2015.04.17. 12:29
Múltunk darabjait őrzik a különböző korok tárgyai
Indián fejdíszek, római kori edények, 18. századi textilek – mind egy-egy letűnt korról adnak tanúbizonyságot. A Laczkó Dezső Múzeum restaurátor műhelyében, amely egyben a Magyar Tudományos Akadémia kutatóműhelye, új életre kelnek, hogy még sokáig mesélhessenek utódainknak is azokról a korokról, melyeket a történelemkönyvek oldalairól ismerhetünk .
A restaurátor műhelyben most folyó munka egyik kiemelt darabja az a római kori edény, amely a 8-as főút Várpalotát elkerülő szakaszának építését megelőző régészeti feltáráson került elő. Földlabdával együtt, szakkifejezéssel élve in situ került be a műhelybe. Ez a módszer nagy segítséget jelentett a restaurátorok számára.
Már a római korban luxuscikknek számító terra sigillata tál különlegessége, hogy a korabeli javításnak köszönhetően egyben maradt. Az edény darabjait miután összetört nem dobták ki, hanem még a római korban átfúrták és ólompántokkal összefogatták kívül és belül is. A terra sigillata kerámia annyira értékesnek számított az ókorban, hogy fizetőeszközként is használták, forgalmi értéke vetekedett a nemesfémekével. Vizsgálatával képet kaphatunk a korabeli készítők és javító mesteremberek technikai tudásáról. A kiváló minőségű edény anyaga sűrű és tömör, ennek köszönhetően nehezen engedte át a folyadékot. Sötétvörös színe és domború mintája, szép arányai pedig magas fokú esztétikai élvezetet nyújtottak. Egervári Márta, a Műtárgyvédelmi Osztály vezetője kiemelte, a feltárás körülményein is múlik, milyen minőségben lehet restaurálni az adott darabokat. A restaurálás etikai irányelvei, főleg a fém és szilikát anyagú műtárgyak esetében, egyre inkább a mechanikus tisztítás irányába mutatnak a vegyszeres kezelésekkel szemben, eszerint egy-egy kvalitásos tárgy tisztítása, konzerválása több hétig is tarthat.
Fotók: Nagy Lajos
A szerves anyagú műtárgyak érzékenyebbek, ezért a kezelésüknél sokkal körültekintőbbnek kell lenni. A javarészt ilyen tárgyakból álló, Kutasi Kovács Lajos hagyatékára épülő, a közelmúltban megnyílt, Összefirkált térkép című kiállítás anyagának restaurálása szintén nagy feladatot jelentett a szakemberek számára.
A veszprémi származású emigráns írót kalandos utazásaira elkísérte indián barátja, Tiszta Csillag, akinek, több száz műtárgyból álló gyűjtemény egy részét köszönhetjük. Számunkra az indián tárgyak kuriózumnak számítanak. Kultúrájuk használati tárgyai a helyi környezet adottságait felhasználva, természetes anyagokból, fejlett kézműves technikai tudással, sajátos ízlésvilággal készültek. Tisztításukhoz K. Juhász Andrea (textil-), Kovács Ilona (papír-) restaurátorok nemzetközi szakirodalomból tájékozódtak a helyi gyűjteményben ritkán előforduló tárgytípusok kezelési lehetőségeiről. A tisztítás, konzerválás, restaurálás munkafázisai közül a restaurláshoz szükséges, hogy az adott tárgy készítés technikáját megismerjük. A kiállításokon, publikációkban megjelenő tárgyak esetében elsősorban az esztétikai megjelenés minél jobb helyreállítása a cél. Az állagmegőrző munkák során a tisztítás, konzerválás, és a helyes tárolási körülmények kialakítása kerül előtérbe.
A jelenleg kezelés alatt álló műtárgyak fontos darabja az a tizennyolcadik századi ruhaderék amely a pápai főtér ásatásán került elő. A fémfonalas díszítésnek köszönhetően a selyemszövet és a halcsontos fűző töredékek értékelhető formában megmaradtak. Ezért annak szabásmintáját is le lehet modellezni. Egervári Márta kísérleteket végez Lengyel Boglárkával, a Nemzeti Múzeum régészeti fémrestaurátorával, amely során ugyanolyan technikával állítanak elő fémfonalakat, és abból korabeli fémszálas pártat és csipke mintákat.
- Számomra ez az intézmény az, amely a történelmünk helyi vonatkozásainak, tárgyi és eszmei értékeinek megőrzésére hivatott, ahol a múltunk kézzel foghatóvá válik. Minden kollégával ezen értékek feltárásán, megőrzésén, és bemutatásán dolgozunk - fogalmazott Egervári Márta. - A kilencvenes évekhez képest fele létszámmal látjuk el a régi és újabb feladatköröket - , követjük az új vizsgálati és kutatási eljárásokat, kezelési módszereket , valamint beolvasztjuk azokat a mai kor elvárásainak megfelelően a feladatok sorába. Gondolok itt a múzeumi informatika, interaktivitás, virtualitás, élő múzeum, aktív múzeumpedagógiára. Sok kollégának kellett más szakterületen is képzettséget szerezni, hogy ezeknek lehetőségünkhöz mérten eleget tudjunk tenni - tette hozzá a szakember.
Napjainkban országos szinten is elsődleges elvárás a műtárgy állomány állagmegóvása, a megelőző műtárgyvédelem.
- Minimálisra csökkenteni a tárgyak öregedését, fizikai, kémiai romlását, elsősorban a megfelelő tárolási körülmények biztosításával és gondos kezeléssel lehetséges. Ehhez temperált műtárgyraktárak szükségesek, ahol fenntartható az állandó, nem túl száraz, nem túl nedves relatív légnedvesség-tartalom, UV-sugárzástól, por és légszennyezőktől védett környezet - tudtuk meg a szakembertől.
A műtárgyak többsége a bekerülés állapotában nem őrizhető meg hosszútávon, mert az előéletük során elszenvedett hatások elindítanak egy önfenntartó romlási folyamatot. Ezek az öregedési folyamatok olyan anyagszerkezeti átalakulásokkal járnak, amelyek idővel a tárgyak teljes lebontódásához vezetnek. A restaurátor szakemberek megállítani ugyan nem tudják, de minimálisra csökkentik, lassítják ezeket a folyamatokat még a tárgyak raktárba helyezése előtt. A tárgyak kiegészítése, restaurálása nem csak esztétikai szempontok miatt, hanem a szerkezeti megerősítés szempontjából is fontos. Minden tárgy egyedi, a számára legmegfelelőbb tisztítási, konzerválási, restaurálási eljárást kell kidolgozni. Különleges előkészületet igényelnek és szakmai kihívást jelentenek a nagyon rossz állapotú, nagy hiányokkal rendelkező, sokféle anyagból összeépített tárgyak, és a szerves régészeti leletek konzerválása Egervári Márta a szakmai szépségéről így nyilatkozott: Amikor először áll össze egy tárgy, az minden esetben kimondhatatlan sikerélményt jelent és újabb lendületet ad szakmai munka folytatásához.
A megyei hatókörű Laczkó Dezső Múzeum Műtárgyvédelmi Osztálya látja el a megye egész területén az állományvédelmi felügyeletet. A szakemberek szakvéleményt, szaktanácsadást adnak, terepbejárást végeznek, műhelygyakorlatokat tartanak, szakmai segítséget nyújtanak a különböző gyűjtemények, műtárgyak megőrzéséhez. Emellett a múzeum több mint félmilliós darabszámú, különböző korú, anyagú és állapotú műtárgyállományának védelme is az osztály feladatkörébe tartozik.