma azért nem kell cukorrépát termelni, mert bezártak a cukorgyárak. Nekünk, illetve az országban azért nem kell szenet bányászni, mert bezártak az erőművek. Ha nincs piac, nincs miről beszélni, kiszámíthatatlan piacra pedig nem lehet alapozni - fogalmazott az ügyvezető.

Hazánkban a bauxitból egykor hárommillió, ma 20 ezer tonna kerül forgalomba. 1965-ben 36 millió tonna szenet termeltek ki, ma 7 millió tonnát, jelenleg ennek 99 százaléka külszíni fejtésből származik. A bakonyoszlopi valóban az utolsó bánya, ahol mélyműveléssel termelik ki a szenet.

Fekete István szerint a fiatalok számára nem vonzó a bányászat, a speciális tudást igénylő munkára nincs szakember. A munkaerőért a multinacionális cégekkel pedig nem tudnak versenyre kelni.

Az ügyvezető úgy véli, az emberiség nem nélkülözheti a fosszilis energiahordozókat. Megfontoltan felhasználva még a következő nemzedékek számára is helyben biztosítani lehetne az alapellátáshoz szükséges erőforrást. A tendenciák azonban úgy tűnik, más jövőt vetítenek előre.