A víz télen is vonzó lehet

Kardos Gábor úgynevezett Balaton-átcsúszással igyekezett tavaly is felhívni a figyelmet a téli Balaton szépségére, lehetőségeire, a turisztikai koncepció újragondolására, valamint a sok esetben indokolatlanul tiltó jogszabályok módosítására. Ellentmondásos szerinte, hogy adott esetben nem távolodhatnak el a parttól ötszáz méternél távolabbra, a másodfokú viharjelzésben pedig egyáltalán nem szállhat vízre még az sem, aki történetesen átevezett az Atlanti-óceánon. Vannak olyan tengeri kajakok vagy más vízi járművek, amelyekkel bármilyen időben biztonságos lehet a vízi sport, állítja, és neki, aki nemrég ért haza egy öthetes földközi-tengeri vitorlázásról, talán elhihetjük. Bár egy ilyen kalandra nem biztos, hogy még egyszer vállalkozna.

- Télen átvitorlázni a Földközi-tengeren nem sokkal kisebb őrültség, mint egyedül átevezni az Atlanti-óceánt. Így utólag bátran mondhatom, hogy az orosz rulettnek ez egyfajta minősített változata, nem valószínű, hogy még egyszer hasonlóra vállalkoznék. Splitből a Kanári-szigetekre vitorláztunk át a Földközi-tengeren, amelyet ismerőseink többnyire nyári élmények alapján képzelnek el és mázlistának tartják a vitorlázókat. Kevesen tudják, hogy a realitás más. Nem utolsósorban ezért tanultuk meg még inkább értékelni a kivételes derűs pillanatokat, amikor kisütött a nap és másfél órán át tucatnyi delfin kísérte, vezette a hajót reggel, míg megláttuk a Costa del Sol körvonalait, mely a legnehezebb tengeri szakasz végét jelentette. Mindez sokkal többet jelent annak, aki végigjárta,  túlélte és kibírta az oda vezető utat. Azért mégsem lehetett véletlen, hogy a régi rómaiak és a görögök télen nem vitorláztak a Földközi-tengeren - mondta Kardos Gábor badacsonyi találkozásunk alkalmával.

Az öthetes túrán Szeremley Huba kapitány csapatának egyik tagjaként vett részt Gábor. A hajó, amely mintegy tizenöt méter hosszú, francia építésű vitorlás, igazi tengerjáróként siklott ki hattagú legénységével a nyílt vízre.
 
- Jellemzi a téli viszonyokat, hogy egész utunkon egyszer találkoztunk egy vitorlással. Még a mai fejlett technikai viszonyok között is emberpróbáló utunk volt, többen a Horn-fok megkerüléséhez hasonlították ezt az élményt. Az algériai Skikda közelében egyik éjjel jégesővel, hóval, 64 csomós széllel érkező vihar tört ránk, vagyis nagyobb, mint amiben a nyári Kék szalagon több hajó elsüllyedt vagy komoly bajba került. A feszültség levezetéseként hógolyózni lehetett a fedélzeten. A parti őrség rádión megkérdezte, mit keresünk kint ilyen időben, és nyomatékkal ajánlották figyelmünkbe a legközelebbi kikötőt. Nem kis megkönnyebbüléssel fogadtuk el az ajánlatot. Három napig kellett várnunk, hogy enyhüljön a vihar. Az afrikai partoknál majdnem végig 20-30 csomós szembeszelünk volt. Ilyenkor az akár öt-hat méteres hullámokban minden vizes lesz, és még megfelelő öltözékben is  emberpróbáló az éjszakai őrség. Keményebb hullámzásban nappal is csak hevederrel kikötve mentünk előre, szinte űrhajósnak öltözve. Volt idő, amikor már gyakorlatilag mindenünk átázott, még a hálózsák is - emlékezett vissza a közelmúlt eseményeire Kardos Gábor.

Majd hozzáfűzte, hogy még a legjobb vitorlás is, melynek tengerállóságát büszkén dicsérik a parton, prospektusokban vagy éppen a magazinokban, ott kint a nyílt tengeren bármikor játékszernek, gyermeteg papírhajónak bizonyulhat. Parányi pont egy ötvenlábas hajó is messze a parttól, a tenger közepén, hiába fantasztikus luxusjacht a kikötőben. Még annak is egészen más élményt jelent egy ilyen utazás, aki egyébként sokat hajózott már a Balatonon. A szigorú katonás napirend, az őrség megszervezése, a napokig tartó összezártság és egymás kerülgetése a folyamatosan dülöngélő konyhában az asztal körül.
 
- Amíg egy tavon technikailag szinte mindent el lehet sajátítani, addig a mélytengeri vitorlázás egészen más, nemcsak a navigációban, hanem életformában is. Mindennek ellenére a vitorlázás szenvedélyénél nincs jobb a világon. Mindent megtanít, ami igazán fontos, sőt azt is, hogy miként lehet a lényegest megkülönböztetni a lényegtelentől. Egy ilyen tengeri élmény aztán elgondolkodtatja a Balaton-parti embert, hogy ugyan miért is van itt ez a sok tiltás? Miért csak a pár hetes nyári időszakban van itt élet, amikor sokkal biztonságosabban lehetne a vízi szenvedélyeknek hódolni, mint a sokkal veszélyesebb tengeren. Például már itt van március eleje, csodálatos idő van, enyhe széllel. Remek idő a szörfösöknek, de egy lélek nincs a vízen. Miért? - kérdezte Gábor.

 
- Ha az erős szeles balatoni időkre gondolok - folytatta -, csak azt tudom mondani, hogy akár a legjobb idő lehet a vitorlázók, szörfösök vagy éppen tengeri kajakosok számára. Ők szélcsendben nem tudnak vízre szállni, erős szélben pedig tiltják nekik. A korábbi Balaton-átcsúszással is éppen arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy télen is vannak azért lehetőségek. Az adventi rendezvény ugyan éppen a földközi-tengeri túrám miatt maradt el, de majd tavasszal pótoljuk valamilyen másik eseménnyel. Balaton-áthúzást is tervezünk, a két partot összekötő kötélhúzó versenyt, a tóparti összefogás jelképeként. Olyan programmal szeretném meglepni a nagyközönséget, amelyen talán részt vesz az Atlanti-óceánon átevező Rakonczay Gábor is, aki sajnos több mint egy hónapja nem adott magáról életjelet. De remélem, hogy csak a rádiójával van gond, és evezünk vagy vitorlázunk mi még együtt a jövőben - tette hozzá.

Kardos Gábor azt szeretné elérni, hogy a jelenlegi jogszabályokat úgy módosítsák, hogy meghallgatják az érintett vízi sportágak, szakosztályok szakembereinek véleményét. Ezért velük együtt felkérte a Balaton Fejlesztési Tanácsot, hogy hívjanak össze egy vízisport-konzultációt. A felesleges tiltásokat el kell törölni, hogy a Balatonon ne gátolják a vízi sportok fejlődését.

- Mégiscsak nonszensz, hogy nem távolodhatunk el a parttól pár száz méternél távolabbra, a másodfokú viharjelzésben pedig egyáltalán nem szállhat vízre még az sem, aki például átevezett az Atlanti- óceánon - mondta.