Hogyan kell sólymokkal vadászni? Staféta Tóth Jánossal

- A solymászoknál nem beszélhetünk versengésről, így aztán én sem tudom, hogy évente hány fácánt ejtek el. Nekünk az élmény a fontos, amit a madarakkal és a kutyáimmal érek el. A vizsláimnak a nádas-lápos, bozótos területen fel kell kutatniuk a fácánt.  Amikor szagot fognak, megtorpannak a közelében, s orrukkal mutatják az irányt. Ekkor már egy ideje a sólyom fent köröz a fejem fölött, majd pillanatok alatt lecsap az áldozatára. Úgy 300 kilométeres sebességgel indul lefelé, az elkapás pillanatában 80-120 kilométeres a sebessége.

Áldozata nyakát roppantja el, majd a megkoppasztása után jót eszik a húsából. Ilyenkor nem mindig jön vissza a füttyszóra, úgy kell megkeresnem. Ilyenkor jól jön a hátára erősített gombelem méretű adóvevő készülékből a jelzés, amit a nálam lévő antennával mérek be. A hatótávolsága 50 kilométer, de hegyes-völgyes vidéken ez nem érvényesül - akár órákig is gyalogolhatok, mire megtalálom. A vándorsólyomjaim az évek alatt hozzám nőttek. Amikor az idősebbek meglátnak a ketrecük közelében, hangos „cakkogással” köszöntenek, csak úgy, mint a társaikat.

Azt kérdezi Falussy Boglárkától, hogy miért érdemes az Amerikai Kuckóba látogatni.

A Staféta következő vendége: Falussy Boglárka