Újra folyhat a Tapolca

A bauxit, a „magyar arany”, az alumínium gyártásának alapanyaga. A szocialista ipari termelés egy része erre, a Magyarországon talán egyetlen jelentős ásványra épült a KGST-n belül. Mit számított mindehhez képest egy eltűnő patakocska? Ám amikor egy másik bevételi forrás, a hévízi tó került veszélybe, leállították a kitermelést. A Tapolca-patak szempontjából azonban későn érkezett a döntés. A tapolcafői fenékforrások hajdanában három forrástavat tápláltak. A Déli-tó medrében huszonhárom, a templom-tóban tíz forrás tört a felszínre, a néhány száz méterrel északabbra fekvő Örvény-tóban pedig állandó mozgásban tartották az aljzat homokját a feltörő vizek. Hőmérsékletük átlagban 14-17 fokos volt, így télen sem fagytak be. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az ember már a kőkorszakban  lakta a mai település környékét.

Idén nyáron az egykori Forrásfői-malom helyén avattak malomkereket a tapolcafői kertbarátok (Fotó: Nagy Imre)

A patak néhai, 24 kilométernyi medrének a városban található részét azóta beépítették, a városon kívüli szakaszt visszafoglalták a fák, a cserjék. Negyven év telt el csöndben, a forrás az emberi kapzsiság elől 187 méter mélyre húzódott vissza. Aztán 2010. május 14-én visszatért, kibuggyant a föld gyomrából, mert a természet képes a csodára.

- Az utóbbi időszakban évente öt métert emelkedett a vízszint, így számítottunk rá. De hogy a csoda a szemünk láttára történik meg, arra nem gondoltunk. A Vízmű éppen végzett a tómeder kotrásával, amikor értesítettek, hogy feltört a forrás – mondta egy korábbi, a Tapolcáról készült fotókiállítás megnyitóján dr. Lukács Endre, a Pápai Vízmű Zrt. vezérigazgatója. A zrt. ma naponta több mint tízezer köbméter karsztvizet emel ki, ebből szolgáltatja a városnak és környékének, valamint Ajka egy részének a vizet. Ugyanakkor huszonötezer köbméter folyik el a mederbe, ami ugyanolyan jó minőségű, mint az ivóvíz. Ez a Horgas-éren keresztül a Mezőlaki-Sédbe, majd a Marcalba folyik.


Fotó: Archív, Jókai Mór Városi Könyvtár

A Tapolca legújabb kori történetét, a forrásvidék gondozását, emlékjelek, malomkerék állítását, tanösvény kialakítását a tapolcafői kertbarátok végzik hatalmas odaadással. Pápa önkormányzata szeretné felújítani az egykori patak nyomvonalát, és mert az eredetin (a beépítés mértéke miatt) ez már nem valósítható meg, új megoldást kerestek. A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság folyamatosan végzett vízhozam-méréseket az utóbbi években. Ebből megállapították, hogy a vízhozam tizenöt éves távlatban egyre nő. Ezért a patakmeder, ami egyben a város csapadékvizének egy részét is elvezeti, rekonstrukcióra és revitalizációra szorul. Az igazgatóság tervet dolgozott ki, majd az első ütem végrehajtására a közfoglalkoztatási programban szerződést kötött a Veszprém Megyei Kormányhivatallal. A több mint huszonegymillió forint költségvetésű programot 2012 októberétől november közepéig hajtották végre. Minderről a közelmúltban közmeghallgatás keretében számoltak be a pápaiaknak. Az első ütemben húsz fő foglalkoztatásával növényzetirtást végeztek a tervezett nyomvonalon, hiszen megszülettek a tervek a Tapolca felhagyott medrének a Horgas-ér és a Pápai-Bakony-ér közötti szakaszának helyreállítására.

A tervezett lépések kitérnek a Malomkert lakópark vízelvezetésének megoldására és az Edvy-malom vízpótlásának biztosítására is. Maga a mederrendezés (2. ütem) közel négy kilométernyi szakaszt érint, a mederrekonstrukción túl műtárgyak létesítését (vízmérőmű, torkolati műtárgy, töltés, duzzasztómű, surrantó, áteresz, vízláda, osztóműtárgy, stb.) is magában foglalja. A megvalósítás feltétele csupán az, hogy a jövő év elején pozitív döntés szülessen a mintaprogram támogatásáról. Az ebben foglalkoztatni kívánt húsz fővel a második ütem megvalósítása 2014 márciusától november végéig tart. A költségek közel 157 millió forintra rúgnak.

A második ütem végrehajtása után a Tapolca vize a Pápai-Bakony-érbe folyik majd. A száraz tények mellett a pataknak és az azt tápláló források történetének érzelmi töltése is óriási. A tapolcafői gyerekek, felnőttek mellett sok pápai fürdött a forrástavakban, számosan ott tanultak úszni. A kristálytiszta vízből, például a Kisforrásnál, szomjukat olthatták a nyári melegben még a kirándulók is. Aztán ott vannak a nagyipar, majd az enyészet által tönkretett malmok. Még a mostani állapotukban is sok épület a festő ecsetjére kívánkozik. A forrás újjászületését követően a tapolcafői kertbarátok karolták fel és gondozzák azóta is figyelemre méltó odaadással a patak ügyét. Előbb tanösvényt létesítettek a partján, ami a torkolattól kíséri a fürge vízfolyást. Partján pihenők, a helyi élővilágot bemutató táblák, tűzrakóhelyek várják az idelátogatót. Abból pedig van bőven: pápai és környékbeli óvodák, iskolák szerveznek tanulmányutakat, vagy csupán egy kellemes kikapcsolódást, pihenést, nyugalmat biztosító sétát. Idén nyáron malomkereket is állított a kertbarát kör.

Az első malom, a Forrásfői helyén forgatja a Tapolca a felavatási ünnepség óta. Ha továbbgondoljuk a lehetőségeket, a majdani szépen kiépített meder turisztikai látványossága mellett újjáéledhetnek a malmok is. Ez akkor is figyelemre méltó lehetőség, ha nem eredeti funkciójukban ébrednek lassan egy évszázados álmukból. A közelmúlt néhány példája bizonyítja, hogy fogadóként, táborozó helyként is megfelelnek a mai kor követelményeinek. Mindehhez csupán néhány vállalkozó szellemű, a hagyományokat tisztelő, merész ember hibádzik. Egyelőre. De ki tudja, lehet, hogy hamarosan megérjük, hogy újra duruzsolnak malmok a Tapolcán.