A Jóisten és a GMO

A technológia gyakorlati alkalmazási lehetőségei szélsőséges álláspontokat váltanak ki. Vannak, akik ettől várják a világ élelmezési problémáinak hosszú távú megoldását. Mások azzal riogatják a közvéleményt, hogy a génmódosított anyagokból készített élelmiszerek megmérgezhetik az embereket, különböző betegségeket okozhatnak. A témát aktuálissá teszi a hónap elején életbe lépett alaptörvény, amelynek egyik szakasza kimondja, hogy Magyarország többek között a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal garantálja mindenkinek a testi és lelki épséghez való jogot.

Az előadást tartó Sági László nemzetközi hírű biológusprofesszor, egykori pannonhalmi bencés diák nemcsak a kérdés tudományos hátterét vázolta fel, lapunknak külön is beszélt azokról a gazdasági, társadalmi problémákról, amelyek az ügyet körülveszik.

Mielőtt azonban ezekre rátérnénk, az előadása alapján ismerkedjünk meg legalább alapjaiban azzal, hogy mi is az a GMO, a genetikailag módosított organizmus. Leegyszerűsítve a génmódosítás egy olyan folyamat, amikor egy organizmus - mikroba, növény, állat vagy akár ember - genetikai anyagát idegen vagy saját DNS beépítésével megváltoztatják. A módosítás célja, hogy javított vagy valamilyen speciális feladatot végző szervezetet alakítsanak ki. Például a növények jobban tűrjék a fagyot vagy a forróságot, a túl sok csapadékot vagy a szárazságot, ellenálljanak különböző kártevők támadásának, nőjön a terméshozamuk vagy értékesebb tápanyagot tartalmazzanak.

Napjainkra a génmódosítást közvetlenül bekapcsolták az emberi gyógyításba is. Például emberi gén beültetésével állítottak elő olyan baktériumokat, amik cukorbeteg emberek kezeléséhez olyan inzulint termelnek, amit korábban disznók hasnyálmirigyéből nyertek ki. A növényeknél ilyen példa az aranyrizs. Délkelet-Ázsia egyes térségeiben az egyoldalú táplálkozás, a rizsből hiányzó A-vitamin miatt évente tízmillió gyerek látása romlik meg, félmillióan meg is vakulnak. Svájci kutatók 2000-ben kukoricából, nárciszból és egy baktériumból olyan géneket vittek a rizsbe, hogy azok képesek lettek az A-vitamin szintézisére. Így született meg az "aranyrizs". A fajtát néhány ország kivételével máig nem engedélyezték.

Miközben egyes országok keményen elzárkóznak a GMO alkalmazásától, a világon jelenleg mintegy 150 millió hektáron, a Föld vetésterületének tíz százalékán már génmódosított növényeket termelnek. A 2011-es adatok szerint a fejlődő országok termelése meghaladta a fejlett országokét, az Egyesült Államok és Kanada is az élen van. Az összes szójának a 81 százaléka már ilyen. Jelentős a kukorica, gyapot és olajrepce termesztése is.

Az Európai Unióba késztermékként vagy feldolgozásra be lehet hozni a szóját, repcét, gyapotot, cukorrépát, termesztésre csak a molyrezisztens kukoricát és az ipari célú burgonyát engedélyezték. Magyarország ezekre is nemet mondott. Svájcban kifejlesztettek egy krumplifajtát a burgonyavész ellen is. Ez az első olyan növény, aminél közvetlen emberi fogyasztáshoz kértek tavaly engedélyt az uniótól. A jelenlegi ismeretek szerint legalább két-három év, amíg engedélyt kaphat, de mi erről is lemaradhatunk, pedig az alkalmazásával rengeteg növényvédőszert lehetne megspórolni, biztosabbá lehetne tenni a termelést.

- Az Európai Unió mostanáig nagyon óvatosan állt a géntechnológiához. Azért is, hogy a saját fejlesztések kialakulása előtt az amerikaiak ne jussanak monopolhelyzetbe. Ezért a kelleténél nagyobb teret kaptak az ellenzők. Ezzel a védekezésével bizonyos fokig saját magát lőtte lábon az unió - mondja a professzor.

Szerinte az unióban lefolytatott biobiztonsági kutatások is bizonyítják, hogy a génmódosított anyagok élelmezési felhasználása miatt nem kell semmilyen kedvezőtlen következményre számítani.

- Vegyünk egy példát. Ha egy disznóval génkezelt kukoricát etetnek, akkor a gyomrában lévő sósav miatt a fehérje és a DNS is alapegységeire bomlik. Persze, harminc-negyven egységnyit így is ki lehet mutatni, de ennek semmi jelentősége, hisz nem működőképes. Ahhoz, hogy működő génről beszélhessünk, legalább ezer egységnyinek épen kell maradni. A természetben zajló vagy hagyományosan előidézett keresztezéseknél sokkal nagyobb genetikai átrendeződések történnek, mint egy tervszerű génmódosításnál, ahol tudom a várható eredményt. Az irányítatlan, ismeretlen, rendkívül durva változással szemben nem gerjesztenek félelmeket, de ha én végzem el, akkor kitalálják, hogy rákot kelthet. Miért?!

Tudósként azt mondja, a kutatásban, alkalmazásban nem lehet örökre szóló, fix határokat megszabni, mert azok néhány év múlva már nem lesznek meg.

- Ma a legtöbb tudós egyetért abban, hogy az emberrel kapcsolatos genetikai módosítások közül tilos végezni a reproduktív, tehát az utódokat is érintő, azokban is jelentkező módosításokat. Növényeknél, állatoknál a határ az, hogy nem árthat az embereknek.

Hasonlóan gondolkodik arról is, hogy a géntechnológiával mennyire kontárkodunk bele a Jóisten jogköreibe, a teremtésbe.

- Ezen már régen túl vagyunk. Amióta Éva leszakította az első gyümölcsöt, azóta egyfolytában a teremtés határait feszegetjük.

Sági László agrármérnök és mezőgazdasági genetikus, egyetemi magántanár. Kutatási területe a növényi biotechnológia, molekuláris biológia és genomika. Húsz évet töltött tudományos kutatóként a világ legrégibb katolikus egyetemén a belgiumi Leuvenben. Munkatársaival trópusi növények genetikai módosításával foglalkoztak. A világon elsőként állítottak elő genetikailag módosított banánt. Kidolgozták ennek módszereit, majd a termeléshez megtervezték és megszervezték az első nyilvános szántóföldi kísérleteket Costa Ricában és Ugandában. Nagyon sok szakmai tanulmány mellett társszerzője és szerkesztője a 2011 márciusában megjelent Magyar GMO fehér könyvnek.