Igazodni kell a Balatonhoz

A 77 éves szakember  szerint a gyermekkora keményen  meghatározta későbbi életét és gondolkodását.

- Ötvenhét esztendeje kerültünk Balatonfüredre, édesapám nyugdíjba vonulása után ideköltöztünk a Kupi-erdőben lévő erdészházból, ahol addig éltünk. Apám és más akkori erdészek elhivatottak voltak a természet iránt, így ez a gyerekkori világ olyan hátteret, szemléletet adott, hogy mindent meg kell becsülni, a legkisebb értékre is vigyázni kell.

Az idén ötvenhat éve, hogy munkát kapott az akkori Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatalnál. A szervezetet az országban elsőként alakult meg 1951-ben dr. Zákonyi Ferenc irányításával.

Nyilvántartásba vették és gondozták a műemlékeket, forrásokat, kijelölték, karbantartották a turistautakat, népszerűsítő kiadványokat jelentettek meg. Olyan nagy rendezvényeket szerveztek, mint a nagyvázsonyi lovasjátékok. Fogadták, elhelyezték az ország különböző pontjairól és külföldről indított turisztikai különvonatok utasait. Később a szálláshely lehetőségek bővítésébe is bekapcsolódtak a fizetővendéglátó szolgálat újjászervezésével, turistaszállók, majd később kempingek, motelek kialakításával, építésével és működtetésével. Rosta Sándor ebben az időszakban a cég kereskedelmi vezetőjeként dolgozott.

- Igazi változást jelentett az 1960-as évek elején a szocialista országok felé történt kapunyitás, ami egy igazán át nem gondolt politikai döntés alapján született, mert nem voltunk felkészülve akkora tömeg fogadására. Mivel nem volt elég kemping, úgymond szükségtáborok alakultak ki, ahol eleinte nem tudtunk megfelelő higiénés feltételeket, ellátást biztosítani. Viszonylag gyorsan sikerült úgy ahogy rendezni a gondokat. A munkához az 1966-os nemzetközi kempingtalálkozó is nagy lendületet adott. A rendezvénynek a füredi kemping volt a főtábora, aminek akkor Polonyi Kornél volt a vezetője. A rendezvény gyakorlatilag kapunyitás volt Nyugat-Európa felé, ami után aztán folyamatosan nőtt elsősorban a Nyugat-Németországból érkező vendégeink száma. 
 
Rosta Sándor életében az 1974-es év hozott igazi változást, amikor az akkori két balatoni megye, Somogy és Veszprém vezetői elérték, hogy a Balatoni Intéző Bizottság (BIB) titkárságát leköltöztessék a fővárosból Balatonfüredre. A szervezet vezetésére Rosta Sándort kérték fel.

A BIB az infrastrukturális és turisztikai ügyekkel foglalkozó állami szervezetek tanácsadó testülete volt, a titkársága pedig szakmai apparátusként előkészítette a testület és a munkabizottságai elé kerülő ügyeket. 
 
- Gyakorlatilag ebben az időszakban alakult ki a Balaton mai képe, amiben ha sokszor csak apró pontokban is, de ott van a BIB szakembereinek a munkája. Szennyvízprogram, kereskedelem és szálláshely fejlesztés és ezernyi más tartozott a munkánkhoz. Voltak olyan döntések, amik akkor is azóta sok vitát váltottak ki. Gondolok például a motorcsónakok kitiltására. Azt láttuk, hogy a korszerűtlen motorok szennyezik a Balatont, és tragikus példa volt arra, hogy veszélyeztetik is a fürdőzőket. Ma már környezeti gondok talán nem lennének a korszerű motorokkal, de én ma is állítom, hogy ez a viszonylag kis vízfelület inkább fürdésre és csendes vitorlázásra való. Nem lehet egy ilyen kis vízfelületből autópályát csinálni, száguldó eszközökkel telerakni, mert elveszítené a jelenlegi vonzerejét.
 
Rosta Sándor az 1990-es nyugdíjba vonulásáig dolgozott a BIB főtitkáraként, de a Balaton Alapítvány ügyvezetőjeként a későbbi években is meghatározó szerepe volt a balatoni turisztikai ügyekben. 2000-ben ismét visszatért az állami kötődésű turizmus irányításba, tíz éven át a Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke volt. Két éve a többi, hasonló bizottság tagjaival együtt felmentették. Azóta teljesen visszavonult a szakmai közélettől. Azt mondja, nem szeretne tanácsokat adni a turizmus mai irányítóinak. Talán csak annyit, hogy mindig a régióban és azon belül a tóban kell gondolkodni, amikor döntéseket hozunk. A tó egységes működése csoport vagy egyéni érdekek alapján nem sérülhet.
 
Egyedül az alacsony vízszint kezelését tartja olyan ügynek, amiben mindenképpen szólni kell.
 
- A tó életében nem ez az első és nem ez lesz az utolsó ilyen helyzet. Arra figyelmeztet, hogy még komolyabban kell venni a téli vízszint gazdálkodást, az akkor keletkező "felesleggel" még megfontoltabban kell bánni. Mindig számítani kell arra, hogy bekövetkezhet az ideihez hasonló forró és csapadék nélküli nyár. Bíztató, hogy a jelenlegi, ötven centiméter körüli szintnél sem jöttek elő olyan vízminőségi problémák, amik korábban a magasabb vízállásnál is előfordultak. Ez is bizonyítja, hogy a három évtizeddel korábban kezdett program eredményes volt.
 
A balatoni víz külső pótlását akkor sem tartaná elfogadhatónak, ha ez a helyzet a jövőben sűrűbben visszatérne.
 
- Ha ilyen változás bekövetkezne, a tó átalakítása helyett nekünk kellene igazodni a megváltozott helyzethez, ahhoz kellene szabni a turizmust. Másképp kellene kialakítani a strandokat, a hajózás, a vitorlázás feltételeit, technikai hátterét. Szerintem a Balaton akkor is használható maradna. Azt semmiképp se tartanám jó lépésnek, hogy idegen vízgyűjtő területről hozzunk vizet a tóba, mert annak olyan következményei is lehetnének, amit ma nem ismerünk, és probléma esetén nem tudnánk kezelni. Én úgy látom, hogy bármilyen időjárási változás lehet, ha gondosan fejlesztjük, ápoljuk a Balatont, akkor sok évtizeden kellemes pihenést biztosít mindannyiunknak.

Rosta Sándor emlékei szerint egy ködös szeptemberi napon érkeztek Füredre. - A várt csillogó víztükör helyett szürke, szomorú táj fogadott bennünket, mintha csak tudatosítani akarta volna velünk, hogy elhagytuk a régi világunkat. Aztán kisütött a nap, a város és a tó megmutatta az igazi arcát. Így volt ez később is, mindig visszatért a vidék szebbik arca, ha néha el is tűnt egy-egy időre.