Norvégiában magas az egészségügyi dolgozók presztízse

- Miért vállalta ezt a munkát?

- Az elmúlt évtizedben az egészségügy számos pontján – oktatás, kutatás, patológia, mentés, ellátásszervezés, kórházirányítás – és több pozícióban lévén megismerhettem a rendszert, dolgoztam vezetőként és a közvetlen betegellátásban asszisztensként, segédápolóként, orvosként. Lehetőségem volt az Európai Kórházszövetség (HOPE) csereprogramjában más országok egészségügyi ellátását is tanulmányozni, az élmény sokkoló, és egyben meghatározó is volt. Azt láttam, messze előttünk járnak. Szervezettségben, tudatosságban, odafigyelésben. Egyes külhoni elemeket, megoldásokat, szemléletet sikeresen alkalmaztunk itthon is, a zirci kórház dán minta alapján újult meg. A dán városi kis kórházak átalakítása, új szerepkörének kialakítása, azok kedvező tapasztalatai vezettek és bátorítottak bennünket is a bakonyi kiskórház jövőképének kialakításában, a fejlesztési irányok meghatározásában. Azt láttam, hogy helyi szinten lehet adaptálni a rövid tanulmányutakon látottakat, ám ha magasabb szintre tekintünk – megye, régió – akkor egy néhány hetes tapasztalatszerzés nem elegendő ahhoz, hogy átláthassuk, megtanulhassuk, mitől és hogyan működik, vagy nem működik egy ellátórendszer. Hosszabb időt szükséges benne aktívan eltölteni. Ezért amikor a felkérést kaptam, nem haboztam, elvállaltam.

- Nős, három gyermeke van. A családjával utazott?

- Természetesen. A hosszú távollét mindenkit megviselt volna.

Fotó: Mátételki András

-  Milyen munkát végez?

-  Szervezetünkhöz tartozik egy közel két Magyarországnyi terület lakosságának egészségügyi szakellátása. Ez a hatóság a tulajdonosa és egyben finanszírozója a kórházaknak, a mentőszolgálatnak, a járóbeteg szakrendelőknek.

-  Hogy érzi magát?

- Jól, bár az első év nagyon kemény és nehéz volt az idegen nyelv, az ismeretlen kultúra miatt. A norvég társadalom és az emberek is nagyon befogadóak, támogatóak. Sok segítséget kaptunk a tíz-húsz éve itt élő, más országokból érkező kollégáktól is.

- Milyen szakmai tapasztalatokat szerzett?

- Szétválasztanám a szakmai kérdéseket és a munkahelyi kultúrát. Szakmai, szervezési területen megtapasztalhattam, miként működik egy regionális egészségügyi szervezet, milyen tevékenységeket végez, melyeket irányít, milyen az együttműködése a minisztériummal, más régiókkal, milyen módon irányítja a hozzá tartozó kórházakat. Érdekes és tanulságos volt megismerni azt az együttműködést és szabályrendszert, amelyben a nagyfokú önállósággal, autonómiával rendelkező régiók a napi tevékenységüket végzik, ahogy 5-10 éves távlatban megtervezik a szakmai irányokat, a kapcsolódó fejlesztéseket, valamint hogyan bontják ezt le éves ciklusokra, és építik be a napi működésbe. A munkahelyi kultúra külön élmény, az abszolút partnerség, egymás kölcsönös tisztelete jellemző, a vezetők közvetlenek, mindenki mindenkivel tegeződik, a főigazgató egy közülünk, akihez bárki bármikor odamehet, elmondhatja a véleményét, kérdezhet tőle, érdemi választ is kap, a rosszallás legkisebb jele nélkül. Tisztelik a másik idejét, így a késést nem jó szemmel nézik, de ha közbe jön valami és időben tudnak erről az érintettek, rugalmasak és megértőek. Főleg, ha családi ok áll a háttérben. A családközpontúság nem csak szavakban létezik, ha engem az óvoda, iskola értesít, hogy a gyermekem belázasodott, akkor bármit csinálok, azonnal félbe kell hagynom, szólni a többieknek, és haladéktalanul menni a gyermekért. Ha nem így teszek, akkor nem jó kolléga vagyok, hanem rossz apa és a családot hanyagoló szülőket megvetik. A munkahelyi légkört meghatározóan átitatja a másik ember tisztelete. A bizalom, hogy mindenki a legjobb tudása szerint végzi el a feladatát, mindenben támogatja a közös feladatok elvégzését, bármit  mond, csinál, azt jó szándék, magas szintű szakmai tudás vezérli. Ezért, soha senki nem ellenőrizte le egyetlen elemzésemet sem. Feltételezik, ha kiadtam a kezemből, az nyilván minden porcikájában pontos, hibátlan, ha mégsem, akkor sem hanyagságot, sarlatánságot, vagy szándékosságot feltételeznek.

- Mi jellemzi a norvég egészségügyet?

- A lakosok lapvetően elégedettek, a szolgáltatások magas színvonalúak, mindenki számára elérhetőek, a rendszer nemzetközi összehasonlításban is nagyon jól szerepel. Emellett jellemzőek a hosszú várólisták, és számos területen lehetne az ellátás szakmai színvonalán javítani, erre folyamatosan törekednek is. Harmadik gyermekünk érkezésekor mi is megtapasztaltuk, miképpen valósul meg ez a gyakorlatban, és családunk csillagos hatost adott a terhesgondozásra, a szülés támogatására. A személyzet minden szempontból, emberi-, szakmai-, szervezési területen is kifogástalanul teljesített. Van mit tanulnunk, van mit hazahozni. Az orvosok, nővérek, és valamennyi egészségügyi dolgozó társadalmi presztizse magas, ez a fizetésekben is megmutatkozik. Egy jó szakorvos évi bruttó egymillió korona felett keres, ami harmincötmillió forintnak felel meg, de a nővéri fizetéseknél is öt-hatszoros a különbség, összehasonlítva a hazai bérekkel. Bár Norvégia Európa egyik legdrágább országa, magasak a megélhetési költségek, egy orvosi állásból, napi hét és fél óra munkával eltartható egy öttagú család.

-  Mit csinál a szabadidejében?

-  Igyekszem bepótolni azt, amire otthon három állás mellett nem volt időm, energiám. A legtöbb szabadidőt együtt töltjük a családdal, játszunk, olvasunk, sétálunk. Életünkbe új színt hozott harmadik gyermekünk megszületése, ő kilenchónapos. Húsz év kihagyás után újrakezdtem a kóruséletet, s minden próbán eszembe jut megboldogult Ehrenberger József főorvos úr, aki számtalanszor hívott a zirci vegyeskarba, de otthon erre nem jutott idő.

- Hogy élik mindennapjaikat a norvégok?

- Az élet nyugodt, az emberek nem rohannak. Türelmesek, figyelmesek, főleg az idősebbekkel, a gyermekekkel, a gyermekes családokkal szemben. Egymást felnőttként kezelik, tisztelik a másik véleményét, értékrendjét, szabadságát, de ezt ők is elvárják. A gyermekeket fiatal koruktól kezdve mozgásra, a természet szeretetére nevelik, akármilyen idő is van, óvodás kortól több órát töltenek a szabadban, szakadó esőben vagy hóban is. „Nincs rossz idő, ha van jó ruhád” mondásukat tanítják meg elsőként az ide költözőknek. Amint kicsit enyhébb az idő, előkerülnek a grillsütők, és mindenki megy a szabadba. Sokat sportolnak, minden gyermek megtanul síelni, úszni. A kerékpár használata mindennapos, ezt jól kiépített kerékpárutak, és nagyon figyelmes, a kerékpárosokra odafigyelő autósok segítik. A családok sokat vannak együtt, a gyermek nevelése a szülő felelőssége és feladata, az óvoda és iskola ezt segíti és támogatja.

- Meddig maradnak Norvégiában?

- Eredetileg két évben gondolkodtam, de ezt most a hazai állapotokat tekintve több évvel meghosszabbítom. Úgy vélem, a magyar egészségügyet a rendszerváltás előtti elvek alapján formálják át és ebben az általam képviselt szemléletnek, szakmai alapú megközelítésnek nincs helye. Nem panasz ez, hanem tény.